HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46511

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2015-12-17

Angliai úti beszámoló, első és második nap

2014 nyarán egy utazási irodával voltunk Londonban, és Dél-Angliában, sok érdekességet láttunk, és sok csalódásban is volt részünk. Egy hetes út volt, egy /számomra kényelmetlen/ busszal, és sok tanulsággal. Aki kíváncsi rá, tartson velem!
Angliai utunk első napján csak buszoztunk, és buszoztunk, miközben az idegenvezetőnk Anglia viharos történelméről tartott végtelen előadást a számunkra.
Ausztrián keresztül a "már ismerős" autópályákon haladtunk, amerre jártunk már Svájcba, és Franciaországba menet. Az országhatárok elhagyását csak egy-egy táblából vettük észre, ami nekem még ennyi idő után is mindig meglepő. Az egyetlen említésre méltó dolog egy útjavítás volt Németországban, ami miatt eltereltek bennünket, és még egy órával többet ültünk a buszon.
A buszon nem volt lábtartó a székeken, így ha hátradőltem az ülésen, akkor a levegőben kalimpált a lábam, vagy a szék szélén ücsörögtem, hogy leérjen a lábam a földre. Estére bucira dagadt lábbal érkeztem meg az első szállásunkra, ami Mannheim mellett volt, de akárhol is lehetett volna, mert este tizenegy óra volt, és ennek megfelelően korom sötét.

