HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 30

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47068

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RangiferFeltöltés dátuma: 2015-06-24

Néma levél fiamnak

Minden szó igaz. Ezért sosem olvashatod el.

Egy éves sem vagy még. Egyedül maradtunk. Nem baj, lesz valahogy. Van hol laknunk, van mit ennünk. Sokan nevelnek egyedül gyereket.

Nem adlak bölcsődébe. Itthon dolgozom, beosztom az időt. Tudunk játszani. Majd végzem a munkám mikor alszol. Pici vagy még, sokat alszol. Kivéve éjszaka. Ez sem baj. Hozzá lehet szokni a szusszanásra ébredéshez. A szusszanások hiányára ébredéshez is. A gyakori etetésekhez.

Egy éves múltál kicsivel. De még nem ültél fel, nem is kúszol. Pedig erős vagy. Aggódom. Időpontot kérek szakorvostól. Aztán lemondom. Mert másnap felállsz. Három nap múlva már szaladgálsz. Gyorsan bepótlod a károkozási lemaradást a lakásban. Megnyugszom. Nem kellene, de ezt ekkor még nem tudom.

Megtanulok dalokat. Sokat. Most még szereted, nevetsz. Aztán elalszol rájuk. Még odébb van, amikor ezt menekülésnek hívod. Együtt fürdünk. Egész addig, míg egyszer a vízbe nem kakilsz nagy boldogan. De strandra így is járunk. Szerencsére nem bukunk le a Gellértben, mikor a falikútban pelenkázlak át. Mert sürgőssé vált. Ne firtassuk.

Miért nem beszélsz még három éves korodban? Kitől kérjek segítséget? Még nincs internet. Csak ismerősök, szomszédok, barátok. Néhány orvos. Mind mást mond. Csak te nem mondasz semmit. Aztán átszakad a gát. Elsőnek jön a legfontosabb, a "nem". Meg a "nemnemnem". Miközben visszaköpködöd, ami nem ízlik. Utána a többi. A "nonat". Meg a vár tövében, a zsúfolt buszon vidáman kiabált "csikló! csikló!". Az "s" betűvel egyelőre kiejtési gondjaid vannak.

Beszoktatás az oviba. Megszakításokkal. Hogy lehetsz többet beteg, mint ahány órából áll egy nap? Néha egész éjjel ott ülök az ágyad mellett. Mert a lázad olyan, hogy egyből maximumra szalad. Hideg vizes zsebkendők nejlonba. Azzal hűtöm a pici tested. Levegőért kapkodsz és én rettegve várom az ügyeletet. Vagy rohanok veled az orvoshoz. Vészvillogóval, dudálva. Hogy bírja ezt más szülő? Most először ott kell hagyjalak kórházban. Naponta megyek. Besurranok, amikor nem engednek be. Egy hét múlva meggyógyulsz. De helyette összeszedsz háromféle más nyavalyát a többiektől. Hazahozlak. Amúgy is minden nap ezért könyörögsz. Te is utálod a kórházat.

Ideje egyedül menned a játszótérre. Meg kell tanulnod figyelned magadra. Akkor is, amikor azt hiszed, más nem figyel rád. Ablaktól ablakig rohangálok. Pánikba esem, mikor egy fa lombja eltakar fél percre. Most leestél a mászókáról. Nem is, te löktél le valakit. Nem tudom, melyik a rosszabb. Sosem jössz haza sírva. Sosem jössz haza tisztán. Rendben, a játszótéri élet normálisan működik.

Nem jó ez így. Még ötévesen is bepisilsz néha. De csak nappal. Éjjel sosem. Akkor nem szervi a baj. Csak több önfegyelem hiányzik. Mert amikor játszol, akkor ott más dolognak nincs helye. Jó, legyen. Ha még egyszer bepisilsz napközben, egy hétig nem mehetsz a játszótérre. Durcizás az van. Több bepisilés nincs.

Furán rajzolsz. Néha felcseréled az irányokat. Elviszlek szakértőkhöz. Diszgráfia. Ez nem lehet! Az én fiam okos, tökéletes. Ilyesmi másokkal fordul elő. Türelemmel oktatnak. Mert először engem kell. Szerencsére elmúlhat a diszgráfia, ha megfelelően foglalkozom veled. Ez a tervem.

