HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49086

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-17 16:04:37

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2015-06-14

A Farkas

Reggelente a hat harmincas busszal mentem minden nap az iskolába. A barátnőimmel meg a többiekkel.
Aznap elaludtam. Kapkodtam, rohantam, s mikor félálomban, kábán kiértem az utcánk végéhez, ott éppen megállt egy autóbusz. Kinyílt az ajtó, én gyorsan felléptem, és leültem a jobb oldali második ülésre, kedvenc helyemre. Csak amikor lassítás nélkül elhaladtunk a buszmegálló előtt, ahol láttam ácsorogni Pannit, Katit s a többieket, akikkel együtt szoktam utazni, és a busz megállás helyett száguldott tovább, akkor sejtettem meg, hogy valami nincs rendben.
Szólni készültem a sofőrnek, hogy álljon meg, de mikor ránéztem, kővé meredtem. A sofőr helyén egy fekete farkas ült.
Behunytam a szemem, és fohászkodtam, hogy szűnjék meg a látomás.
Mikor kinyitottam, már egy motoron ülve robogtunk a szürkületben. Kornyadoztam a farkas mögött, csoda, hogy a nagy sebességtől le nem potyogtam. Ösztönösen belekapaszkodtam szőrös derekába. Megrándult az érintésemtől, hajszálnyit kihúzta magát ültében, éreztem izmai játékát, és vezetett tovább a fekete fák között, szürkés sártengeren át. Járművek zúgását, emberek kiabálását hallottam mögöttünk.
A sebességünk nőtt, alig láttam már a mellettünk elsuhanó fákat. Rémülten gondoltam arra, hogy nekimegyünk valamelyiknek, vagy megcsúszik a motor a síkos sárrétegen, s mi repülünk a vég felé.
Ám a motor biztonságosan szelte a kilométereket. Egyetlen felesleges vagy bizonytalan mozdulata nem volt az állatnak, a legvadabb kanyarban is tapadtak a kerekek. Akaratlanul is elismerést váltott ki bennem. Simultam hozzá, együtt mozdultam vele, a motorral, és határozottan élvezni kezdtem ezt az érthetetlen, esztelen száguldást.
A farkas megérezte a bennem lezajló változást. Enyhén hátra fordította a fejét és mosolygott. Határozottan emberi módon. Mikor véletlenül hozzáértem, nem szőrös farkasbőrt, hanem sima, feszes, férfiillatú emberi arcot éreztem. Nem értettem, mi lehet az oka a nyilvánvaló érzékcsalódásnak, de a rejtély nem sok ideig foglalkoztatott. A vadállat bűvkörében határozottan kellemesen éreztem magam.
Egy sziklás hegyhez értünk. Jobbról három szögletes ablakszerű nyílás fatáblákkal, előttünk üreg bejárata sötétlett.
- Ez a barlangom. - Emberi hangon szólt. - Régóta készülök, hogy ide hozzalak.
Bebújt a lyukon, s én mentem utána. Tágas, simára faragott falú szobában voltunk. A három fatáblás ennek volt az ablaka.
A Farkas gyorsan elreteszelte a bejáratot, majd az ablakhoz ugrott. Az üldözők zaja már egészen közelről hallatszott. Nem sikerül mindegyik táblát biztonságosan bezárni - vagy lehet, nem is akarta -, egy kéz nyomta be az utolsót. Itt voltak az emberek.
Úgy tűnt, a Farkas feladta. Kinyitotta az ajtót.
Férfiak és nők nyomultak be, majd megtorpanva néztek szét. Nem erre számítottak. A Farkas mulatva csodálkozásukon, intett nekik, hogy kövessék.
- Rég óta várom, hogy ide jöjjenek. Érezzék itt jól magukat!
S az elámult tömeg követte az állatot.
- Ez a műhelyem. Mindent itt készítettem el.
Az emberek értetlenül nézték a földön szétdobált szögeket, fűrészt, kalapácsot és a többi szegényes szerszámot.
- Ez pedig a konyha - nyitott be a Farkas egy gigantikus kőterembe.
Merre szem nézett, garmadában állt a sok finom étel, ital. Sütemények asztalnyi tálcákon, fehér papírral bélelt ládákban habkönnyű rétesek, fazekakban levesek, sültek tepsikben, és üvegekben vagy százféle ital.
- Mi lesz, ha mindez elfogy? - kérdezte valaki.
