Fekete leányzó fekete hintóban,
fekete éjjelen, előtte hat ló van.
Fekete lovai, tüzesen fénylenek,
ragyognak, ahogyan csillagos éjjelek.

Fekete leányzó dús haja leomló,
mellette ülök, mint fiatal Apolló,
fekete fátyolát arcáról letépem,
tekintete buja, nincs benne szemérem.

Hollónál feketébb hullámzó hajzata,
csillagok fényében felvillan mosolya,
fogsora hófehér, mint messzi havasok,
a téli ég alatt, ha telihold ragyog.

Orcája rózsaszín, mint rózsafellegek
lemenő nap felett tükröznek fényeket,
szeme kék, mint az ég, s távoli messzeség,
csupa ábránd, remény, mosolya csodaszép.

E sötét éjszakán csak a szemünk beszél,
míg szívünk zakatol, vár ránk ezer veszély,
könnyekbe merülünk, szerelem tavába,
fut, rohan a hat ló, távoli világba.

Fekete leányzó, fekete hintóban,
derengő hajnalon, előtte hat ló van,
két karomban tartom, arcához ér arcom,
ezeregy éjjelen, s nincs számunkra pardon!