HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47769

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: Kántás BalázsFeltöltés dátuma: 2007-01-15

Charles Baudelaire: Dög

Emlékszel-e még, én drága szerelmem
arra a nyári reggelre?
Oszló dög feküdt a homokösvényen
kis híján elestünk benne.

Ringyóként rúgott magasba lábával
méregfüst szállt belőle szét,
szétnyílt belei démoni szagával
fojtogatta környezetét.

A nap sütötte a bűzös tetemet,
szép lassanként bomlasztva fel,
hogy visszaadja a nagy Természetnek
amit az visszakövetel.

Az égbolt szánó pillantással nézte
a lét e furcsa torzóját,
közben téged úgy fojtogatott bűze:
kevésen múlt, s elájultál.

A legyek buján dongták körül a húst
ezer nyüvet vonzott a bűz
mannaként, mi száz férget magához húz...
boldogság, nagy, ünnepi tűz!

Táncot járt ott belül a pondrók hada,
kezdődött a dögevő-bál,
lüktetett a test, táncolt a dög maga
s új életre kélt a halál.

A tetemből szférai zene áradt:
az ős elmúlás hangjai.
Enyészethimnuszként zengtek még párat
a hullaevők lantjai.

S nem maradt már semmi, csupán torz árnykép
az atommá bomló testből,
vázlat, pár halvány nyomvonal, tolljáték,
mit próbaként húz a festő.

Az ösvény szélén egy kóbor kutya várt,
hogy mi tűnjünk onnan végre,
és a dögből hadd lakmározhasson már,
s az lehessen napi étke.

Egy napon bizony te is ez leszel majd,
ó, én drága, szép angyalom,
az Idő téged is e torz létbe hajt:
rothadó hús és csonthalom.

Igen, királynőm, ennyi leszel te is,
ha utolsót rebben szemed:
gyom nő testedből, porladnak csontjaid,
hisz más úgy sem jut senkinek...

Ám mond majd meg sírodban a féregnek:
groteszk csókjával marjon csak,
én őrzöm s felélesztem szerelmünket,
ha ezerszer is elporladsz!




Eredeti francia szöveg:

Une Charogne

Rappelez-vous l'objet que nous vîmes, mon âme,
Ce beau matin d'été si doux:
Au détour d'un sentier une charogne infâme
Sur un lit semé de cailloux,

Le ventre en l'air, comme une femme lubrique,
Brûlante et suant les poisons,
Ouvrait d'une façon nonchalante et cynique
Son ventre plein d'exhalaisons.

Le soleil rayonnait sur cette pourriture,
Comme afin de la cuire à point,
Et de rendre au centuple à la grande Nature
Tout ce qu'ensemble elle avait joint;

Et le ciel regardait la carcasse superbe
Comme une fleur s'épanouir.
La puanteur était si forte, que sur l'herbe
Vous crûtes vous évanouir.

Les mouches bourdonnaient sur ce ventre putride,
D'où sortaient de noirs bataillons
De larves, qui coulaient comme un épais liquide
Le long de ces vivants haillons.

Tout cela descendait, montait comme une vague
Ou s'élançait en pétillant
On eût dit que le corps, enflé d'un souffle vague,
Vivait en se multipliant.

Et ce monde rendait une étrange musique,
Comme l'eau courante et le vent,
Ou le grain qu'un vanneur d'un mouvement rythmique
Agite et tourne dans son van.

Les formes s'effaçaient et n'étaient plus qu'un rêve,
Une ébauche lente à venir
Sur la toile oubliée, et que l'artiste achève
Seulement par le souvenir.

Derrière les rochers une chienne inquiète
Nous regardait d'un oeil fâché,
Epiant le moment de reprendre au squelette
Le morceau qu'elle avait lâché.

- Et pourtant vous serez semblable à cette ordure,
A cette horrible infection,
Etoile de mes yeux, soleil de ma nature,
Vous, mon ange et ma passion!

Oui! telle vous serez, ô la reine des grâces,
Apres les derniers sacrements,
Quand vous irez, sous l'herbe et les floraisons grasses,
Moisir parmi les ossements.

Alors, ô ma beauté! dites à la vermine
Qui vous mangera de baisers,
Que j'ai gardé la forme et l'essence divine
De mes amours décomposés!


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Kántás Balázs
Regisztrált:
2007-01-07
Összes értékelés:
38
Időpont: 2007-03-18 22:46:56

Az olvasónak a műfordításhoz nem kell érteni... Ha tetszik, örülök. Valahogy mindenki azzal jön, hogy nem ért a műfordításhoz... Ez ember szerintem nem a ,,szakmának" ír, hanem a mindennapi olvasónak, az irodalmat szerető, de nem feltétlenül művelő embereknek... Egyébként én meg kezdő vagyok, ráadásul nagyon is, szóval elvileg szintén nem értek hozzá valami sokat :).

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Élet írta lap (idősekről) című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Közhelyek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ma már, s mégis... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nincs időm című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Randevúk (I.,II., III.) címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Éjjeli hangverseny című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Éji rém című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)