Erre a Farkas felnyitotta a hatalmas hűtőpult tetejét, s mindenki láthatta, dugig van élelemmel.
Ám a Farkas ment tovább. Kopár, magas helyiség sarkában kőbevájt csigalépcső kanyargott fel a magasba. Ezen indult felfelé. Az emberek mögötte.
Az utolsó lépcsőfokról egy erdőbe léptünk. Pálmák és más egzotikus fák - tele gyümölccsel - hajladoztak a szellő simogatásától. A fák alatt asztalok, rajtuk mindenféle jó, székek, padok, kerevetek mindenfelé. Mézédes zene incselkedett a szökőkutak csobogásával. Az erdőn túl a magas kőfalban ajtók sora, selyem és brokát függönyökkel. Mindegyik egy-egy kicsinyszobát rejtett.
Bámulatomból a Farkas fojtott kuncogása ébresztett.
- Magunkra maradtunk. Tudtam, hogy így lesz.
Hitetlenkedve néztem szét. S bizony, az üldözőinknek se híre, se hamva nem volt már. Magának tartotta őket a sok csoda, s mindenki igyekezett birtokába venni valamit, amíg jut belőle.
A Farkas kézen fogott, és vezetett visszafelé, át a már megismert termeken, vissza a rendetlen műhelybe.
Onnan az ellentétes irányba indultunk egy kis rejtekajtón keresztül. A szobákban, miken keresztül haladtunk, szinte semmi nem volt. Az egyikben egy durván ácsolt faágy. Erre azt mondta, az ő hálószobája.
Az én szobám is egyszerű, fehér falú helyiség volt, ággyal, asztallal, székkel. Sötét, ablak nélküli odú.
A Farkas eltűnt.
Fáradtan rogytam az ágy szélére. A szívem zakatolt, semmit sem értettem. Melegem lett. Ledobáltam magamról mindent, és elnyomott az álom.
Arra ébredtem, hogy a Farkas az ágy előtt térdel. Szemében fájdalom és könyörgés csillogott. S még valami, amit csak a szerelmes emberek tekintetében látni. Esdeklőn nyújtotta felém szőrös, fekete mancsát. A falig húzódtam.
Lehajtotta a fejét és sírt. Csillagok potyogtak a szeméből.
Megérintettem. Megfogtam a mancsát, s izmos, selymes, simogató emberkezet találtam. Emberivé vált férfikezével az arcomhoz ért. Majd a számhoz, vállamhoz, kezemhez, s olyan gyöngéden simogatott, ahogyan a szerelmes tud.
Szőrös farkas pofájához értem. Végig simítottam. Arcomhoz szorítottam. Mint kölyökkutyával, úgy játszottam vele. S akkor lehullott a farkas maszk. Emberi értelmet sugárzó, fiatal férfiarc nézett vissza rám.
Olyan gyönyörűségesen szép volt, hogy szerelemre lobbantam iránta. Elfeledve a farkas testet, magam mellé húztam az ágyra.
Elveszítettem az eszméletem.

Most bizonyára azt várjátok tőlem, hogy úgy fejezzem be a történetet: az állat királyfivá lett, a szoba kivilágosodott, a barlang palotává változott.
Majdnem így történt. Mikor felocsúdtam, valóban nem volt sehol a Farkas. Mellettem egy ismeretlen férfi feküdt. De minden maradt a régi, a szoba is, a barlang is.
A férfi mit sem tudott a Farkasról. A szerszámos kamrából kivezető másik ajtót sosem találtam meg. Azóta itt élek a barlangban a férfivel, aki a férjem lett. Nem tudom, hogyan kerültem közétek.
De látjátok, más vagyok, mint ti. Itt mindenki fekete, mint a férjem, én szőke, mint közületek senki sem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2015-06-15 18:28:38

válasz Bödön (2015-06-15 18:01:47) üzenetére
Szia, Bödön! Köszönöm! Ez egy az egyben egy álmom. Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8473
Időpont: 2015-06-15 18:01:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen, nagyon jól írsz, és a történet is tetszik! Van benne csavar, az biztos! A fantázia világa is igazi világ, ami bennünk van!!! Üdvözlettel: én

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Semmi címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Vázába tuszkolt címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A fűzek alatt címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)