HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: vörössapkásFeltöltés dátuma: 2015-07-17

Házépítés másodszor

Ha nincsen semmi gondod, építs egy házat.
(ismeretlen)

A második házasságom kezdetén, Győrben, egy társasházban laktunk, a feleségem lakásában.
A környék nagyon nyugodt volt. Messze esett a nagyvárosi forgalomtól, de volt egy hibája.
Valamikor ezt a házat olyan helyre építették, ahol előtte ingovány volt.
Ez akkor éreztette a hatását, ha esett néhány csepp eső.
A falak rövidesen derékmagasságig nedvesek lettek.
Úgy látszik a szigetelést kispórolták.
Elhatároztuk, hogy elköltözünk.
Ennek a lakásnak az árából, valamint amit én kaptam a baráti házból, nekiláttunk lakást keresni.
Az, hogy egész Győr várost bejártuk még kevés is ahhoz képest, amennyit keresgéltük az ideális jövendő otthont.
Jártunk a belvárosban. A Baross úton, a Bécsi udvarban megtetszett egy lakás. Drága volt.
A külső Baross úton, túl zajos volt, a Tihanyi úton kocsma volt az épület földszintjén.
Kimentünk Bácsára, Szigetbe. Szép lakások voltak, de egy óra alatt, amíg körül néztünk majdnem megettek a szúnyogok.
Ez sem felelt meg.
Szabadhegyen tetszett ugyan egy lakás, de szerencsére észrevettem, hogy a szoba ablaka a temetőre nyílik.
Na, erre ráérek még később.
Elmentünk vidékre.
A környező községekben hatalmas kínálat volt.
Ikrényben majdnem megvetettek velünk egy oktogont.
A háznak az alapja volt csak meg, de nyolcszögletű. Kuriózum. De sokat kértek érte.
A szigetközi községek nekem nem tetszettek. Így arrafelé nem is jártunk.
Elmentünk viszont a Bakonyba.
Csodálatos házakat találtunk, de az Isten háta mögött.
Meg is tetszett egy családi ház a Pápa-Tatabánya vasútvonal melletti faluban.
Még állomása is volt. Gondoltam, majd eljövök ide forgalmistának.
Végül lemondtunk róla, mert Győrtől messze volt, nyugdíjba meg még nem mehettem volna.
Az is messze volt.
Valahogyan eltévedtünk Nyúlra:
Ó ez ismerős hely. Kiderült, hogy még engem sem felejtettek el.
A tanácselnök valamikor tanította a húgaimat a nyúli iskolában.
Ráadásul az állomás közelében lakott, a mi régi lakásunktól 100 méterre.
Kérésünkre ajánlott olcsó építési telket egy újonnan kialakított utcában.
Fel is kerestük a tulajdonost, aki a telket már fel is töltötte - valamikor egy lapos, vizes terület volt -, sőt már az építendő házának az alapját is lerakta.
Megegyeztünk. Megvettük a házhelyet, az összes odakészített építőanyaggal együtt.
Annyi volt az építőanyag, hogy már alig kellett venni hozzá.
Csak a cementet, meszet, sódert kellett megvenni, amit az ismerős fuvarosok szívesen odafuvaroztak, persze nem a két szép szememért, hanem jó kemény forintok ellenében.
Az alap, amit az elődünk lerakott, nem felelt meg nekünk, mert másfajta házat akartunk, mint amit ő elképzelt.

Sebaj. Leraktuk az új betonalapot, a mi terveinknek megfelelően.
Sok ismerőssel találkoztam, akik csóválták a fejüket.
Hogy van nekem bátorságom nekiállni házépítésnek, hiszen már elmúltam 50 éves.

