HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46521

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-07-01

Utazás, a szeretet és együttműködési effektus X. rész - Dobol

Dobol, csak dobol bádogtetőnkön az eső,
hallgatom veled összebújva.
Tétováz, megáll, tanácstalan az Idő,
én meg bújok hozzád újra, meg újra.


***

Mert történt közben valami, amire nem számítottak, igazán nem számíthattak, mert az elaltatottak, álomba ringatottak majd mindegyike azonnal megtalálta a saját, meg a kedves másik rejtett gondolat-alagútját. A hadnagy nem tudta, de ott a laboratóriumban, a megfeszített haldoklókat látva, többször megérezte ezt.

***

Tanácstalan volt, esett kétségbe, járt fel, alá, gyújtott csikkről újabb cigarettára, arra gondolt, még azt a verset se mondta el a gyereknek, hazudott az asszonynak, nem mondta el, pedig elmondhatta volna - és lehet, soha többé nem mondhatja el már. És magára maradt a farmon, a tűz kialudt, az ágy kihűlt, és a gyerekágy is üres! Megkeresem Őt, meg fogom találni őket, mindenképp. Jutott még eszébe valami, majd elfeledte!
Felöltözött, rágyújtotta az istállót a lovakra. Látta ijedtségük, látta csodálkozó, csodaszép szemükben az értetlenséget, aztán a rettenetet, szemükben tükröződtek lángok összes fényei, toporzékoltak, próbálták elszakítni a zablát, szíve szerint, mindegyikük kedves homlokához odadörzsölte volna az arcát, úgy vágyott arra, hogy szeretgesse, dédelgesse, megnyugtassa őket, de erőt vett magán, gondosan kivárt, várta az Időt; hulltak le már lángoló, Időt perzselő gerendák, ő még várt, egészen addig, amíg mindent elöntött már a forróság, akkor vágta el sorra a kötőfékeket, az összeset, engedte el sorra kedves álmait. Akarta, meneküljenek, ne nézzenek, ne térjenek vissza soha! Legalább álmában elmondhatta volna azt a verset.
Megnyugodott, hogy végre, elhatározásra jutott, és mert nagyon elfáradt, no meg azt a dolgot is megoldotta, elengedte álmait, gondolta, lefekszik kicsit, mert át kell gondolnia a dolgokat. Mindenképp. Lefeküdt, elaludt, álom és ébrenlét határán hallotta még: "ideje felhoznunk őket... Meg azt is hallotta: "elkéstünk, az asszony haldoklik." Akart álmodni, vagy akart felébredni tán?
***
Már sok napja zuhogott azon a másik támaszponton. Zuhogott vigasztalhatatlanul. Gépek nem szálltak fel sok-sok napja sehová onnét, az összes kifutópálya vízben állt, esőköpenyes technikusok kúsztak fel magas antennákra, birizgálva azokat, próbálták rendbe hozni az összeköttetést, próbáltak létrehozni valamilyen - ugyan, kit érdeklő kapcsolatokat - gondolták: hátha, a bázis számítógépei meg szabadnapot kaptak, pilóták meg összenevettek egymás közt, mondták: "no végre", hallgatták, ahogy bádogdobol barakkok tetején kedves eső, gondolhattak arra a "másikra", akivel régebben összebújva, színlelve alvást, próbálták késleltetni az Időt; mert rettegtek a hajnaltól, féltek elbúcsúzástól. Mert nem jó integetni induló vonat után, autóbusz után, felszálló repülő után - az elutazó onnan föntről legalább nem látja a lepottyant földön maradót - jobb inkább várni valakit állomáson, megtalálni a tóduló, utazástól elfásult tömegben, vagy várni dideregve őszi padon, téli buszmegállónál toporogva. Várni jó! (De valójában a rendszer működött összes idegszálával, állt készen az indulásra, beavatkozásra.)

***

Rég arra gondolt, megöregszik vele. Kívánt megöregedni! elképzelte, megőszül majd, reggelente hagyja el a borotválkozást sokszor, olykor, azután egyre gyakrabban a mosakodást is, lesz amolyan büdös, szúrós, undorító, ápolásra szoruló öregember, a szavai is szúrnak, lesz olyan, aki nyomorít meg mindenkit, maga körül, szándékosan teszi, egészen addig, amíg a körülötte lévők azt kívánják: bárcsak nem lenne, bárcsak elutazna már, mert akik szerették, inkább a régi énjére akarnak emlékezni. A lényeg, maradjon mindenki önmaga. Szeressük azokat, akiket akarunk, leginkább önmagunkat, éljünk, éljünk a ritka pillanatnak, a többi dolog kib...ottul nem érdekes, no meg, szóval, hát mindegy.
***
Az asszony sikított. Ő, meg vágta arcul. Mondta csak: menekülniük kell, ébredj, értsd már meg végre, nincs ideje a hisztizésnek, menekülnünk kell ki összes álomból, ki összes valóságból!
***
A pofon nyomán kisarjadt a vér,
maga se értette, hogy megütötte,
nem tudta, nem értette, miér'.

***

"Na ja", azután riadóztattak azon a támaszponton. Mert, hiába esett eső ezerrel, a reflektorok bevilágították az esőáztatta felszállópályát, szállító helikopterek készen álltak, pilóták beszálltak, vártak indulásra. Aztán buszok érkeztek, kiszálltak csuklyás emberek, a mindent eltakarítók.

Precizitásunk köztudott,
marad utánunk a" köz" tisztaság.
Ne félj,
Csupán csak néhány pillanat,
eltűnsz, és veled eltűnik
az összes piszkos vágy,
az összes veszélyes, piszkos gondolat.
Ne félj! Nem fognak emlékezni rád
Fájni sem fog,
az eddig eltakarítottak
adnak majd munkánkról referenciát.

kicsit most nem leszek, szerelik a szememet

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Zivatar után címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK IV/1,2,3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Sírásó dala című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyász anyó című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mottó című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) /on című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az élet című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Egy bölcs utolsó szava címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)