A második nap reggelén ebben a szállodában ettük az utolsó normális reggelit az utazás alatt, az angliai reggelikről majd később számolok be.
Reggeli után a férjem felderítő munkát végzett a szálloda konyhai szemetese mellett, és egy kartondobozt zsákmányolt, amit kitömött üres üdítős palackokkal, és ez lett a lábtartóm. A házilagosan barkácsolt holmi nagyon jó szolgálatot tett, elkísért Angliába, majd hazajött velem Budapestre. A férjem ötlete volt a megmentőm, mert e nélkül egy szenvedés lett volna számomra ez az utazás.
A második napon, zuhogó esőben vártunk Calaisban, hogy behajózhassunk a kompba, előtte még volt egy kis izgalom, mert a sofőr eltévedt /bár ezt nem osztották meg az utasokkal, de azért észrevettük, hogy egy körforgalomban nem Calais felé fordultak/.
Calaisban zuhogó esőben ki kellett szállnunk a buszból, hogy a Franciaországba kihelyezett angol határőrök beszkenneljék az útleveleinket az adatállományukba, és megnézzék nem vagyunk-e kitiltva a szigetországból valamiért. Olyan becsekkolás volt, mintha egy repülőtéren lettünk volna. Mindenki simán átment a vizsgálaton, bár az úti társaink közül, az elhelyezett tiltó táblák ellenére, páran videóra vették a határőrséget, azt nem tudom, hogy minek...
Végül, csak elértük a kitűzött időre a megfelelő dokkot, és begördült velük a busz, a komp gyomrába. A komp vitt át minket a La Manche csatornán Calaisból Doverbe, Angliába.
A La Manche csatornát az angolok nem így hívják, ők csak angol csatornának nevezik. A komp másfél óra alatt kelt át a csatornán.
Mielőtt kihajóztunk Calaisból, fel-alá szaladgáltunk a kompban, hogy megtaláljuk a nyitott fedélzetet, ahonnan a férjem fényképezni akart. Nem volt egyszerű, a hatalmas kompon megtalálni, de mire elindult a komp, végre ott álltunk rajta, bár kapaszkodni kellett erősen, mert majd elvitt róla a jeges szél minket. Mire kijutottunk a nyitott fedélzetre, szerencsére elállt az eső, és mire kihajóztunk a nap is kisütött, lehetett pár jó fényképet készíteni.
Nagyon praktikusan oldották meg a komp belsejében a tájékoztatást: széles színes csíkokat festettek végig a szintek különböző részein. Ezek mutatták, merre kell majd menni a buszunkhoz. Csak meg kellett jegyezni a mi színünket. A lépcsőházakban is színcsíkok irányították az utasokat, így viszonylag gyorsan mozgott a tömeg! Nekünk a sárga szín volt, amit figyelnünk kellett, ez vezetett el a buszunkhoz a hatalmas kompon.
A nyitott fedélzet keresgélésének meglett a haszna, mert addigra már jártunk kb. mindenütt /csak a gépházban nem/ a kompon. Voltunk a társalgóban, az étteremben, tudtuk hol vannak a mosdók, a boltok, a kamionosok pihenője, a játéktermek, így már teljesen otthonosan mozogtunk rajta, bár nem valami stabilan, az érezhető imbolygás miatt. Itt szereztük be első angliai szerzeményünket, egy konnektor átalakítót, mert Angliában semmi nem olyan, mint a kontinensen, még a konnektorok sem.
Azután beültünk az étterembe, megkóstoltuk az igazi angol cidert, ami nem bor, nem is sör, nem is pezsgő, hanem egy almából készült, enyhe alkohol tartalmú üdítő. Szerintem az almaecetre emlékeztet az íze, csak pezseg egy kicsit, mert enyhén szénsavas. A ciderünket kortyolgatva néztük a nagy ablakokon keresztül a tajtékos hullámokat vető La Manche csatornát, amíg a távolban feltűnt egy sötét csík, ami a szárazföldet jelezte.
Amint felfedeztük, hogy közeledünk Dover fehér szikláihoz, visszamentünk a nyitott fedélzetre, aminek a szárazföld felőli oldalán már nem volt akkora szél, hogy ne bámészkodtunk volna ott addig, ameddig a fekete csíkból előbb egy ködös sziklapart lett, majd közeledve kitisztult az idő, kisütött a nap, és saját szemünkkel megláttuk Dover fehér szikláit, amik száz méter magasan szegélyezik a partot. Anglia itt van a legközelebb Európához, és amíg a Csalagutat meg nem építették, ez volt Anglia kapuja. Ide érkeztek az utazók, és most mi is! Ezekről a fehér sziklákról kapta Anglia az "Albion" /fehér/ nevet, és ezek álltak őrt a partoknál, és védték meg sokszor sikerrel, az idegen betolakodóktól a szigetet. Láttuk, ahogy erodálódnak a tengerparton ezek a sziklák, sok hatalmas darab szakad le róluk, és zuhan le a vízbe, így kopik a part, és távolodik Anglia Európától. :)
