HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47292

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: tigerjnrFeltöltés dátuma: 2015-09-16

Agg gondolat

Idézzük szellemét e vad hiánynak: leszegett fejjel kétes távolt fürkész kancsal szemünk. Hitte volna az ember, hitte volna, hogy egy maréknyi homok sártengerré dagad? Gondoltuk volna, hogy a csipetnyi önzéssel fűszerezett -mondhatjuk: feltétlen- odaadás a legaljasabb gonosztevővé érlel? Bizony.
.
A vasárnapot átaludtam. Mindegy is volt annak a napnak: nem volt mit enni, nem lett volna cigarettám, és... tulajdonképpen kedvem sem; semmihez. Hétfőn hajnalban rámmosolygott önvdelmi rendszerem legrendíthetetlenebb bástyájának őre: önbizalom és önbecsülés. A francba is azokkal a gőgös igazságérzet-koholta sérelmekkel, melyek bánatomat, csalódottságomat igyekeznek meglovagolni! Hiába vagy jó. Hiába vagy úttöröje a zord igazságnak: a rosszindulat, a gonoszság és ostobaság szövetsége zordabb.Erősebb is, mint véltem naiv ésszel a múlt évek folyamán. Vakmerőn bíztam a lojalitásban; önfeláldozóan vetettem magam bele az emberek életének (értelmének) javításába. Mára ez egy elsorvadt délibáb "agyafúrt valóm" vakító napsugarain. Vakság? Pont, hogy láttatni akartam; s ez volt a baj. Elavult eszmékkel kooperáltam; úgymint: szeretet, empátia, segítőkészség. És mostanra olybá tűnik, hogy a lehető legrosszabb fegyvernem elnyomásunk ellen.A megtépázott emberi szabadságunk oltárán meddő fohászként áldozott dogmák hada volt... semmi több. És mi a fenéért legyek rá büszke? Elmart, kivert kutyaként kóborol bennünk a becsület. Lelkünk az Igazság hamujából sült pogácsát csomagol... Nincs maradás... nincs kegyelem... A megbocsájtás olcsó remények martaléka: vica-versa nem működik. Jómagam miért is lennék olyan, mint Ti? Hónapokig küzdött bennem a gyarló emberi képzet... szégyellem magam. Emlékeztek régebbi szavaimra? A gyűlölet gyűlöletet szül, a bosszú bosszút. Fenttartom továbbra is. S sajnos a rádöbbenésemig eltelt idő szilánkosra törte szívemet... gyenge voltam. Elragadott a Bánat. Annak bánata, hogy elvették, ellopták életemet. És folyamatosan könnyezte szemem a vágyat: "Adják vissza!" ... ez hajtott, éltetett. Még most is fojtogat a sírás, ha erre gondolok. De... semmi baj... Azt tudom, hogy nincs maradásom. Attól, hogy Szívem apró darabjait ragasztgatja össze újra a Béke, nem vagyok köteles olyanok közt élni (halni?), akik kihasználják őszinte mosolyomat. Nem vagyok köteles elfogadni a felrótt vádakat. Nem vagyok rá képes, hogy azok között szórjam az odaadás magasztos magjait, akik nem hajlandóak befogadni azt. Megfutamodom. Legyek gyáva! Maradjak az aljas, galád! Elcsépelt csata a jobb belátás és az objektivitás. Maradok az, aki voltam, nem igéz tovább eme álszent, koholt, alaptan megvető befolyás. Továbbra is kenyeret adok az éhezőnek, vizet a szomjazónak, kabátot a didergőnek... sorolhatnám. Az én Istenem áldjon mindenkit... Tisztában vagyok vele, hogy nincs ember a Földön, akiért kár lenne a szó. Nincs ember, aki ne érdemelne néhány kedves mondatot a "végitélet" napján. Igérem, mindenkiért, ugyanúgy kiállok, ahogy eddig... bármekkorát is rúgott belém. Fáj, mert... fáj. Nagyon fáj. Kapadohányom romboló füstjébe temetem arcomat. Talán zokogni volna kedvem... mások örömére. Megöl(t) a hiány, a szomorúság. Nikotin-sárga ujjaim közt egy karkötőt morzsolok...
_______________________________

Ahogy az eső, könnyem is elered:
kétes múlttá szűkülő jelened...
csak egy kéjes, izzó jelenet,
ami a Gonosz szívébe mart...
..
Titkokat komiszan tereget,
gyűlölködéssel eltemet;
koholt szó a szeretet:
s ő lesz majd, aki hírnévre hajt.
..
Én csak suttogom nevedet,
közönyödet flegmán neveled;
az egyszerűség legyen Teveled:
de rabság ez, mi tíz éve tart.

2012 tele

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) A Mikulás ajándékai című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Az Advent négy angyala címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A végtelen ott rejlik... című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) Vihar. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Test és lélek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) A temetés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A temetés című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Író-olvasó találkozó címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hang című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Holnap már című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Gondolj arra! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)