HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1847

Írás összesen: 46622

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: RangiferFeltöltés dátuma: 2015-09-27

Tessék, a valóság!

Mindenféle mendemondák keringenek arról, a férfiak miként tűrik a betegséget. Okulásul felhozom saját, de nem egyedülálló példám.

Méltóságteljesen viselem a nyűgöt. Amikor például fáj a derekam, először csak magamban üvöltök. Ezt rajtam kívül senki nem hallja, szerintem. Igyekszem olyan testhelyzetet találni, ami még a fájdalom ájulásküszöbén innen helyezkedik el. Mire sikerül, ki kell mennem vécére. Nem fogadok el segítséget, nem akarok senkinek a terhére lenni. Semmiség az a negyven perc, aminek nagy részét a nappali kövén töltöm, stabil oldalfekvésben vagy centinként húzva magam előre, mint a sivatagban a vízért szomjazók. Igyekszem mindezt természetes mozdulatokkal végezni, ne zavarjak meg vele senkit fontosabb teendői közepette.

A mellékhelyiség ajtaját elérve ismételten szólok, nem kell segíteni, ki tudom nyitni. Hihetetlen ez az állandó nyüzsgés, ami ilyenkor megindul az ember körül, ha kéri, ha nem. Jó, kicsit felkiáltok, hatodszor is, amikor a szinte elérhetetlen magasságban leledző kilincsig próbálok felkapaszkodni, de nem akarok senkinek a terhére lenni. Vegyék úgy, hogy itthon sem vagyok.

A neheze úgyis akkor jön, amikor fel kell ülni a fajanszra. Ki rakta fel ilyen vacakul a törölközőszárítót, hogy egyből kiszakad a falból, mikor egész kicsit rátámaszkodom átmeneti mozgáskorlátozottságomban? Mindegy, délután visszaszerelem. Vagy holnap, de legkésőbb jövő márciusban.

Kár ennyit hisztizni, más is tölt háromnegyed órát a vécén. Nem olyan könnyű ez most. Pusztán azért, mert nem panaszkodom, még komoly feladat az elképzelhetetlen fájdalmak közepette kitalálni a megfelelő mozdulatokat. Ehhez képest a túllihegett szülés kellemes lazulás lehet. Persze ezt sem említem, mert van önuralmam. Különben is, mi férfiak mindent kibírunk.

A visszaút a pamlagig kicsit nehezebb. Igazi kihívás, ha nem öl meg, megerősít. Jellempróbának sem utolsó, úgy kell végigcsinálni, hogy senkinek ne tűnjön fel, valami nincs teljesen rendben. Elvégre ha egy férfi beteg, az az ő dolga, amivel saját magának kell csendben megbirkóznia.

Épp a szemem elé kerül a nappali asztalának lába, amit meg kell kerülnöm. Ebből jövök rá, még félúton sem járok, mire kiér az ügyelet. Nem tudom, ki hívhatta őket, én biztos nem. Bár van tippem. Pedig mindent megtettem, hogy elrejtsem csekély problémámat.
A két markos kísérő feltesz az ágyra. Legalábbis gondolom, mert a belém hasító, nem teljesen kellemes érzéstől pár pillanatra elvesztem a kapcsolatot a külvilággal. Utólag már kár lenne magyarázni, ezért feküdtem a kövön, mert azt néztem, nem kell-e újrafesteni az asztallábat.

Mégiscsak szóba kellene hozni, mert négy injekciót is elővesznek, hatalmas tűkkel. De már késő, nincs más választásom, mint ezt is hősiesen tűrni. Nem bíznak bennem, elegáns tiltakozásom kedvesen visszautasítják, ketten lefognak, a doktornő megsoroz a tűkkel. A kísérők szemében, mert férfiak, látom a megértést, tudják, nem lenne erre szükség. De ők csak beosztottak, ugyanúgy ki vannak szolgáltatva időnként a nőknek, mint a férfiember otthon, amikor a figyelmét leköti a néma és észrevétlen küzdelem bajjal, betegséggel.

Egy ideig jobb, ha hagyom magam, hamarabb túl vagyok a kínos jeleneteken. Nagylelkűen elfogadom a széles falapon az ölembe helyezett étket, csak megadóan bólintok, amikor a szomszéddal áthozatják kölcsönbe a botot, amit ő szokott használni hasonló helyzetekben. Elvégre ha már ennyire szükséglet a nőknek az ápolás, az ember miért ne tegyen kedvükre? Nem vagyunk szívtelenek és önzők, jó érzés örömet okozni. Még ha ez által el is túlozzák kissé a problémát.