Amikor kigördült velünk a busz a kompról /még a kompban be kellett szállni a buszba/, hirtelen a bal oldali közlekedésre kellett a sofőröknek átállniuk, de szerencsére nem volt ezzel probléma, mert nagyon sokszor mentünk autópályán, ahol - szerencsére - elég nehéz a szembejövő sávba átmenni.
Doverben ért minket az első csalódás az utazási iroda katalógusában meghirdetett programmal kapcsolatban, ami Dover ősi várának megtekintését ígérte.
A megtekintésből annyi lett, hogy az idegenvezető kimutatott a busz ablakán, hogy ott van a vár, fenn a hegyen, aminek körülbelül egynegyede látszott az útról, egy pillanatra. Sem a várat nem néztük meg, sem Dover fehér szikláin nem sétáltunk.
A busz nyelte a kilométereket Kent megyében, úti célunk - a London külterületén lévő - Greenwich Park felé, mi meg lelkesen néztük, és fényképeztük, az angol tájra annyira jellemző vöröstéglás házakat.
Greenwich Parkban ért minket a következő csalódás, mert mire odaértünk, az ott lévő összes létesítmény már bezárt.
Csak kívülről, a kerítésen bekukucskálva lehetett megnézni a Királyi Obszervatóriumot, a Planetáriumot, a nulladik délkört, ami hagyományosan a zónaidő számításának az alapja, és a Királyi Obszervatórium udvarán húzódik végig. Egy tíz centiméter széles acélszalag jelöli az udvar kövezetében. A későn jövő turisták kedvéért a délkör vonalát meghosszabbították a kerítésen kívülre, a falra felfestve, ahol egy csepp helyen tolongott egy csomó ember, hogy lefényképezzék, amint az egyik lábukkal a nyugati félgömbön, a másik lábukkal a keleti félgömbön állnak - földrajzilag. Mivel a nulladik délkör nem csak a zónaidő számításának az alapja, hanem a földrajzi hosszúsági körök egyezményes kiindulási pontja is. A földrajzi hosszúsági köröket tőle két irányban indulva 180 fokig számítják, keletre pozitív, nyugatra negatív előjellel. Éjjel, amikor nem látszik az acélszalag, egy zöld lézersugár jelzi a nulladik délkört.
Mi nem álltunk be tolongani, inkább a kilátóteraszon időztünk, ahonnan először tárult a szemünk elé, egész London panorámája. Meglepő látvány volt, mert a Temze déli partján állva az innenső parton a Királyi parkot, és történelmi épületeket láttunk, míg a folyó túloldalán elsősorban a különböző alakú, csillogó felületű felhőkarcolókat láttuk, beékelődve a történelmi házak közé, és árnyékot vetve rájuk.
Furcsa volt, hogy a felhőkarcolók nem egy külön negyedben állnak, mint Párizsban, hanem "megszórták" velük Londont.
Van köztük tű alakú, uborka alakú, borotva alakú, üvegszilánk alakú, persze hasáb alakúak is vannak, az egyiknek egy piramis alakú sapka van a tetején. Ezekben az épületekben elsősorban irodák, bevásárló központok, szállodák vannak.
Akkor még nem sejtettük, hogy akármilyen történelmi nevezetességet fogunk fényképezni Londonban, a háttérben általában benne lesz egy-egy égre törő modern épület is. London átépítése gőz erővel folyt akkor is, amikor ott jártunk, erről a számtalan, az égre meredő toronydaru látványa árulkodott.
A Temze déli partján, a kilátó terasz előtt elterülő részen látható történelmi épületek kis maketteknek tűntek a felhőkarcolókhoz képest.
A teraszhoz legközelebbi épület, az I. Jakab király építette palota, /Queen's House/ amit a felesége Dániai Anna részére emeltek, akinek nem volt kívánatos a jelenléte az udvarban, a király homoszexualitása miatt. 1616-ban épült, és fehérre festett falával, és kétsoros oszlopok szegélyezte, palladio stílusú átjáróival engem egy esküvői tortára emlékeztetett. Régebben tengerésztisztképző volt, ma a Tengerészeti Múzeum része.
Itt kezdett elbűvölni engem Anglia, hiszen hol van még a világon olyan épület, ami 1616 óta változatlan formában áll? Ide nem ért el a mindent letaroló két világháború, legfeljebb egymással csatáztak az angolok, de ez /Cromwelt, és a második világháború bombázásait kivéve/ nem járt számottevő rombolással.
A terasztól távolabbi két szimmetrikusan egyforma, kupolás épület, a Greenwich Egyetem épületei, ahol 1890-től a mai napig oktatnak.
Sajnos egyik épület megtekintésére sem volt idő, és lehetőség, csak kívülről, és messziről nézhettük meg őket.