Sajnos ez csak a kezdet. Iskolába kezdesz járni. Igen hamar kiderül a koncentrációzavar. A figyelem öt szintjéből a középső a feltételes reflexek. Neked ezek nem automatikusan rögzülnek. Mindig tudatosan figyelned kell a megszokott dolgokra is. Hatévesen, hétévesen ez nem megy neked. Minden ébren töltött percedben nézni kell, mit teszel. És mit nem teszel.

Nem baj kisfiam, megoldjuk. Majd segítek, amíg a beléd ivódik. Tíz-tizenkét évet mondanak, elrepül az hamar. Gyere, csinálunk egy feladat-listát. Segíts benne. Ide felírunk mindent, amire oda kell figyelned. A pilótáknak is van ilyen. Nem pont ezekkel a teendőkkel, de nekik is fontos. Pedig ők már nagyok.
Fogmosás. Átöltözés. Télen melegebb ruha! Táskába uzsonnát betenni. Hazajövetelkor leckecsinálás. Táska bepakolása másnapra. Este rendcsinálás. Akkor is, ha közös játék volt velem vagy a pajtásaiddal. Vacsora után segíteni elpakolni. A kenyeret nem a hűtőbe, ma sem. Fürdés. Fogmosás. Igazad van, ruha a szennyesbe és hétvégén segíteni takarításban, ezt kifelejtettem. A lista működik. Kivéve, amikor épp azt felejted el megnézni. Mert a feladatsor ellenőrzése is feladat. Menj szépen, lesd meg, mit is hagytál ki!

De mindez nem elég. Visszaüt a felülés hiánya. Speciális iskolába kell írassalak harmadiktól. Gyógytornák, foglalkozások. Dadogni is kezdesz. Csak amikor nem figyelsz a beszédedre. Finom-motorikus fejlődési lemaradás. Ezt mondják a hozzáértők. Kár, hogy nem 7-8 éve mondták. De akkor ezt még nem tudta senki.

Nem vihetlek örökké mindenhová. Meg kell tanulnod magadtól közlekedni. Nagyon félek ettől. Szemem előtt lebeg, ahogy egy busz vagy a HÉV elé sétálsz. Mert épp nem jut eszedbe, hogy körül kell nézni. Kapsz egy mobiltelefont. Eleinte megyek veled a buszon. De ez kínos számodra. Úgyhogy titokban autóval kísérlek. Amíg ki nem derül, már jobban közlekedsz, mint én. Árnyalom azt, amit az állapotodról mondanak.

Ilyen idős koromban én már bőszen sportoltam. Neked mihez lenne kedved? Súlyemelés? Nem pont erre gondoltam. De végül is erős, masszív alkatod van. Még illene is hozzád. Aztán kiderül a porckorong-fejlődési problémád. Eltiltanak a megerőltető sportoktól. Majd felnőtt korodban elkezdhetsz valamit. Akkor addig eljárunk kirándulni, úszni. Nem tudsz úszni és gyűlölöd az úszóiskolát. Az nem jó, ha egy sportot nem szeretetből csinálunk.

Állj meg itt a sekély vízben. Ledobok a medence aljára egy ötforintost. Ha fel tudod hozni a kezeddel, akkor a tiéd. Menjünk kicsit beljebb. A tízest már nehezebb felhozni a mélyebb vízből. A húszast még inkább, pedig csak arasznyival mentünk mélyebbre. Tudom, visszalök a víz. Mire a százashoz érünk, már nem tudsz elég mélyre lemenni. kudarcot vallasz. Viszont megérezted a felhajtóerőt. Már tudsz úszni. Mára kész vagyunk. Na jó, hazamenetel előtt azért csúszdázunk kicsit.

Hatodikos lettél. Elbízod magad. Lázadsz. A negyedéves mérlegedben az átlagod majdnem három jegyet esik. Szinte kitűnőről teljes bukás közelébe. Mindenből. Csak nézek a papírra. Ez tévedés lehet. Osztályfőnökhöz berohanás. Nem tévedés. Leálltál.