Az izomlazítót és egyéb gyógyszereket nem akarom bevenni, mert elhülyítenek, különben sincs szükségem rájuk. Végül rászánom magam, nem mintha a fájdalomtól görcsben hullámzó izmok annyira aggasztóak lennének. Szinte észre sem veszem. De a látvány másoknak zavaró lehet, az esti csönd fátylán vagy a szomszéd falfúrásának hangján átszivárgó apró nyögésekről nem is beszélve.

Fokozatosan magam köré gyűjtöm azt a néhány tárgyat, ami feltétlen szükséges még a rövid távú a túléléshez vagy a túlvilágon, ha netán legyengült szervezetem netán váratlanul feladná a harcot. Telefon, laptop, távirányító, hasonlók. Így van ez már időtlen idők óta, ha egy férfi betegséggel küzd. Adunk a látszatra is, minden olyan, mint máskor.

Természetesen hamar összeszedem magam. Még a végén úgy érezném, visszaélek a helyzettel. Épp csak lemegy a nap és feljön, nem telik bele két hét és intek, nem, köszönöm, ki tudok menni a konyhába, elvégre csak három méter onnan, ahol fekszem. A botot is úgy használom, hogy aki nem ismeri az előzményeket, azt hiheti, csak úri passzióból pörgetem magam mellett.

Az utóhatás is gyorsan múlik. Alig két hónap elteltével már könnyedén bevállalom a szemét kivitelét vagy nehezebb, többkilós tárgyak mozgatását. A mosogatógépet is hamarjában kipakolom, két-három nekifutásra. A mosatlan berámolását délutánra hagyom, de ez egyébként is így szokott lenni, nem kell mindent túlkapkodni. Egyértelmű immár, egy férfi olyan apróságok miatt, mint a dereka átmeneti megsemmisülése, nem húzza ki magát a közös terhekből. Jószerivel észre sem venni a kis zökkenőt, amit átélt.

Remélem, rövid kis ismertetőmmel kellőképp megvilágítottam a valós helyzetet és végképp eloszlattam minden, ezzel kapcsolatos téveszmét.

2015

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1807
Időpont: 2015-09-27 18:04:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Rangifer!
Jól megmosolyogtattál! Pedig az idegszál becsípődés ilyen, sokat nem is túloztál. Nőből vagyok, de nagyon magamra ismertem. Azaz nem feltétlenül kell férfiembernek lenni, hogy a megpróbáltatások derűs elviseléséből kabaréba illő történet kerekedjen.
Tetszett, ahogyan megírtad!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5397
Időpont: 2015-09-27 11:48:24


Meg kell vallanom, jót somolyogtam írásodon, nagyon tetszett, de hát, mi nők szeretünk mindent túlbonyolítani, pedig szemlátomást, roppant egyszerű dologról van szó, és frappánsul megoldottad (legalábbis írásodban).
Élmény volt olvasni.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2015-09-27 10:24:24

Köszönöm! Tudtam én, minden férfi nem tévedhet! :)
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-28
Összes értékelés:
4361
Időpont: 2015-09-27 10:22:58

Rangifer, mint férfi, tökéletesen átéreztem minden szavát az írásodnak, és mélyen egyetértek; a sorsunkat saját kezünkben kell tartanunk tereken és időkön át, még ha ez megannyi nehézséggel is jár (valahonnan meg előkerülnek mindenféle angyalok, akik eltüntetik a kávéscsészéket és teásbögréket, kisimítják az összegyűrt takarókat, és a gondok ráncait a homlokunkon :-) ) Örömmel olvastalak, tetszett nagyon az írásod.
aLéb
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-28
Összes értékelés:
90
Időpont: 2015-09-27 10:15:11

Szerencsére ilyen ritkán fordul elő velem, mert bármilyen jól viselem, utálom, ha valami korlátoz a mozgásban :)
Köszönöm a véleményt és örülök, hogy olvasol!
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6133
Időpont: 2015-09-27 09:45:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Rangifer! :)
"Tessék, a valóság!" :)
Elárulom, hogy fülig ért a szám, mert jókat derültem. Nem a betegségen (nem vagyok kárörvendő), hanem a körítésen.
Nagyszerűen sikerült írás, még most is a hatása alatt vagyok. Remélem, azóta minden a legnagyobb rendben! :)
Köszönöm neked a mosollyal fűszerezett délelőttöt! :)
Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elsős leszek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Fatalista című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Esti séta című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ősz felé című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mesélek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Zivataros éjjel című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vadvirág című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősz felé című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősz felé című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszerű vers című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Kisteleki hajnal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)