- Jó napot, Ihaj szomszéd!
- Mi járatban, Csuhaj szomszéd?
- Hej, de régen nem beszé`tünk, hajja-e kend, Ihaj szomszéd? A diófát rég kivágtam, a fülemile danáját sem hallani már réges-régen, mi mégse beszélünk egymássa`.
- Ez má` igaz, Csuhaj szomszéd, ideje, hogy békét kössünk. Mit szól kend egy áldomásho`? Ha az asszony meg nem korhol.

Csendül pohár, koccintgatnak. Sokszor hallik: Isten-Isten! Az üveg meg csak kiürül, ám jön a másik a pincébül. Közben minden szóba kerül, hol egyik, hol másik derül...
- Mondja szomszéd, jó a rezsim?
- Istenuccse, csökkent rezsim!
- Csak jót akarnak...
- No nem egyformán mindenkinek...
- Ez érthető... jóval jobbat maguknak... aztán nagyot kacagnak...
- Kis lépés a családoknak, nagy lépés az uraknak!...
- Aztán vannak mégis, akik csak fújolnak...
- Úgy biza! A csomót keresik a kákán...
- Hajja szomszéd? Ha én egy litert bevedelek, utána itt leheverek.
- Kivirágzik majd az orrom, igyál komám, rontom-bontom!

Hanem jön haza Sára asszony, látja ám, hogy a férjurak ugyancsak belemelegedtek a borozgatásba. Szoknya suhog, térül-fordul, a pincekulcs a zárban fordul, majd eltűnik, kulcs és asszony. Visszafele már négyen jönnek.
- No nézz csak oda! Sári, Mári együtt. Hova?
- No és a te fiad, s jányom! Mit jelentsen? A választ várom.
Sári, Mári jót kacagnak, milyen jó, hogy kibékültek a jó emberek, ezután egy család lesznek.
- Igent mondtak, boldogítót, amíg ti itt boroztatok...
- Igaz ez Csuhaj koma?
- Én is csak most hallok róla. Ejnye fiam, nem hallgattál a jó szóra?
Ám az asszonynép csak kuncog, a két fiatal meg sunnyog, de a férfinép fennhangon kurrog.
- Micsoda, hogy esküvő vót? Tán már útban is az utód?
Csuhaj jobbnak látja kisurranni...
- Csuhaj szomszéd, neked annyi!
Ihaj elkapja a grabancát, üti, veri, rúgja, vágja. Amaz sem áll ott hiába, belemarkol Ihaj bajuszába, azután jól elpáholja.

Ihaj szomszéd, Csuhaj szomszéd, nem hallgat már fülemilét, nem is beszélnek egymással. Talán újabb század telik, hogy szót váltsanak majd egymással.