Nem tudom, mit tegyek. Fogalmam sincs. Így beültetlek az autóba és lemegyünk a város legrosszabb környékére. Hajléktalanokkal teli aluljárók, telefonfülkékben alszanak. Kocsmák előtt üldögélnek. Isznak, kiabálnak, veszekednek. Korcs kutyák csaholják őket körül. Kapualjakban vizelet-tócsák. Mutatom neked. Gondtalan élet. Szabad világ. Nincsenek csekkek, határidők. Nincs kötelezettség. Sem elvárások. Nem találnak meg feladatokkal. Mindenütt barátok. Igaz, télen kicsit nehéz. De nyáron annál jobb. Oda mennek, ahová akarnak. Néha meglopják egymást, de az bárhol előfordul. Pár késelés nem a világ. A járókelőktől pénzt is kapnak. Látod? Tele a sityakja.

Némán baktatsz mellettem. Kicsit félsz. Én is. De nézd őket meg. Élsz szabadon? Vagy pedig tanulsz és küszködsz és aggódsz és dolgozol és törődsz mással? Könnyű vagy nehéz út? Rád bízom. Elég nagy vagy már. Két hónap és visszaállnak a jegyeid. A nehezebb utat választottad. Helyes. Ebben tudok segíteni.

Eljött végre a középiskola. Nem árulod el, hová jelentkeztél. Igen, mondtam, nem akarlak befolyásolni. Meg legyél önálló. De az azért kicsit túlzás, nem? Akkor sem mondod meg, csak amikor megkapod a papírt. Tehát várunk. Harminc nap és megjön a papír. Elém állsz és most már elárulod. Az egyik legerősebb középiskolába felvételiztél. Egy speciális iskolából. Nem baj, vigasztallak, legalább tudod, legközelebb mire készülj. Majd fogadunk felkészítő tanárt. Nem kell feladnod az álmod. Szó nélkül nyújtod az értesítőt. Felvettek.

Vért izzadsz az első évben. Itt bizony mások a követelmények. De túléled. Edződj csak, nem ez lesz az utolsó megmérettetés. Másodikban tovább javulsz. De itt a nagykamaszkor. Jó a hármas is. Szerinted.
- Nem vagy elégedett.
- Nem, kicsim, nem vagyok. Mert a legkevesebb, amit magadtól elvárhatsz, az a legtöbb, amire képes vagy.
- De ez unalmas. Évszámok, meg vektorok, meg minden.
Úgyhogy felragadlak és irány a hadtörténeti. Történetek, mesék a valóságból. Izgalmasabbak, mint bármilyen fantázia. Beleélés. Szörnyülködő teremőr nénik. Aztán át az interaktív technikai kiállításra. Hihetetlen dolgok. Fizikai kísérletek. Fogadások, vicces tétekkel. Közös játékok a tudás végtelen birodalmában.
- Mégsem unalmas?
- Mégsem.

Soron kívül felvesznek a közeli kollégiumba. Mert odakíséred egy vak társadat. Segítesz neki begyakorolni a tájékozódást arrafelé. Ettől mindenki meghatódik. Én már rég tudom, milyen jólelkű vagy. Hívsz, beszéljük meg. Jól van, otthon megbeszéljük. Megint hívsz, öt percre rá. Át kellene néznem pár papírt. Jól van, mondom. Otthon megbeszéljük. Ne hívj öt percenként ezért. De újra hívsz. Holnap menjek be aláírni a szükséges iratokat. Mert mindent elintéztél. Kitől tanultad ezt? Tegnap még hét éves voltál és propelleres sapkáért nyúztál a nyaralás alatt. Ma meg tizenhat. Intézkedsz egyedül. Nem vagy már ott, mikor lefekszem aludni. Mi történt?

Sajnos nem bírod a kollégiumot. Még nem vagy elég felkészült hozzá. Lelkileg. Így hazaköltözöl. Visszaáll a napi három óra utazás. De rájössz, a vonaton is jól lehet tanulni.

Büszkén állok a ballagásodon. Ezt is elérted. Minden hibázásom ellenére. Sok év telt el mostanáig. Már nem emlékszel, milyen nehéz volt veled. Jó ez így. Erre nem is kell emlékezned.

