HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46521

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-08-09

Utazás, a szeretet és együttműködési effektus XII. utolsó, cím nélküli rész

Van akit megszerettek,
van akit eltemettek.
Van, akit visszavárnak,
van, kivel együtt háltak.
Van, akit sokszor hívnak,
van, kivel sokszor sírtak.
Van, aki nem veszi fel,
van, aki sose felel.
Van kinek nincs ideje,
(törődik mindenkivel).
Van, ki csak holdat bámul,
és haszontalan lesz "mátul."
Van, ki meg csillagokat,
van, aki elmosogat.
Van, aki, nagyon fáradt
van, aki megvet ágyat...


***



- Nyűg vagyok? Hagyj itt! Tudom, erre gondolsz éppen! Nélkülem rég elintézted volna!
- Nem hagyhatlak itt.
- Odafenn nem segítenek, lemondtak rólunk, magunkra hagytak, és te tudod ezt. Amúgy, nem szorulok a sajnálatodra, ha csak sajnálsz, nyugodtan itt hagyhatsz.
- Tudod, ezek után csak egymásra számíthatunk.
- Igaz, hogy öregeket, asszonyokat, gyerekeket öltél?
- Parancsra tettem, parancsra tettük, nem tudhattam, hogy azok vannak abban a bunkerben, odalenn.
- Megöltétek őket.
- A halott gyerekek kezében fegyver volt. Megölhettek volna, félrevezették őket, meg engem is - gondolta magában.
- Ha félrevezettek, ha nem, a végeredmény ugyanaz: megöltétek őket... Megöltétek valamennyit.

Mert akkor már nagyon hideg volt abban az alagútban.

***

"Na ja." A mesélő arra gondol épp, hogy a valószínűsége annak, hogy patakok, folyók folynak majd visszafelé, vajmi csekély. Hát még, hogy a gleccserek! Kizárt dolog! No meg autóbuszok, villamosok se hátrálnak ki, vissza a remízből, gyorsan, hátrafelé, hogy felvegyék az összes utast, beleértve az Időben korábban eltévedőket, lemaradókat, elkallódókat; a leszállók meg akkor hátrafelé szállnak vissza gyorsan, mintegy meggondolván magukat, mondva: mégis utaznánk inkább tovább, a villamos meg csak hátrál, szerencsésebb utasok meg láthatják az előző megállókat, életük korábbi állomásait - miként az visszafelé játszott, gyorsított, "vicces" filmeken lenni szokásos. De tán olykor előfordulhat még, hogy néhanap egy utas meggondolja magát, "kiszáll egy korábbi állomásnál". Meg - ki tudja - előfordulhat még az is, hogy a Lézs Námlák, magyarul Avkzsom téren visszahátrál az újságos kinyitja a bódét, visszaveszi az újságokat, a pénzt meg visszaadja (a borravalót is), és elnézést kér a meg nem történt, hírekért, amelyek pironkodva, szégyenkezve visszafordulnak az Időben.

***



- Te meg lefeküdtél vele! mindig tudtam, hogy vadászod a csillagokat! - mérhetetlen düh fogta el, tehetetlensége miatt, de leginkább saját magára haragudott.
- Igen, szeretem a csillagokat.
- Gondolom, legalább "parancsra" tetted...
- Én semmit sem teszek parancsra, ha azt nem akarom megtenni.
- Legalább jó volt? - nagyon megbánta, hogy árfutott agyán a gondolat.
- Tévedsz, nem gondolod jól, egyáltalán nem volt jó, a végén ököllel az arcomba csapott, érzéketlen fadarabnak nevezett, lekurvázott, és ott hagyott némi papírpénzt. Érezte, nem vagyok vele ott, valójában egyfolytában csak az járt a fejembe: vajon betartja-e azt, amit ígért. Mert megígérte, ha megteszem, nem küld el téged olyan bevetésre, ahonnan nem térsz vissza többé.

"Szeretlek?"- kérded.
Már nem szeretlek,
Gyűlöllek!
Csak sikítok érted.

***



Szeretett repülni. Bár ez csak a rutinos, szokásos, amolyan mindennapos felderítő, a támaszpont biztonságára vigyázó repülés volt, de szerette a hajnali sivatagot, szeretett felette repülni, soha sem tudta megunni az egyébként mindennapos jelenséget, mikor a fény meghódítja a sötétet. Fény, és sötétség legalább sose vesznek össze, sose vetélkedtek úgy, miképp ostoba emberek elsősébb, kivagyiság, haszontalan vagyonszerzés okán.

Vette sorra a lehetséges opciókat: menekülés, vagy maradás, harc, vagy belenyugvás, megadás. A takarítók már valószínűleg útban vannak, ha nem érkeztek meg egyáltalán. El kéne tűnnie innét. Bámult tükörbe borotválkozás közben, döbbenten látta megőszült, és látta meg arcán az amolyan pókháló-barázdás ráncokat. Sarjadt vércsík a penge nyomán.

A reptérre kiérve a csupa ismeretlen arcot látva szembesült a ténnyel: szóval megérkeztek, itt vannak. Felszállt, az üzemanyag-kijelzőre pillantott: látta, a menekülést kihúzhatja a lehetséges opciók sorából; az üzemanyag csak pár körre lesz elég. Kiiktatta a robotpilótát, meg "biztonság okából" kiiktatta az összes fedélzeti műszert, amelyek a gép biztonságát voltak hivatottak szolgálni, ha netán a pilóta könnyelmű, vagy hibás döntést hozna netán a repülés során. Mert drága ám az ilyen szerkezet! Megkönnyebbült, lám, mégis van másik opció, és felrántotta a vadászgép orrát az ég felé. Jó érzés volt az meg különös elégedettséggel töltötte el, hogy nem vett már új tartós elemet az elektromos fogkeféjébe - hiábavaló pénzkidobás lett volna...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Zivatar után címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK IV/1,2,3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Sírásó dala című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyász anyó című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mottó című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) /on című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az élet című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Egy bölcs utolsó szava címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)