Ez engem egyáltalán nem zavart. Megkerestem a régi focicsapat társaimat, akikből azóta kőműves lett, és megbíztam őket a nagy munkával.
Megszemlélték a terepet, a ház rajzait és az építőanyagot.
Úgy nyilatkoztak, hogy majdnem minden elég lesz.
A téglák láttán - hatalmas darabok voltak az biztos - megjegyezték ugyan, hogy annak nem örülnek.
Megnyugtattam őket, hogy nem is azért hívom őket, hogy örüljenek.
Segítséget a kőművesek mellé nekem kellett előteremteni, mert ők csak egy "culágert" cipeltek magukkal.
Sikerült is az utcából néhány ismerőst becserkészni és nem utolsó sorban az Erdélyből a vasútra tévedt fiatalokat sikerült rábeszélnem, hogy keverjék velem a maltert.
Jöttek is nagyon szívesen a szabad idejükben. Persze tőlük sem kívántam ingyen.
Nagyon rendesek voltak. Ahányszor mentem értük a kis bogárhátúval, mindig készek voltak velem tartani.
Márciusban raktuk le az első téglát, októberben már be is költöztünk.
Rengetek munka volt még ugyan hátra, de már lakható volt.
Hatalmasra sikeredett.
Az alsó szinten egy úgynevezett amerikai konyhás helyiség, ahol a konyha és az étkező egy méter magas válaszfallal volt csak elválasztva.
Volt itt egy szoba, egy fürdőszoba és WC. Valamint egy hatalmas garázs, amiből le kellett választani egy részt amikor hozták a gázt.
Az emeleten egy nagy társalgó, két kis szoba, valamint ott is fürdőszoba és WC.
A lépcsőház szintén gondot okozott a kőműveseimnek.
Vakarták az állukat, amikor a feleségem elmesélte nekik, hogy képzeli a félkör alakúra építendő lépcsőházat. De megértették. Sőt meg is építették.
Az ácsok ugyan szidtak bennünket, amikor azt hitték, hogy nem halljuk őket, mert gondot okozott a cserepek felrakása a kúp alakú tetőre. De ez is sikerült.
Beköltöztünk.
Víz az volt, mert az utcában már bevezették.
Szennyvízelvezetés azonban még nem. Ásnom kellett egy hatalmas pöcegödröt, amit azóta már régen betemettek.
A gáz viszont még csak ígéret volt.
A csöveket ugyan bevezették. A lakásban is minden a helyén volt, csak éppen a gáz hiányzott.
Fűteni viszont hamarosan kellett, mert közeledett a tél.
Vettünk - kedvezményesen - öt darab villanyfűtésre alkalmas tűzhelyet.
Nem izzadtunk meg tőle, de meg sem fagytunk.
És nem sorolok el mindent, hogy mi nem volt, de megemlítem, hogy nem volt telefon.
Abban az időben még nem mobiltelefonoztak az emberek.
Telefonálmi kijártunk az utca végén levő telefonfülkéhez.
Nem volt még kábeltévé.
Raktam ugyan a padlásra antennát, amivel egy két adó homályosan bejött.
De ígérték, hogy lesz kábeltévé. Lehet, hogy azóta már van is.
Nem volt még, többek között, egy olyan áruház, ahol sok mindent meg lehetett volna venni.
Volt ugyan az utcában egy maszek élelmiszerbolt, nem is volt messze, de sok választék nem volt, és az árak is úgy voltak kialakítva, hogy nehogy ráfizessen a boltos.
Ellenben volt: Jó nagy sár az utcában, ha esett egy kis eső.
Jó sok munka a ház körül, ahol ki kellett alakítani egy klassz kis kertet. Ami sikerült is.
Be kellett keríteni a telket.
Csak annyi probléma volt vele, hogy Győrszemerén a hegyben volt egy telkünk az úgynevezett "Kutyor"-ban, így hívták ezt a területet. (Senki nem tudta, honnan ered a neve))
Ezt a telket én bekerítettem, mert a nyulak mindent megettek előlünk.
A kerítéshez a pályafenntartási szolgálattól "vettem" használt talpfákat, amit ők betonaljra cseréltek.
Ezeket a talpfákat nagyon kedvesen vágánygépkocsival el is fuvaroztak Szemerére.
Ott már csak annyi dolgom volt vele, hogy egy fűrészgépessel fel kellett hosszába négyeltetnem, hogy elég oszlopom legyen.
A fűrészes ugyan majdnem engem is felnégyelt, mert a talpfákban itt, ott maradt még néhány hatalmas szeg, amit a fűrész nem nagyon kedvelt.
Na már most a szemerei telekre nem maradt időm, így a kerítés is feleslegessé vált.
A házhelyet viszont körül akartam keríteni.
Egyszerű. Kiszedtem Szemerén a kerítést, lábakkal , dróttal együtt és elvitettem Nyúlra.

Már egy éve az új házban laktunk. Innen jártam be vonattal munkába.
Korábban kellett ugyan kelni, de kibírtam. Jártam én már vidékről dolgozni elég sokáig.
De adódott néhány probléma ezen kívül is.

Ott volt a nagy ház és ketten kergethettük egymást benne, mert a feleségem fia, aki Pesten végzett az egyetemmel, nem akart odaköltözni.
Kettőnknek pedig nagy luxus volt ekkora házban ténferegni.
Pedig már terveztem, hogy nyugdíjazásom után a kertet átalakítom. Építek egy tágas , szellős épületet. Telerakom pingpong asztallal és jó pénzért odajöhetnek pingpongozni a fiatalok, és az idősebbek is.
Ezenkívül még egy helyiséget is ki akartam alakítani, ahol pedig a környékbeli gyerekeket tanítanám sakkozni.
Ezekből nem lett semmi.
Ráadásul - ilyenkor minden előjön - kiderült, hogy a feleségem pollen-allergiás, aminek ez a vidék nagyon jó táptalajt biztosít.

A ház építéséhez a készpénzünket ki kellett egészíteni, az OTP-től kapott kölcsönnel, valamint a vasúttól kapott kamatmentes vállalati kölcsönnel (500 ezer forint), amit az első házam építésekor nem kaptam meg, mert éppen kimerült a vasút kerete.
Meg kell mondanom, hogy a vállalati kölcsön nagyszerű dolog. Tizenöt évre kaptam.
Havi 3001.- forint havi törlesztő részlettel. (Már régen le is telt).
Érdekesség, hogy ezt is az OTP-n keresztül törlesztettem, amiért az OTP havonta 500 forint kezelési költséget számított fel!!!.
A helyzet megoldását abban láttuk, hogy ezt a házat el kell adni.
Az árából vehetünk magunknak is egy lakást Győrben és a fiúnak is egyet Pesten.
Sikerült is megfelelő vevőt találni, aki az építési kölcsön - nem a vasúti - törlesztését is átvállalta. Ezt persze a ház árából elengedtük.

Építettem tehát egy nagy házat Nyúlon, amiben jó egy éven át laktunk is.
De a sors nem engedte, hogy ilyen egyszerűen kerüljek jobb körülmények közé.
Azt szokták mondani, hogy ember tervez, Isten végez.
Mi ugyanis azt terveztük, hogy veszünk két lakást.
A ház árából ezt a két lakást meg is tudtuk volna venni.
De nem így történt. Hogy miért azt legközelebb elmesélem
























A nyúli házunk.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télen című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Télen címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkot

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Szelídült esteken című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Friedrich Logau:Eitelkeit címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Autóstop című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a mai ember című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szomszéd szoba című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)