Szólok időben. A gazdasági főiskola nem neked való. Ismerlek. Mégis egyik füleden be, másikon ki. A műszaki egyetemről lemaradtál pár ponttal. De te majd megoldod. Legyen, a te bőrödre megy a dolog. Jól sejtettem. Az első szemeszter után kimaradsz. El is vesztesz egy támogatott félévet. Itthon maradsz, dolgozni nem akarsz. Pedig középiskolában már sokszor mentél nyári munkára. Iskolába, tanárhoz nem jársz. Tanulnod kellene a következő felvételire. Sokszor veszekszünk.

Hazudozol. Egy doboz cigi találtam a szobádban. Nem csak feleselsz, üvöltözöl velem. Trágárkodsz. Későn jössz haza. Haverokkal mész el inni. Összehányod a villamost. Igen, megtudtam. Szólok, kérlek. Egyszer. Tízszer. Heteken át. Nem használ. Durva vagy. Előveszem a sporttáskákat. Beleteszem a ruháidat. Egy tárcát némi pénzzel. Elveszem a lakáskulcsodat. Menj. Döbbenet. Menj! Nem akarsz menni. De kénytelen vagy.

A kertkapuból visszajössz. Sírsz. Pedig majdnem húsz éves vagy már. Kérded, hogy lehetne jóvá tenni. Elutasító vagyok. Átölelsz és én tartom magam erősen. Feltételek jönnek. Vállalod. Visszapakolsz de a kulcsod még nem kapod vissza. Próbaidő kezdődik. Aztán bezárkózom a szobámba. Ne lásd, mikor én sírok.

Összeszed magad. Tanulsz. Felvesznek. Ezt szeretted volna. Műszaki egyetemre járni. Segítelek, amíg erőm bírja. Tanulj, legyen diplomád. A tudás az, amit senki nem vehet el tőled. A tudás az, amivel ledöntheted a korlátokat. Nyelvet már beszélsz most is. Igaz, az on-line játékok révén tanultad meg. De ez mindegy.

Figyelj, csak nyersz vele, ha megfogadsz néhány praktikus tanácsot. Most, hogy már országos mérnök-versenyekre jársz. Meg tanulmányi versenyekre. Mindenhová, ahol vetélkedni lehet mindazzal, amit alkottok. Meg tanulni. Igen, tudom. Sok mindenben már többet tudsz, mint én. Nem is mindig értem, amit mondasz. Nem vagyok villamosmérnök. De hülye sem teljesen... na jó, csináld ahogy akarod. Meg kell élni a saját hibáinkat.

Igen, hallak, csak kicsit rossz a vonal. Másodikok lettetek? Pénzjutalom meg fejvadászok? Helyes. Legalább ott van a neved a kalapban. Könnyebb lesz diploma után elhelyezkedni. Igen, persze, hogy megnézem a videót a versenyről. Ha már nem tudtam ott lenni. Nézd, fenn vagytok az Index címlapján! Megint.

Néha már hozod a vizsgaanyagaidat is. Kínozzalak meg vele. Jé, találok hibát. És csodálkozol picit. De így mindkettőnknek jobb. Ha már ismét nem vagyok hülye a szemedben.

Persze, van rá időm, üljünk le. Elmondom, mik a buktatói egy üzleti megbízásnak. Hogyan kell szerződéseket kötni. Mire vigyázz, hogy ne játsszanak ki. A start-up, amiben benne vagy már, mekkora részesedést ad? A TV2-vel óvatos legyél, ne add ki az újításod szellemei alapját. Csak a készterméket. Rendben, nézzük végig a szakdolgozatodat is. De nem árulom el, magamban mennyire örülök. Többre fogod vinni, mint én.

Pár nap és meglesz a villamosmérnöki diplomád. Az évfolyamelsők között. De nem fogom elbőgni magam a diplomaosztódon. Mert nem. Mert sosem teszek ilyet.

Van munkád. Neved. Lelkesedésed, jövőd, terveid. Fontolgatod a külön életet. Ahogy annak lennie kell. Mire megtanultam szülő lenni, addigra felnőttél. Már nincs szükséged rám.

Lassan véget ér életem legnagyobb kihívása. De még szeretnék ott lenni neked, mikor elkezdődik a tiéd.

Rand G. Fera, 2015 június

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Olvasó
Regisztrált:
2018-06-21
Összes értékelés:
1
Időpont: 2018-06-23 07:57:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ran!

