HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49218

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: soltissimoFeltöltés dátuma: 2015-08-16

Napszúrás

én még nem, de kapva kapja a Föld,
tenger színén olvadó jég-göröngy
úszik hullám-hulla mély csendjében,
kalász fejét csépelve jegével,
hangosabban, mint sarki kocsmában,
nem mondom, ha hagyom, egy kicsit sem
égek tőle vörös-barna fejjel,
de a Glóbusz itt-ott lánggal nyargal,
ötven fokra mért ájult árnyékban,
vagy ahol rá sosem számíthattál,
vigasztalódsz, elvégre tart a nyár,
nyíltan, sőt égből pottyant meseként,
milliárd nyíl bőrödön, mely nem vért,
verslábakra fájó sortüzet mér,
mézes-mázos méreggel a végén,
s úgy múlsz el, mint kiszáradt törzsű vén,
fél múltú fa, őserdő-televény
távfutóvá téve embereit,
ki szeretné szívni még nedveit
bolygónknak, ha itt még az élet szól,
messze jutva ilyen- olyan okból,
mintha nálunk nem szúrna úgy a nap,
ám itt is sakálok ordítanak:
KIFELÉ ! - hirdeti giga-tábla,
foszlánnyá olvad a szegény sátra,
feledtetnek maradék-emberit,
ellenük nem valók a légkondik,
vess magadra, elkésett a markod,
tüdőd régen levegőért kapkod,
pedig egykor ágyad megosztottad,
ha most teszed, neked hely nem marad,
sugárnyaláb blokkol hűs légkondit,
pedig a gazdag örökség hódít,
mind elhallgat kék medencék szélén,
új paloták örökszép erkélyén,
lélekforrást melegít fel az ár,
oda minden térkép, örök határ,
útjelzőkre bozóttűz füstje száll,
mezsgyéd eltűnt, föld hűbérúrnak jár,
hited aszalt szilvaként elsorvad,
reményt öl a szó- s valódi maszlag,
űrhajó sincs, mely fürgén röpülne
veled élhető bolygót keresve,
hármas metró peronján szorongsz csak,
bizony lőttek a csatlakozásnak,
itt maradtál kábultan örökre,
jobb esetben műszer árnya testre,
vöröskereszt hajol még szívedre,
kincsként vigyázz hát a gyógyszeredre
naptűz ellen - önmagadat mentve!

2015.augusztus 16.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Ennyi volt címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/5) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)