-Figyelj bameg, nincs egy kis zöldpaprika nálad bameg? Kajás vagyok bameg!
-Nincs bameg. Csak paradicsom van bameg, három darab. Az nem lesz jó?
-Nem, bameg. Kifejezetten zöldpaprikára vagyok éhes, bameg. De tudod mit bameg? Add ide, bameg, jó lesz az is, bameg.
-Tessék bameg.
-Köszönöm bameg.
-Kérlek bameg.
-Bameg, bameg!

Ez a tartalmas, velős párbeszéd a Római parton hangzott el a Főfelügyelet csónakháza előtti füves térségen. Késő délelőttre járt az idő, hevesen tűzött a Nap. Csoknyai Emil éhes volt, zöldpaprikát szeretett volna enni, de a Hámori Bandinál nem volt zöldpaprika, csak paradicsom. A sólyán Kovács Paliék éppen egy kielboatot hoztak le, elől ment Ágica, ő fogta a hajó orrát, hátul meg a Paja-baja kapaszkodott a farába, el ne guruljon a kocsi a Bp-x 2003-al. Ágica 22 volt, Paja 60. Csoknyai undorodva nézte a jelenet.

-Ilyet. bameg! Ott viszik a hajómat bameg! Most akartam éppen kivinni bameg!

Ez a tetű Csoknyai a Föfelügyelet Közgazdasági osztályának vezető matematikusa volt, állati nagy koponya, ő dolgozta ki az elméleteket...a mittudomén milyen elméleteket. Tohonya egy srác volt, tök kopasz, hájas, elhízott fazon, züllött arccal. Jobb combján hatalmas forradás éktelenkedett. Jó tizenöttel volt idősebb nálunk.

-Vidd a 1996-ost bameg - mondta a Hámori Bandi. -Az is jól megy.
-Nekem a 2003-as kell!
-Mi sz.rnak ragaszkodsz hozzá annyira?
-Azért bameg, mert ez a legkönnyebb hajó a csónakházban bameg, és ez fordul a legjobban bameg. Érted bameg?
-Nem egészen bameg.
-Mert olyan vagy Hámori bameg, mint a som. Mint a fasom, bameg!

Azért feltápászkodott, és nagy-tohonyán felment a csónakházhoz. Görnyedt volt és sántított valami visszamaradt gyermek-paralízisből kifolyólag. Lehozta a 1996 -t, letette a vízre, beleült és elment. Pokoli meleg volt a parton, aki csak tehette árnyékba húzódott.

Aznap már nem került elő, csak másnap. Fent, Hájas néni büféje előtt futottunk össze, sört ivott rummal. Nem messze a platánfa alatt a Vezér ultizott Kjó Bélával és Jókhora Palival, az üdülővezetővel. -Piros ulti - szólt a Vezér.
-Én passzolok Főnök - mondta az üdülővezető, s Kjó Béla csatlakozott: én is!

-Na mi volt, bameg? -kérdezte a Hámori, szintén sörrel.
-Semmi bameg. Felhúztam a szigetspiccig bameg. Az csak 35 km. Nem voltak puncik, így hédereltem egyet, s haza jöttem.
-Hol hédereltél, bameg?
-Hát a hajóban bameg. Találtam egy szalmakazlat bameg, vagy széna volt bameg, ki a fene tudja megkülönböztetni bameg, azt tettem a trepnire, hogy valami puha legyen a derekam alatt.
-És puha volt bameg?
-Egy fenét bameg! Hajnalban már annyira fáztam, bameg, hogy én feküdtem a trepnire bameg, a szalmát meg magamra húztam bameg!

Pár nappal később a Múzeum-körúton sétáltam, s egy könyvesbolt kirakatában díszes kiállítású könyvecskét pillantottam meg. Csoknyai Emil: Matematikai elméletek az információrobbanás küszöbén.
Bementem a boltba megvettem. Elolvastam, de egy kukkot se értettem belőle.