Ott a Királyi Obszervatórium kerítésének falán függ az a különleges, és díszes óra, amelynek számlapja nem 12 órára van osztva, hanem 24 órára, így a kismutató egy teljes nap alatt egyszer jár körbe. Ez az óra mutatja a Föld összes időzónájának alapjául szolgáló greenwichi pontos időt.
A nyakunkat tekergetve hagytuk el a csillagászat, és a térképészet kultikus helyét Greenwichet, mert meg szerettünk volna pillantani egyet a sok mókus közül, amik ott élnek a parkban. Sajnos már a mókusoknál is záróra volt, mert egyet sem láttunk.
Visszaszálltunk a buszba, és megkezdtük a szálláshelyükre való végtelen utazást. Amíg áthaladtunk Londonon, addig kíváncsian elnézelődtünk, ismerkedtünk a várossal. Érdekes volt, amikor a Temze alatt egy alagúton vitt át minket a busz, de amikor már gyárak, raktárak szegélyezték az utakat, az volt az érzésünk, hogy lemegyünk lassan London térképéről.
Enfieldben volt az utazási iroda által lefoglalt szállásunk, egy ipari parkban kialakított "Premier Inn" nevű szállodában.
Jó későn, jó sötétben érkeztünk meg, kiosztották a szobakulcsokat, felcuccoltunk nagy keservesen az egyetlen lifttel a harmadik emeletre, azzal az instrukcióval, hogy egy gyors kézmosás, és menjünk vacsorázni.
A szobában olyan hideg volt, mint a hűtőszekrényben, de hiába nyomkodtuk a klíma távirányítóját, semmi sem történt. Na, itt meg fogunk fagyni, az tuti, ez volt az első benyomásunk, aztán siettünk az utasításnak megfelelően az étterembe. Nagyon kár volt sietni, mert másfél órát vártunk a vacsorára, addig nyugodtan kipakolhattunk volna. Amikor már majd elaludtunk az asztalnál, amiben a várakozás alatt elfogyasztott sörnek is volt némi szerepe, végre hozták az ételt. Valami sült golyók voltak, egy fura ízű panírban. Nem volt hozzá sem köret, sem saláta, és nem tudtuk megállapítani, hogy mi lehet. Az asztaltársaságunk egyes tagjai szerint hal, amitől a férjem rögtön letette a villát, így bedobtam, hogy szerintem csirkemell, de a férjemben már a gyanú árnyéka felmerült, hogy talán mégis hal, így alig evett belőle, pedig ez volt a vacsora csúcspontja. Ugyanis második fogásnak rengeteg sült krumplit hoztak, és egy többé-kevésbé elégetett hamburgert, sült szalonnák lógtak ki belőle, és szörnyen nézett ki. Én ettem egy kis sült krumplit, a hamburger akkor sem kell nekem, ha nincs elégetve, és nem este tíz óra van. Így abban nem tettem kárt, de úgy láttam, hogy az egészen fiatalok, és a mázsán felüli súlyú útitársaink kivételével senki sem nyúlt hozzá. Desszertnek kaptunk egy megállapíthatatlan ízű fagylaltot, aztán visszatértünk a jeges szobánkba.
Kiderült, hogy a klíma távirányítójában nincsen elem, és magán a szerkentyűn nincsenek kezelő gombok. Még szerencsére egyikünk MP3 lejátszójában pont ilyen elem volt, és végre ki tudtuk kapcsolni a szibériai hideget, amit fújt a klíma. A szoba egy rémálom volt egyébként.
Az ágy olyan magas volt, hogy nem lehetett ráülni öltözködésnél, a padlószőnyeg koszos, büdös, az ablakot kb. 5 centinyire lehetett kinyitni /kint melegebb volt/. Az ablakunk egy nagy forgalmú országútra nézett, és az ablak alatt szemetes konténerek voltak. A tévé alatti polc leszakadt, és egy darab oda nem illő fával volt kontár módon megszögelve, de ferdére sikerült a javítás, így csálén állt a tévé. A szobában nem volt egyetlen olyan lámpa sem, ami megfelelő fényt adott volna. Félhomályban botorkáltunk. A fürdőben a kád fekete volt a szutyoktól, és rögzített zuhany volt, amiből ömlött a víz, bárhogyan tekerted a csapot.
A csap is megér egy misét, mert már jártunk néhány helyen, de ilyet, hogy csak az egyik csapból jön víz a keverőcsapnál, még soha nem láttunk. Én attól tartottam, hogy csak a forró víz működik, és nem lehet megfürdeni, csak megfőni a víz alatt, de aztán a férjem kiderítette, hogy ha nyitva van a meleg csap, akkor fondorlatos módon, a hideg csap csavargatásával lehet állítani a hőmérsékletet, annak dacára, hogy amíg a meleg csapot ki nem nyitottuk, a hideg csapból egy csepp víz, annyi sem jött.
Némi küzdelmek árán sikerült végül megfürödni, és végre ágyba dőlni. Arra csak napok múlva jöttünk rá, hogy még egy telefon sem volt a szobában, hogy a recepcióra le lehessen szólni, ha valami baj történik, vagy baleset ér valakit...


