HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44612

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2015-11-03

01. Az OTTHON - Regényrészlet

Kisbárkányban

ELSŐ OTTHONOM ebben a kicsi faluban volt, ott születtem
Édesapám az első világháború után Kisbárkányban kapott tanítói állást, ahol meg kellett szerveznie az iskolát. Az iskola mellé épült a tágas vidéki tanítói lakás. A falutól 5 kilométerre, Sámsonházán volt a környék egyetlen postahivatala, ahonnan a kisbíró hordta-vitte hetenként kétszer a leveleket és egyéb küldeményeket. Azokon a napokon, amikor nem járt a postás, a fiatal tanító gyakran átruccant ügyeit intézni, újságot vásárolni. Nagyobb település lévén - több tanult ember élt ott is, a Hangya-szövetkezet élelmiszerboltot tartott fenn, ahol már nagyobb választékból lehetett vásárolni, mint a kicsiny falu szatócsboltjában.

Ismerkedésük édesanyámmal úgy történt, aki özvegyen maradt három éves kisfiával (a legidősebb fiútestvérem, Guszti bátyám). Anyám első férje Budapest mellett, Rákosligeten, jómódú gimnáziumi tanár volt, hirtelen halálát követően a tulajdonát képező házakat pénzzé tették, melyek kisfia öröksége lett, azonban a nemsokára bekövetkező gazdasági világválság következtében a bankban elhelyezett pénze semmivé vált. Ahogy aztán többször szó esett róla a családban, egy levélbélyeg ára maradt meg belőle.
Anyukám nagybátyja Sámsonházán lakott, ő ott tanított az általános iskolában és kántora volt az evangélikus egyháznak. Anyukám ott pihent a kisfiával, a nagybácsinál.

Egy ilyen alkalommal, a falusi postán, a városiasan öltözött, csinos, fiatal hölgy (az én anyukám) akadt a fiatal tanító útjába. Karcsú, remek alakja, dús, vörösesbarna hajkoronája megragadta figyelmét. Ő is levelet adott fel a postán. Előbb feltűnés nélkül szemrevételezték egymást, majd a férfi tisztelettel megemelte kalapját, a hölgy tartózkodó udvariassággal megbiccentette a fejét. Ezt követően ki-ki indult a maga útjára. A tanító egész úton hazafelé - majd otthon is - törte a fejét, ki lehet ez a nyilván nem idevalósi fiatal nő? Hogyan kerül ide? - hiszen nagyjából már a környék minden falujában élő úri családot ismerte.
Ezután egyre gyakrabban sétált át a faluba, remélve, hogy majd csak összefutnak ismét. Valóban úgy történt, szerencsésnek tartotta magát, amikor a körjegyzői irodában ügyeit intézve majd' elakadt a lélegzete, amint meglátta a bájos idegent Matyikával, a jegyző feleségével társalogni, mellette egy szöszke, két-hároméves kisfiúval. A kisfiú elgondolkoztatta apámat, arra gondolt: talán már nem is szabad a hölgy? - lehet, hogy férjes asszony?

Nem akart kétségek közt maradni, ezért, mivel a jegyző nejét már jól ismerte, a hivatalos ügyeit befejezve, odament köszönteni. Akkori szokás szerint meghajolva, kézcsókkal üdvözölte Matyikát, így már nem tetszett tolakodásnak, hogy az ismeretlen hölgynek is bemutatkozzon, akit Margitnak szólítottak. Jövőben már könnyebb lesz a további nyomozás és alkalom keresése újabb találkozásra.
Nem kellett sokáig várakozni, mert Sámsonházán egyházi ünnepségre készülődtek. Meghívták a környező községekben élő tanult embereket, köztük a fiatal tanítót, kik az istentisztelet utáni lakomára is hivatalosak. Ekkor már többet tudott a csinos ismerőséről. Amikor szóba került, az aljegyző elmondta neki, hogy a kántortanító unokahúga, nemrég' özvegyült meg és most hosszabb látogatásra érkezett rokonaihoz. Ezért megszervezhette, hogy a lakománál "véletlenül" egymás mellé kerüljenek. Most már mód nyílt vele meghitt beszélgetésbe merülni, és a következő találkozást megbeszélni.

