HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 201

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49210

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Susanne
2019-12-06 10:36:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2015-05-09

Apollón és Daphné 1

1. fejezet

Viszonzatlan szerelem

A nimfa megfeszítette az íját, és célba vette a tisztáson legelésző csodaszép szarvasbikát. Nem sejtette, hogy őt is figyelik. A nyíl kiröppent, és eltalálta a bikát az oldalán, mire az megugrott és futni kezdett. A lány utána. Könnyű, világoszöld színű khitónja, mely szabadon hagyta a térdét, és az alsó lábszárát, kecsesen lobogott a szélben. Szép dús, sötétbarna haját egy egyszerű fehér szalag fogta fel. A bika egy szakadék felé menekült. A sziklák tövében megtorpant, idegesen szimatolt egy kicsit, körülnézett, ám aki eddig üldözte az vagy feladta, vagy lemaradt. Így megnyugodott, majd legelészni kezdett. A lány néhány száz méterre volt csak a bikától, úgy, hogy a szél ne vigye el felé a szagát. Megint elővett egy nyilat, és lőtt. A bika összerogyott a halálpontos lövéstől. A légcsövét találta el a nyíl. Amikor a lány közelebb ment, hogy megnézze áldozatát, mozgást látott az egyik szikla tetejéről. Felnézett. Egy jóképű, fehér khitónt és sötétkék köpenyt viselő alakot látott, aki egyenesen ránézett. Már amennyire meg tudta állapítani egy magas, és szikár férfival nézett farkasszemet. A lány rémülten felsikoltott, és futni kezdett. Az alak a nevét kiáltotta, és hogy várjon, de ő csak menekült. Rohant, nem törődött semmivel, és hallotta, hogy az üldözője néhány méterrel lemaradva, de követi. Azt sem tudta, hova, csak rohant. Homályosan hallott egy rajongó, kapkodó beszédet, ami a férfi kellemesen mély hangján hangzott el, kérve, álljon meg, nézzen rá, és ne higgye, hogy csak egy jöttmenttel van dolga, de nem érdekelte. A nevét is mondta, ám ő ezt sem figyelte. Tudata beszűkült, a menekülésen kívül semmire sem koncentrált. Nem akart férfit ismerni soha életében, és ezen az álláspontján nem most fog változtatni.
Ő csak egy biztos helyet akart, ahol elrejtőzhet, és lerázhatja a másikat. De az űző nem lassított, és a lány is gyorsabb futásra ösztökélte magát, mikor a férfi már csak karnyújtásra volt tőle.
Ám nem menekülhetett örökké. Az erdő elfogyott, és ő egy meredek sziklapárkányon találta magát.
A nimfa megtorpant. Előtte a mély és széles szakadék, közepén a rohanó Peneios folyó. Elveszett, nincs hová menekülnie. Vissza nem fordulhat, hisz akkor üldözője karjaiba rohanna, amit nem akart. Ki kell találnia valamit, de gyorsan! Átvillant a fején: Ugorni, egyenest a folyóba! Igen ám, csakhogy nem tud akkorát ugrani, hogy pont a folyó közepén landoljon, a folyó szélei pedig kavicsosak, és talán meghalna, vagy valamelyik végtagját eltörné, ha a folyó partra ugrana, ami szintén sziklás. Hirtelen zaj hallatszott, és ő tudta, hogy aki elől menekül, az mindjárt itt lesz, utoléri, és akkor menthetetlenül elveszíti a legdrágább kincsét, és soha többé nem lehet Artemisz, a tiszta, szűz istennő híve. Félelmében és kétségbeesésében felkiáltott:
- Segíts rajtam, atyám, Peneios! Anyám, Gaia, nyílj meg alattam, hogy elrejts, vagy változtasd el vesztemet okozó alakom és arcom!
Még a végére sem ért mondanivalójának, amikor nehéz zsibbadás fogta el a testét. Érezte, hogy nyúlnak az ujjai, a haja, a bőrét finom kéreg vonta be, ahogy karjain levelek sarjadnak, lábai gyökeret vernek. Még látta, ahogy üldözője előjön a fák közül, és tágra nyílt szemmel, férfias arcán döbbenttel és megrendültséggel figyeli metamorfózisát. Az üldöző látva, hogy a lány arcát mindjárt bevonja a háncs, odaugrott, hogy megcsókolja, de ez nem sikerült. A nimfa arcát bevonta az oltalmazó kéreg, így védve őt a számára idegen érintéstől. A férfi, döbbenten állt a nimfából lett babérfa előtt. Hitetlenkedve hátralépett, megrázta a fejét, mint aki nem hiszi el, amit látott az imént. Vesztett! Szerelme nincs többé! Nem tudta, nem akarta elhinni. Pedig milyen közel volt már!
Felsóhajtott, és végighúzta a kezét a fa törzsén, és érezte, ahogy a kéreg alatt a lány keblei megremegnek. Még így is szerette. Karjával átölelte a fát, és megcsókolta a törzsét, ám a fa is elhúzódott a szemérmetlen érintéstől. Ekkor a férfi megszólalt:
- Ha nem lehettél az én hitvesem, az én fám leszel. Homlokomon, lantomon, tegzemen mindig téged foglak viselni, babérfa. S amint az én ifjúi fejemen örökké nyíratlanok a hajfürtök, te is mindig hordozni fogod örökzöld lombjaid koronáját. Tudd meg, Phoibosz Apollón örökké szeretni és várni fog, és egy nap majd újra látni fogjuk egymást, és akkor beteljesül irántad való, most viszonzatlan szerelmem!
Ezzel ellépett a fától, és elindult. Az erdő szélén még visszanézett, és láthatta, ahogy a babérfa egy enyhe szellőtől ingatni kezdte imént nyert, dús, büszke koronáját, mint aki ezt feleli:
- Úgy legyen, Phoibosz Apollón!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

koko bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

koko bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Halál című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)