Folyt. köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2016-10-13 00:17:25

válasz festnzenir (2016-10-12 07:29:39) üzenetére
Kedves Zsófi!

Talán életünk egyik legrosszabb szállása volt a londoni /még versenyben van vele egy német kamionos szállás/ :)
Sajnos végig ebben a lepukkant szobában voltunk, innen indultunk London és környéke felfedezésére.
Örülök, hogy a végére "elfelejtetted", hogy úti beszámoló, és beindult a regényes fantáziád. A szekrényben hulla nem volt, mert szekrény sem volt. Néhány akasztó a bejárati ajtó mellett képezte a ruházati "komfortot".

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
955
Időpont: 2016-10-12 07:29:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Le a kalappal mi mindenen mentetek keresztül. Amikor a szállásfoglalás részhez értem, ott bizony már teljesen átadtam a szövegnek magam, beindult a fantáziám, s el is feledtem, hogy ez egy úti beszámoló. A kép amit irtál a lakás lepusztulásáról arra késztetett, hogy kényszerűen láttatta velem /, jaj alig merem leírni/ a szekrényben elrejtett hullát is , ami arra vár , hogy kinyissák az ajtót ! Egyébként a zuhanyból zuhogó forró víz , nálam is sűrűn előfordul és láss csodát én is úgy szoktam a hőségét csitítani, hogy megnyitom a mellette lévő mosdókagyló forróvizes csapját és a zuhany hideg vizes csapját bőven kiengedem, így csökken a víz nyomása is. Másként elmosna a nagy nyomás, mint a hegyről hirtelen lezuhanó vízesés.
Élvezettel olvastam folytatni fogom.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2016-02-18 23:26:09

válasz ruca (2016-02-18 22:07:28) üzenetére
Kedves Ruca!

Nem hiszem, hogy még lesz alkalmam eljutni Angliába. Én már mindig ilyennek fogom látni,a Csatornát is, az országot is, ahogyan ebben a beszámolóban leírtam.
Köszönöm, hogy olvasod, hiszen a hozzászólásod alapján úgy gondolom, hogy Te jobban ismered. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
777
Időpont: 2016-02-18 22:07:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Van valami elképesztő varázsa a csatornának, nagyon nehéz megfogni, de Anglia azért maga a
csoda. Első alkalommal csak kapkodtam a fejem, igazán élvezni csak késöbb lehet. Elolvastam az elsőt, klassz-olvasom a többit is!
Gratula:ruca
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2016-02-14 22:01:34

válasz Ylen Morisot (2016-02-14 18:14:48) üzenetére
Kedves Ylen!

Üdvözöllek az útitársak között, remélem jól fogsz szórakozni a kis beszámolómon. :)
Mire a végére jutsz talán kicsit megismerkedsz Anglia egyes részeivel, és a társasutazások világával.

Judit
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1807
Időpont: 2016-02-14 18:14:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Csak most jutottam el az írásodig. Élvezettel olvastam, a viszontagságaitok ellenére is, mert nekem gondot jelent utazni, így valószínűleg az angol út kimarad az életemből.
Olvasom a többit is.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2016-01-08 17:55:25

válasz Selanne (2016-01-08 14:09:03) üzenetére
Kedves Marietta!

Szívesen olvasnám a hasonló kiruccanásaidat! :)
Remélem, hogy kitartasz nálam az út végéig, teszem fel a következő részt.

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8281
Időpont: 2016-01-08 14:09:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Elkezdtem olvasgatni az úti beszámolódat. Ajjaj, de sok részlet ismerős nekem ezekből a sorokból. Átéltem hasonló kiruccanásokat. Olvasom tovább...-

Szeretettel:Marietta
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-12-28 23:11:52

válasz efmatild (2015-12-28 14:43:17) üzenetére
Kedves Matild!
Nekem is mind a három gyerekem járt már Angliában, a lányom többször is, de élménybeszámolókra nem emlékszem. Ők is az elhelyezéssel, és az étellel kapcsolatos dolgokról meséltek. Az, hogy mit láttak, és az hogyan hatott rájuk sohasem tudtam meg.
Kénytelen voltam magam is megnézni Anglia egy kis szeletét. :)
Köszönöm az olvasást, és az értékelést. :)

