HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47320

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2015-06-01

A cirkusz

Megigazította a krumpliorrát, belenézett a tükörbe, egy bohóc tekintett vissza rá. Nyugodtan, hosszan nézte, figyelte, majd egyszer csak egy grimaszt vágott, mire a másik is. Fennakadt a szeme, mire a másiknak is. Nyelvöltögetés, kacsintás, mutogatás következett oda-vissza. Most már megvan a hangulat - gondolta, és öles léptekkel elindult a színpad felé.

Mindig így szokta megadni magának az alaphangot, jól bevált szokása volt ez. Régóta dolgozott a cirkusznak hétvégenként, elégedettek voltak vele, a közönség pedig egyenesen imádta. Lassan kezdtek legendák keringeni körülötte, és ezt csak táplálta az a tény, hogy a cirkuszi dolgozókon kívül senki sem tudta, hogy kicsoda ő a civil életben. Erre saját maga is nagyon vigyázott.

Beviharzott, azaz pontosabban bohóchoz illően be csetlett-botlott a porondra, ahol is egyből nagy taps és nevetés fogadta. Minden előadásában volt valami új az előzőhöz képest, soha nem unták meg a produkcióit a felnőttek sem, a gyerekeknek pedig még sokadjára is mókás tudott lenni ugyanaz az esése, botlása, esetleg vicce. Sok mosolygó arc, harsány nevetések, vidám térdcsapkodások kísérték minden mozdulatát, mondatát.

Sokszor lát olyanokat, akik a tapsolás, vagy még az előadás közben beszélgetnek, odasúgnak egymásnak valamit. Olyankor mindig az jut az eszébe, hogy ki játszik kinek? Ő játszik bohócot nekik, vagy ők játszanak publikumot neki, esetleg mindkettő, ő a bohócot, ők pedig a közönséget? Lehet, hogy mindenki játszik mindenkinek.

Megigazította a nyakkendőjét, majd becsengetett a lakásba. Biztosítási ügynök volt, méghozzá a jó ügynökök közül való. Megnyerő, közvetlen modorú, értett az emberek nyelvén, akárkivel beszélt is. Mindig megtalálta a közös hangot, akár a vécés nénivel, akár az egyetemi tanárral. A mostani ügyfelei is hétköznapi emberek voltak, hétköznapi gondokkal, átlagos igényekkel. Tudta, hogy meddig mehet el, ha túl nagy terhet jelent valami valaki számára, akkor biztos a visszautasítás. Most is tisztában volt a várható lehetőségekkel.

Nyílt az ajtó, a házigazda már várta, betessékelte. Eddig csak telefonon beszélgettek, személyesen soha nem találkoztak. Figyelmesen végigmérte a házigazdát, gyors pillantást vetett az ajtón belülre is. Volt rutinja, tapasztalata és főleg emberismerete, hogy tudja, hogyan viselkedjen a látottak után, kinek melyik arcát mutassa.

A megbeszélés minden különösebb zökkenő nélkül, viszonylag gyorsan lezajlott, sikeresen befejeződött. A házigazdák örültek saját maguknak, hogy jól választottak, pedig tulajdonképpen nem is ők döntöttek, csak úgy hitték. Az ügynök pedig örült az újabb üzletkötésnek, annak, hogy mindenki jól játszotta a szerepét.

Megigazította a papucsát a lábán, miközben jó mélyen belesüppedt a foteljába. Egyedül élt, senki sem idegesítette, és senkit sem idegesített - csak saját maga saját magát. Most is mérgelődött, hogy odavitte magának a sört, sőt még a tévét is bekapcsolta, de a szendvicset a konyhában felejtette. Zsörtölődve kikecmergett a fotelból, elcsoszogott a szendvicsért, majd ismét elfoglalta a helyét a tévé előtt. Elkezdett váltogatni a csatornák közt, hátha talál valami jó műsort, ami érdekelheti őt. Egy harapás, egy váltás, egy korty, egy váltás, majd ismét egy váltás. Ekkor megállt a kapcsolgatással, elgondolkodott azon, hogy vajon mit is akar nézni, pontosabban mit szeretne látni.

Felkelt a fotelből, elindult egy újabb sörért, hátha az segít a gondolkodásban. A saját csoszogására lett figyelmes, megállt, lenézett a lábára. Hosszan, merően nézte a viseletes papucsát. Eszébe jutott az, hogy mennyire hozzánőtt, egybeforrt vele otthon a papucsa, az életben a nyakkendője, a cirkuszban a krumpliorra.

Kivette a sört a hűtőből, visszament a fotelhez, beleült, de a tévét nem kapcsolgatta, hanem tovább szőtte a gondolatait:
Mindig játszik valakinek. A cirkuszban a közönségnek, az életben az embereknek, otthon saját magának. Ha nem is ugyanígy, de mindenki játszik valakinek. Cirkusz az egész világ.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12027
Időpont: 2015-06-10 18:48:45

Kedves István!
Érdeke az ilyen ember élete, akinek egészen más munkája is van, mint a bohóckodás. Írásod tetszett, pontos, jól érthető, nem keresed a különlegességeket. Az a jó írás, ami egyszerű, mint amikor két értelmes beszélget. Sokan telerakják idegen szavakkal, s még nem is jelzik annak a jelentését, s közben azt hiszik, hogy nagyon okosak. Szép magyar nyelvünket ezzel szinte megszégyenítik, hiszen talán nincs több olyan, mint a magyar nyelv, mert mindenféle cselekedetre sok-sok szóból lehet választani.
Ezek jutottak eszembe, olvasva írásodat, amit szeretettel olvastam.
Kata
Alkotó
Regisztrált:
2015-01-25
Összes értékelés:
193
Időpont: 2015-06-07 10:03:15

Szia Bödön!

Nincs titok (bár szerintem a jótól még nagyon messze vagyok), egyszerűen írok. Hogy miről? Az ember gondolkodó lény, ami eszembe jut.

Anno, volt egy viszonylag nagy visszhangot kiváltó írásom. Utána megpróbáltam változtatni is, mert rájöttem, hogy nem elég, ha mondasz valamit, a mondanivalónak el kell, be kell jutni a fülekbe is. Lehet, hogy ez is jót tett az írásaimnak.

Üdv: István
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8124
Időpont: 2015-06-05 09:10:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia István, igen így van, ahogy írod: cirkusz az egész világ, mindannyian szerepet játszunk. Tetszett ez az írás, jól írtad le a bohóc alakját. Sokat fejlődtél nagyon rövid idő alatt. Mi a titkod, hogy csinálod? Üdv: én

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti poéta lelkek! címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Laura, a színésznő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hóba huppan... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csöppnyi tisztaság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szó ereje című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)