HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45412

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2015-11-16

Kiskeresztem III. rész

Lassan ballagunk felfelé. Lesett a hó az éjjel, nem jár a 22-es, lépkedünk csak porhóban, semmi nyom még, jól esik, ahogy az halkan ropog lépteink alatt. Gimnáziumba járok épp, borért megyünk nagyapámmal, közel a Karácsony. Derült idő van a tetőn, a köd a városban maradt, elálmosodott, elaludt a völgyben, nem baj, így hát mosolyoghat itt fenn a Kedves kedvére, süthet ezer ágra.
Nagyapám a diófa ágára - a diófát még születésem évébe ültette, azóta termőre fordult már - jó darab hájat akaszt, gondosan kiválasztja az ágat, magasat, törékenyt, távol a présház tetejétől is, kóbor macska el ne érje, fontos szempont. Én közben a lakattal bajlódok. (A madáretetőbe nemigen érdemes magot szórni, gyönyörű-sárga, önzőn-mohó sármányok telepszenek be, nem tágítanak onnét, elűzik a cinkéket, de a magot feltörni bezzeg nem tudják topa, ügyetlen csőrükkel, csak túrják, kiszórják, szemetelnek.)
A demizsonok megteltek, én is kapok pohár bort, átmelegít. Lesöpröm a présház előtti padról a havat, leülünk, rágyújtunk, hallgatunk. Nézzük a tüsténkedő cinkéket. Hamarosan Karácsony.
Nem túl jó dolog az öregedés. Reggeli borotválkozás, a bőr petyhüdt már, türelmetlen-sietős pengehúzások nyomán vékony hajszálerekből serked a vér, elállni nem akar, pedig igyekezni kéne, az ember nem nézegetheti elégedetten az arcát, nem mondhatja: azér, akárhogy is fut az idő, még "jó csávó vagyok", és nem mondhatja (!), csak a fáradtságot, saját szürkeségét látja a tükörben, és még szerencséje, ha az bepárásodik, legalább nem kell szembeköpnie magát.
Meg aztán még furcsa dolog is az öregedés, jó ideig nem zavart, egyáltalán nem zavart, hogy lekésem a labdákat a pályán, hogy szemüveg kell, nehezebben veszem a levegőt, nevettem rajta csak, nevettem azon, hogy pici pirulákat kellett lenyelnem, mire jók, nem tudtam pontosan, igazán szólva nem is érdekelt - kérdésemre, meddig lesz erre még szükség, háziorvosom kedves, szókimondó asszisztense válasza csak annyi volt: "remélje, hogy még sokáig" - aztán jött pár év - ó azok a kedves évek - amikor rettenetes dühös lettem magamra, hogy öreg vagyok, és bármit is teszek, hiába szedem a kicsi "izékéket", öregszem egyre, a folyamat már visszafordíthatatlan, megállíthatatlan, és hiába teszek apró gyógyszert műanyag-szerkezetbe, kattintás, porlasztás, aztán mély levegővétel. Hiába, meg kell békülnöm ezzel.
Keresztanyám a szemem láttára öregedett, és én nem vettem észre. Meggörnyedt, púpos lett. De mi csak üldögéltünk a lábainál. Régi kép előttem, családi fotó: szüleivel, testvéreivel. Nem szép rajta, csak gyönyörű. Igazából sose öregedett meg, a tündérek, az angyalok sose öregszenek...
Ismertem tündéreket, igazi angyalokat, nem sokat, így szerencsésnek mondhatnám hát magam! Van, akinek sose jut ilyen áldás, nekem volt részem ebben. Hálás vagyok ezért. Meg nem tudom, valójában, kinek is köszönhetem! Sátánnak, Istennek, vagy tán az IDŐNEK?
Csak hát annyira önző, mohó az ember, mindent magának akar, olyan telhetetlen, saját magának követel mindent, minden törődést, összes szeretetet! És olyan kevés az angyal, meg aztán annyi a dolguk ebbe a világba! És amikor itt hagynak minket, akkor értjük meg igazán, milyen nagy a veszteség.
("Jössz?" Kérdezte akkor nagybátyám, én meg csak annyit mondtam: "Á, menjetek csak! Én maradok. Maradtam.) De erről majd később, remélem, elég unalmas vagyok, szeretném, akarom!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ylen Morisot alkotást töltött fel A hold nappal címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) szíved-karod című alkotáshoz

Chloe bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Várakozás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha egyszer... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) November című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Élet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A megperzselt völgy című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Holdbárka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A lóápoló 42. fejezet című alkotáshoz

Habib bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 42. fejezet címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Mondd Uram című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Csuki-csiki című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)