Mindketten jól érezték magukat a hangulatos társaságban, kellemes emlékkel búcsúztak el, a következő viszontlátás reményében. Így történt, hogy Margit asszony nem sokáig maradt özvegyen, mert apám a nagybátyjától hamarosan megkérte a kezét.
Elkészült az iskolával egybeépített tanítói lakás, ahol a legszükségesebb bútorokkal már berendezkedett apám. Néhány hónapi udvarlási idő után úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Apró akadály közéjük állt ugyan, az, hogy a menyasszony és vőlegény más-más vallású. A község pedig, ahol tanít, színtiszta katolikus. Akkori szokás szerint elvárták, hogy tanítójuk a majdan születendő gyermekeit katolikusoknak kereszteljék. 1923. június 1-én házasodtak össze. Az esküvőt a katolikus templomban tartották. A menyasszony nagybátyja evangélikus kántortanító, ezért eleget téve a szokásoknak, az evangélikus templomban is megáldatták frigyüket.
Házasságukról el lehetett mondani, hogy - mint a mesében - boldogan éltek, míg meg nem haltak!
Anyukám, otthonát felszámolva, a bútorait, minden holmiját elhozatta Kisbárkányba, ahol apukám állásához egy újonnan épített tágas vidéki lakás tartozott, kerthasználattal.

A lakás bejárata előtt széles, mozaiklapokkal lerakott, fedett folyosón át lehetett bejutni egy tágas előszobába. Onnan jobbra nyílt egy nagy ebédlő, mellette kis szalon. Onnan át lehetett jutni a nappali szobába, majd a hálóba, amely ettől alkóvval volt elválasztva; nyílását nagy, nehéz bársonyfüggöny foglalta el. A hálót az előszobából is meg lehetett közelíteni.
A szobák berendezése ízléses, a kor divatja szerint kényelmes, otthonos volt. Az előszobában csak egyszerű, a faluban szövött szőnyegek voltak leterítve, amit a ragacsos sár miatt gyakran ki kellett mosni. Az ebédlő ablakai a szép virágoskertre nyíltak. A szoba közepén hosszú, ovális asztal trónolt, körben magas támlájú székekkel. Az egyik falrészt egy terjedelmes, régimódi szekrény foglalta el edényekkel, étkészlettel. Az üveges rész vitrinként szolgált. Volt még egy terítéshez használt asztalka is, amit könnyen lehetett mozgatni. Ezt a szobát csak nagyobb vendégségek idején használtuk. Abban az időben nagy társas élet folyt vidéken. Baráti családok gyakran összejöttek, hol ebédre, vacsorára vagy csak rövidebb látogatásra, beszélgetni, tarokkozni, és valamilyen itallal koccintgatni.

A kis szalonban csak egy kártyaasztal volt, mellette támlás, többszemélyes ülőalkalmatosság és két fotel. Az összes ülőbútor párnázott, kényelmes ülőhely volt. A bútorokat szőnyegek, kézimunkával készült függönyök, csipketerítők egészítették ki. A falakon a divatnak megfelelően keretezett festmények voltak elhelyezve.
Apám származása, a család címere az ebédlőszobában keretbe foglalva, a két nagy ablak között ékeskedett, a következő szöveggel: Gelenczei Finta család, de genere Aba. Alul címer: egyik kézben kard, másikban búzakalász. Gyakran megcsodáltam.