Az összes itt olvasható írásodat elolvastam.

Volt, amikor megállíthatatlanul folytak a könnyeim, annyira fájt, amiket írtál... volt, amikor kitört belőlem a nevetés (sajt a liftben)... volt, amikor csak mosolyogtam, s a fejemet csóváltam (mert mi nők azért nem vagyunk ilyenek... na, jó, valójában magamra ismertem:) )...

Sokszor elhittem, amiket írtál, erre kiderült, nem kellett volna. Máskor kételkedtem, s kiderült, minden leírt szavad/mondatod kegyetlenül igaz.

Öt történeted nagyon megérintett. Ez volt az első. Csak ültem, s folytak a könnyeim... sorra jöttek elő a múltam gyötrelmei, aggódásai... örömei.. hm...

Remélem, lesz Valaki, aki majd megmutatja ezt az írásodat a fiadnak, bármennyire is úgy gondolod, nem kellene olvasnia.

Írj, mert Neked írnod kell!

Őszinte szeretettel:

Ritcs
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2016-02-16 07:53:01

válasz Selanne (2016-02-15 18:10:50) üzenetére
Szavaid által szépen indult a napom.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2016-02-15 18:10:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Visszajöttem, és olvasgattam itt nálad, tőled. Hozzáteszem, remek dolgokat. Itt fent, az írásod, számomra csodálatos. Minden rezdülése az. Köszönöm, az élményt.

Szeretettel: Selanne



Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2015-07-18 06:47:41

válasz Ylen Morisot (2015-07-17 20:32:54) üzenetére
Köszönöm a kedves véleményt!
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2015-07-17 20:32:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Rangifer!
Fél élet történései távirati stílusban. Megkapó, magával ragadó. De a nagyrabecsülésemet fokozta, mikor rájöttem: egy férfi szemén keresztül látom, két férfi élete, mit olvasok. Gratulálok!
Szeretettel: Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2015-07-12 16:43:35

válasz Kankalin (2015-07-07 13:01:04) üzenetére
Nagyon szépen köszönöm az értékelést! Túlzás lenne idetenni egy újabb zárást? Zárást írtam? Talán nem jó szó. Tegnap (július 11-én) lett aktuális:

Ülök délelőtt a díszes, zsúfolt teremben, a harmadik sorban. A pódiumra szólítják a fiam. Tegnapelőtt még hét éves volt. Tegnap is csak tizenhárom. Most pedig öltönyben, az enyémnél 10 centivel magasabb termettel, komoly arccal veszi át a villamosmérnöki diplomáját. A fotó homályos lett, de az emlék nem fog fakulni.
Felneveltelek. Felnőttél. Megcsináltuk. A szerződésem lejárt, de még itt vagyok, ha kellek.

És szerintem nem lett könnyes a szemem. De ki emlékszik minden részletre?
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6285
Időpont: 2015-07-07 13:01:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Rangifer! :)
Nem értem, hogy eddig miért nem találkoztam írásoddal. Ami késik, nem múlik. Először szakmailag érintett meg aktív pedagógusként (gyógypedagógusként), a többire alig tudtam figyelni, hát többször elolvastam.
Ha jól érzékelem, akkor ez titkos összegzés maradt, de bennem elindult az elemzés és a továbbgondolás. Csaknem negyedszázadot ölelsz fel ebben a történetben, ami valódi sikertörténet. Azt gondolom, hogy elsősorban a tiéd. Fejet hajtok előtted, hogy eddig jutottatok. Szerintem a fiúnak is érdemes lenne találkozni gondolataiddal.
A levél tartalma, őszintesége mélyen hatott rám.
Az egyszerű mondatok, a tőmondatok leszögeznek, tényeket közölnek, de olyan erejük és terjedelmük van, mintha regénnyel találkoztam volna.
A jelen idő alkalmazása kifejezetten hatásos.
A zárás nagyon tetszik, mert újabb fejezet lehetősége merül fel benne.
Köszönöm, hogy olvashattam! Sokat adtál vele. :)
Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fent és lent címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/7 címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/5 című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nekem dalolt a nyár című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincs évszak, csak fétis... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi reggel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)