Fehér virágot fúj arcomra a szél
Utadat kíséri nappal és az éj
Bárhova sodor, követlek Téged
Nem követelve szerelmes kiléted
Szárnyalunk vitorlán
Lépteink szelíden
Szívem oly szaporán
Kalapál, hevítem
Akár egy tűzmadár
Égek a karodban
Más minden szó ma már
Élek a valódban

Pipacsmező bont izzó szirmokat
Rügyét a tavasznak, s abban is Te vagy.
Te vagy a fénye, kis kezed simogat
Minden érintés csak jobban hívogat.
Ajkunk, ha összeforr
Szerelmes ölelés
Szelídít, s közben oly
Végtelen öröm ér...
Akár két tűzmadár
Repülünk alakban -
Szívünk is közös már:
Tiéd lett titokban...