Az előszobából balra nyílt a nagy konyha, ablaka a kertre nézett. Elfért benne egy sezlon, előtte hatalmas asztal, ahol gyakran ebédelt a hattagú család. A helység másik részén helyezkedett el egy épített (akkor még nem volt hordozható) tűzhely, nagy főző- és sütőfelületekkel. (Mikor megjelentek a Salgótarjáni Tűzhelygyárban készített hordozható, "modern" tűzhelyek, ezt lebontották és az új került a helyére). Fával és szénnel lehetett táplálni, aminek annyi előnye volt, hogy ellátta a konyha melegítési feladatát is. Az ellenkező oldalon volt egy hatalmas, akkor divatos, felül üvegezett-ajtókkal ellátott konyhaszekrény, ahol minden, főzéshez és terítéshez szükséges holmi elfért.

A konyha másik, legeldugottabb részén elfüggönyözve volt a mosdóhelyiség, állványon nagy mosdótálakkal, és a tisztálkodáshoz szükséges minden kellék-kel. Akkor ugyanis ott nem volt vezetékes víz, de még nagyobb településeken is csak elvétve. Ezért a tisztálkodáshoz (és főzéshez) szükséges vizet az udvaron elhelyezett kútból hordták, és a tűzhelyen melegítették föl. Az esti fürdésekhez egy nagy, fából készült kád szolgált. El lehet képzelni, milyen tortúrát jelentett ilyen körülmények között a család mindennapi tisztálkodása. Igaz, akkor még "divatban volt" háztartási alkalmazottat vagy "bejárónőt" alkalmazni, aki segített a többtagú családnak a nehezebb házimunkák elvégzésénél.
A konyhából egy nagy kamra, körben sok-sok polccal, rakodóasztalokkal, abból még egy sötét, ablak nélküli helyiség is nyílt, a padlásfeljáró. Utóbbi kettő északra nézett, így kellően hideg, alkalmas élelmiszerek tárolására.

Igaz, lakásért nem kellett fizetniük, mert azt a községtől járandóságként kapta falu tanítója, egy konyhakerttel együtt. Ott termett meg a család majd' minden konyhai szükséglete. Kis segítséggel ezt a nagy kertet szüleim gondozták.
Apukám a kertbe mindenfajta gyümölcsfát, bokrot ültetett. Amikor ezek termővé váltak, onnan kerültek asztalunkra frissen, majd befőttként a finom gyümölcsök. A lakás előtti kisebb díszkertet sövényként nevelt alma- és körtefák övezték. Ezek a fák hármas feladatot láttak el: Bekeretezték, díszítették, eltakarták a kertet a kíváncsi szemek elől, szép látványt nyújtottak nekünk és másoknak, végül termést hoztak. A folyosó- és a fák között kihagyott kis területen egy rögzített kerti asztal volt, körben ülőkékkel. Nyáron étkezésre és kellemes időtöltésre szolgált.

Az első években egy kisebb méhészet a lakás előtt elterülő nagy virágoskertben kapott helyet. Később a száz-családra növekedett méhészet áttelepült a nagy zöldséges kertbe, ami akkor már jól jövedelmezett, kiegészítve az akkor is szerény tanítói fizetést.
Amikor a hosszú kert egyik oldalán végig ültetett nemes, Besztercei-szilvafák termőre fordultak; annyi gyümölcsöt már nem lehetett saját háztartásban hasznosítani. Külön kis udvarban volt egy melléképület; ott, a kenyérsütő kemence mellé apám saját kezűleg aszalót épített, ott dolgozta fel a kiváló gyümölcsöt. A Pásztói Fiú- és Leányiskola internátusa átvette az aszalt szilvát és a mézet, ezzel részben fedezve bentlakásunk költségeit.
Ebben a környezetben éltem gyermekkoromban, ahová később a front elől menekülve kerültem vissza.

