Hízelkedő rózsaillat...
csábító az ősz nyomában.
Hozzá libben faggatózva,
összebújnak bágyadt fényben.
Egy tőről nőtt száz virága,
mint testvérek ölelkeznek,
águk hajlik szelíd szélben,
egymás rabja, összefűzve,
összenőve kúsznak együtt,
dideregnek éjjelente,
lengő águk földre néz le.
Bimbó ébred félálmából,
igéző a színes szirma,
csábít tüze vörös lángja
Nap perzselte szerelemre.
Rejtőzködnek zöld levéllel,
kibomlanak, kivirulnak,
sóvárognak zápor esőt,
időt kérnek még maguknak.
Tavaszt, nyarat egybefonnak,
zöld ágakat, zöld bokorrá,
szellőt, rózsa illatokká,
nyár örömét vidám kedvvé,
alkonyatot virradattá,
dér ruháját szerelemmé.
Közel a fagy éjszakája,
futnak felhők folyók felett,
őszi eső megérkezett.
Talán a fagy kicsit várhat,
rózsát növeszthet magának.