HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2015-08-04

Moziban!

(megtörtént esemény alapján)


Mindig szerettem a filmszínházakat, mozikat - már amennyire a pénztárcám megengedte - nem csak a szemet kápráztató, hanem az agyat megdolgoztató filmeket is. A művész filmekre gondolok, amiket a 70-es, 80-as években, még elég szép számmal "gyártottak". Akkor még volt pénz a magasabb kultúra terjesztésére. Akkoriban Kósa Ferenc is, - nem tudom mond-e valakinek ez a név valamit - kapott állami támogatást filmkészítésre. Megalkotta a Nincs idő. című filmet. Csak úgy megjegyzem statisztaként részt vettem a forgatásban, sajnos csak egy napig. Már az első jelentben, amiben részt vettem, kamera elé került az arcom. Szabály a filmforgatásoknál, hogy statisztát a néző maximum egyszer láthat a filmben. Nap végén közölték, holnap már ne jöjjek, és menjek a pénztárhoz. A forgatásokon napidíj volt, minden nap kifizették a szereplőket. Ekkor szembesültem azzal, hogy mekkora pénz van a filmiparban. Én összesen egy jelenetben "játsztam" - ahogy a nagy művészek mondják - nem volt a jelenet hosszabb két percnél. Igaz felvették, vagy négyszer. Ezért a rengeteg munkáért a pénztárnál kezembe nyomtak 500 forintot. (Abban az időben, 1972-ben az átlagkereset nem érte el a 3000 forintot.) Utánam jött a sorban Szilágyi Tibor, az egyik főszereplő, azon a napon nem volt jelenete, csak a pénztárnál álló sorban jelent meg, mégsem tudtam szemmel követni hány darab 100 forintos bankjegyet számoltak a markába. Jó lett volna, ettől függetlenül nem lettem színész.

Következő évben, volt a film premierje, amit én nem igazán figyeltem. Akkori barátnőm (most már feleségem) Egyik nap beállított hozzám - azt nem mondom, hogy váratlanul, de meglepett.
- Képzeld - rohant le anélkül, hogy üdvözölt volna.
- Szia - üdvözöltem, kicsit megnyomva a szót.
- Szia, nézd mit hoztam, - hadarta, és papír fecniket lobogtatott a kezében.
- Mit hoztál - kérdeztem, kicsit szkeptikusan.
- Mozi jegyet, nem is érdekel, hogy melyik filmre? - kérdezte kipirul arccal.
- Hogyne érdekelne - mondtam most már kíváncsian - tudod, hogy szeretem a filmeket.
- Akkor ezt nézd meg, - lobogtatta meg a jegyeket a kezében - hamarosan lesz, a Nincs idő. premierje, sikerült rá szereznem két jegyet. Ne, mond, hogy nem vagyok ügyes? - Nem mondom, - néztem rá egy akasztott ember mosolyával, melyről tudjuk, nem mindig őszinte. - Ebben statisztáltál, emlékszel, sokszor meséltél róla.
- Emlékszem, de nem tudom, hogy tetszene a film. Engem zavart a forgatáson, amikor létrán álló emberek, vödörből szórták a havat, és egyértelműen úgy állt a kamera, hogy minden létrán álló ember látszott.
- Ez biztos valami abból, amit te művészfilmnek nevezel. - próbált jobb belátásra bírni. - Menjünk el, nézzük meg!
- Menjünk, - adtam be a derekam.