*

Folytatása következik.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2016-01-01 12:15:02

válasz oroszlán (2015-12-30 13:57:18) üzenetére
Igazán kedves vagy, Ica, hogy a többit is elolvasod. Igen családunk - ha nem is csodálatos - egy szerető emberi közösség volt. Boldog gyermekkorom sajnos, nem tartott sokáig, mert jött a front, s utána lassan szétszóródtunk. Persze a szeretet akkor sem múlt el, de már csak ritkábban találkozhattunk.
Köszönöm, hogy érdeklődsz prózai munkám után is.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6221
Időpont: 2015-12-30 13:57:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Részletes leírásod egy csodálatos családot mutatott be.
Elfogom olvasni a folytatásokat is szeretettel: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2015-12-28 19:39:53

válasz eferesz (2015-12-27 16:53:21) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Igen, az előbb láttam, hogy már a továbbiakat is olvastad. Számomra öröm, hogy érdeklődsz az írásaim után. Köszönettel fogadom: Kata
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2253
Időpont: 2015-12-27 16:53:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
A folytatást is el fogom olvasni.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2015-12-26 20:08:35

válasz T. Pandur Judit (2015-12-21 22:36:16) üzenetére
Kedves Judit!
Jól eltaláltad, mert én is azok közé tartozom, akik a véleményüket részletesen leírják, nem hagynak ki olyan részleteket, amelyeket másoknak kellene kitalálniuk.
Köszönöm, hogy nálam jártál, mindig szeretettel várlak: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4364
Időpont: 2015-12-21 22:36:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Örömmel olvasom az írásaidat, mert visszavisz egy olyan régi világba, amire már csak kevesen emlékeznek.
Szeretem az aprólékos, pontos leírásaidat, amitől megelevenednek az emberek, a házak, szobák, kertek, az egész körülötted lévő világ.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2015-11-10 00:02:49

Kedves Ylen!
Jó kifejezés arra, hogy a tanyák és kis falvak talán emberibbek, ahol egymást ismerik az emberek, ha találkoznak köszönnek, beszélgetnek, bár nagyon sokat dolgoznak, mégsem sietnek úgy ahogyan a városokban, hiszen több helyen is éltem itt is, ott is. Szülőfalum alig volt nagyobb, mint egy tanya, akkor 44 házzal. De becsületes, szorgalmas emberek lakták, mindig tiszteltem őket. Nagymamaként sokat foglalkoztam az unokáimmal, sokat voltak nálam, hogy megismerjék a természetet, állatokat, madarakat, növényeket. A Fő-városi gyerekek annyi élményt nem találnak, mint vidéken. Szerettek nálam lenni, kisvárosban lakom, ny.koromban kertet vásároltam, ott élvezettel munkálkodtak ők is. Megismerték a természetet. mikor iskolába kerültek, inkább nálam maradtak volna. Szüleik éppen az otthonukat építgették, nekik is jól jött, hogy én foglalkozhattam velük. Sosem tudom elfelejteni, milyen aranyosak voltak.
Örülök, hogy érdeklődsz az irásaim után.
Szeretettel: Kata

Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1573
Időpont: 2015-11-08 09:56:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Jóleső érzésekkel olvastam első otthonod bemutatását. Igen, egész életünket meghatározzák ezek az élmények. Legfőképpen, hogy a pozitívumok maradnak meg. Talán mert én is tanyán nőttem fel, és bár éltem városban, nem vágyom oda. A vidék valahogyan emberközelibb.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2015-11-06 20:37:24

válasz efmatild (2015-11-06 13:48:55) üzenetére
Kedves Matild!
Az tény, hogy nem mindegy, hová születik valaki. Megírtam a bemutatkozásomban, hogy olyan helyeneszülettem, ahol szellemileg könnyebb fejlődni, mint máshol. De nem mindenkinél van így, és ott van Ida példája, hogy ő is tanyán nevelkedett, s milyen csodálatosan írja le az élményeit..
Az is sokat számít, hogy pl. nekem remek magyartanárnáim voltak a felsőbb iskolákban, persze, az isteni adottság is sokat számít, mert nagy osztályokban is mindenkor az elsők között voltam. Egyébként jól látod, hogy a hátrányos helyzetből nehezebb kimászni.
És igennel válaszolok, hogy nagyon jól éreztem magam abban a kis faluban, a három fiútestvéremmel, s az is számít, hogy bejártuk az erdőket, nem kellett félni, megismerhettem a környéket, természetet. Kellemes kirándulások voltak baráti családokkal, kedves emberekkel a szomszédos faluból, mindez alakította a fantáziát, sokat tanultunk egymástól is.
Köszönöm kedves szavaidat,
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2015-11-06 20:22:12