Három nap múlva este kilencre szóltak a jegyek. Megnéztem őket, a legutolsó sorba. Szerettünk ott ülni, ha együtt mentünk moziba, de akkor nem feltétlenül a filmet néztük. Úgy gondoltam, legfeljebb egymást jól fogjuk érezni. A megbeszélt helyen, és időben találkoztunk, szerettem benne, (most is szeretem) mindig pontos volt, nem taktikázott a késéssel, tudta, hogy nem díjazom, ha megvárakoztatnak. A találkozó helytől nem kellett sokat sétálni a moziig, hamar odaértünk. Már ekkor némi rosszérzés kerített hatalmába, mert az egész környék kihalt volt, a bejárat előtt senki sem várakozott. Rosszérzésem tovább erősödött, mikor beléptünk az előtérbe. Örülnék a látványnak, - gondoltam - ha egy ünnepelt ember lennék, mert az előtérben az összes jegyszedő fel volt sorakozva, lehet, hogy még a filmszínház igazgatója is köztük volt.
- Maguk vették a két jegyet? - szegezte nekem a kérdést, gondolom a vezető jegyszedő, és feltűnően megnyomta a "két", szót.
- Igen, - vallottam be őszintén, pedig nem is én vettem - mi két jegyet vettünk. - világosítottam fel. Ekkor már gyanítottam, hogy nagy a baj. - Nincs már hely nekünk? - reszkíroztam meg a kérdést - elülünk mi a tűzoltó helyén is, vagy a lépcsőn - próbáltam menteni a helyzetet.
- Gondoltuk, - mondat, kicsit morcosan a fő jegyellenőr - de nem kell a tűzoltó helyére ülni, mert ezt a két jegyet adtuk csak el. A mozi üres, ha megfelel önöknek, visszaadjuk a jegy árát.
- Nagy probléma, ha szeretnénk megnézni a filmet, - kérdeztem, kicsit félve a választól.
- Hát, végül is, még mi sem láttuk, - nézett munkatársaira a jegyszedő - ha nem zavarja magukat, mi is beülünk a nézőtérre.
- Minket nem zavar, legalább nem leszünk bent egyedül.
Beérkezve a helyünkre, látom, hogy a fejünk felett a lyuk, amin keresztül vetítik a filmet. Beszóltam a gépésznek.
- Kezdheti, de a híradót, meg a reklámot hagyja ki.
Választ nem vártam, elfoglaltam a helyemet a kifizetett széken. A film hamarosan kezdődött. Nem sokkal a főcím után, szórták a havat a létráról, emlékeztem rá. A kamera egy csoportra fókuszált, majdnem középen, ott voltam, mellettem, Madaras József, a másik főszereplő. Ezért nem maradhattam a következő napra is a filmben. Eltelt még vagy tíz perc, semmi érdemleges nem történt. Ránéztem, a most már feleségemre, csak bólintott. Felszóltam a gépésznek.

- Kapcsolja ki, mi is haza megyünk.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2015-08-13 18:17:00

válasz F János (2015-08-13 06:37:40) üzenetére

Azt nem vitattam és nem is szeretném, hogy nem volt köztük érdeklődésre méltó jó film, de általában bizony, nagyon gyengék voltak.
Kata
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2015-08-13 06:37:40

válasz Finta Kata (2015-08-12 17:30:25) üzenetére
Köszönöm, kedves Kata.
Mindenben egyetértek veled, de azért megjegyzem, megvédve az alkotókat, voltak is, és vannak is nézhető, és elgondolkodtató művész filmek.
Örülök, hogy nálam jártál, üdv: F.J.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2015-08-12 17:30:25

Én csak arra emlékezem, hogy a művészfilmek mind rosszak voltak, nem hisze, hogy a többit is sokan nézték volna.
Nem úgy, mint a világháború előtti csodás magyar filmeket, amikor világhírű színészeink voltak.
Marosvásárhelyen voltam diák, ahol három mozi volt, meg egy színház, ahol szintén vetítettek filmeket akkor, amikor nem színházi nap volt. Azt sok filmet - lehetőleg mindig megnéztük, bár a középiskolákban a diákok csak szülői- és osztályfőnöki engedéllyel mehettek.
Azok voltak az igazi filmek!
Jól írta le a művészfilmekről a véleményét.
Szeretettel olvastam: Kata




Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)