válasz Kőműves Ida (2015-11-06 10:10:03) üzenetére
Kedves Ida!
Jól látod, és én annak nagyon örülhetek, hogy olyan kedves és szép gyermekkorom volt vidéken, 12 éves koromban otthon, három fiútestvéremmel, akikkel mindhalálig - ha már nem is otthon, de szeretettel élhettünk. Ez egy rövid történet, az Életem regényében sok mindent részletesebben írtam a kellemes környezetben, kirándulásokkal, barátokkal, stb.
Sajnos, ez már nem így van, kiment a divatból s a szülőknek más, azt nem mondhatni, hogy nehezebb, mert akkor sem tejfel volt az élet, mégis sokkal kellemesebb, barátságosabb, mint most.
Köszönöm, hogy olvastad és elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
356
Időpont: 2015-11-06 13:48:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Öröm volt olvasni regényrészletedet! Szinte magam előtt látom a kisbárkányi otthonodat. Szüleid megismerkedése olyan, mint egy romantikus regény vagy film részlete. Mivel értelmiségi családból származol, nem csodálkozom a tehetségeden. Nem mindegy hová születik az ember. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy tanyára vagy falura született gyerek felnőttként nem érhet el szép eredményeket az életben, de egy kissé hátrányosabb helyzetből indul.
Bizonyára gyerekkorodban nagyon jól érezted Magad ezen a helyen!
Szeretettel olvastalak: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2015-11-06 10:10:03

Kedves Kata!
Nagy élmény volt olvasni visszaemlékezésedet. Szüleid megismerkedését, majd otthonuk, és nem utolsósorban a Te otthonod, leírását. Nagyon hangulatos otthon, a kert is, és helyben volt az iskola, ahol édesapád dolgozott. Nekem nagyon tetszik. Hiányolom, hogy ma már nincsenek ilyen otthonok, a hangulatuk is hiányban szenved sok szempontból.
A minap tartottam hazafelé, éppen egy óvoda előtt elhaladva. Este fél hat volt, erősen szürkült, akkor mentek a szülők tömegesen az óvodába gyermekeikért. Hol az ő otthonuk, vajon mit jelent nekik az otthon, amikor szinte csak aludni járnak haza. Még, ha hétvégeken nagyon együtt is tud lenni a család, akkor is kevés. A hétköznapi együttléteket nem tudja pótolni.
Élmény volt írásodat olvasni, szinte megjelent előttem képekben, láttam, élveztem a hangulatát...
Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2015-11-05 19:18:39

Kedves Irén!
Ezek a regényrészletek nem teljes novellák, hanem csak rövid részletek egyik regényemből. Az első részét, az álmokról már föltettem. A kötet teljes címe:
ELMÚLT IDŐK I. kötet: ÁLMODOZOM - OTTHONOM, most a másik részét tettem közre az Otthonokról, ahol életem folyamán laktam, vagy rövidebb időre is megfordultam, s rövid részletben emlékeztem meg róluk. Amolyan rövid összefogása annak, hogy hányfelé dobált az élet, tehát nem sietség okozta. Szüleim megismerkedését másik kötetben részletesen másik regényemben részletesen leírtam, melynek a címe:
ÉLETEM REGÉNYE, annak első részletében található. A teljes regény tulajdonképpen 14 kisebb kötetben található az interneten: www.mek.oszk.hu-nál.
Örülök, meglátogattál, mindig szívesen látlak. Folytatását hamar fölteszem.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3233
Időpont: 2015-11-03 17:40:15

Érdeklődve olvastam, kedves Kata. Szeretem az érdekes visszaemlékezéseket. Mindig az, hogyha van mondanivaló és stílus. A második bekezdés még nincs összefésülve, nyilván siettél.
Várom a folytatást.

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)