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
411
Időpont: 2015-12-28 14:43:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Mindig örülök, ha valamilyen úti beszámolót írsz, mert a részletességének köszönhetően olyan, mintha magam is ott jártam volna. Unokám a nyáron volt Angliában osztálytársaival, és mint általában a mostani fiataloktól, nagyon kevés élménybeszámolót hallottam tőle. Annyit megtudtam, hogy mobilházakban voltak elszállásolva, és azt ettek, amit főztek. Tehát így nem ismerték meg az angol ételeket.:)
Köszönöm a szép cikket! Látom, fenn van már a második rész is, megyek olvasni oda.:)
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-12-22 12:00:27

válasz sailor (2015-12-19 18:56:34) üzenetére
Kedves Tengerész!

Köszönöm a szívből jövő jókívánságot!
A képeslap ósdi, új idők járnak, az üzenetek manapság az éterben szállnak: így kívánok én is boldog ünnepeket, sok boldogságot, erőt, szeretetet!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-12-21 22:43:26

válasz Finta Kata (2015-12-20 12:00:29) üzenetére
Kedves Kata!

Nem késtél le semmiről, csak néhány napja tettem fel, és igyekszem a folytatással is. Talán fura karácsonykor egy nyaralás történetét olvasni, de május óta használhatatlan volt a régi, Noé idejében vásárolt laptopom, és csak most sikerült egy másikat vennem. Eddig csak néha-néha tudtam belépni a Napvilágra, így nem volt értelme elkezdeni egy hosszabb sorozatot, ha hetekig nem tudok válaszolni a hozzászólásokra, és nem tudom folytatni.
Remélem e folytatásban is találsz érdekességeket, szeretettel várlak a következő résznél. Gyere el velem Angliába!

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-12-21 00:21:41

válasz Zagyvapart (2015-12-19 10:47:21) üzenetére
Kedves Feri!

Valóban alaposan megnéztük Dover fehér szikláit a kompról, és a La Manche csatorna is kegyes volt hozzánk, mert mire Angliához értünk csendesült a háborgása, csökkent a szél, még a nap is kisütött. A legszebb arcával fogadott bennünket Anglia.
Ami a délkör kérdést illeti, valóban a kezdő /nulladik/ hosszúsági kör halad át Greenwichen, de furfangosan mégis délkörnek nevezik. A délkör elnevezés onnan ered, hogy e hosszúsági kör mentén mindenütt egyszerre van dél - mondják az okosok. Sajnos nem tudtam leellenőrizni, hogy valóban így van-e. :) Pedig érdekes lenne egyszer végig menni a Föld bolygón e hosszúsági kör mentén.:) Ezt valóban nem írtam bele a beszámolómba, köszönöm a kiegészítést. Jön a folytatás!

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11806
Időpont: 2015-12-20 12:00:29

Kedves Judit!
Nem is tudom, hogy miért csak most találtam rá erre a nagyszerű beszámolódra, pedig majd' mindennap benézek egy-egy rövid időre a Napvilághoz. Élvezettel olvastam végig, mindig nagyon érdekesen és részletesen tárod elénk a különleges és időnként furcsa emlékeket. Én is szerettem volna elmenni Londonba, és Párizsba, de már lekéstem róla, mert ilyen nagy utakat nem tudnék vállalni. Talán csak Olasz-országi és még a "Szovjetunióban" szerzett élményeket írtam le részletesen, a többiről csak röviden emlékeztem meg.
Mindig élvezettel olvasom a sok-sok érdekes eseményeket, amit elénk társz ilyen részletességgel. Ha föl van téve a második rész, azt is el fogom olvasni. Azt sajnálom, hogy ide nem lehet képeket föltenni, pedig nagyon jó lenne látni a leírtakat.
Szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-12-19 23:53:32

válasz Kőműves Ida (2015-12-18 19:41:51) üzenetére
Kedves Ida!

Sajnos a Királyi Obszervatóriumnak már 1948-ban el kellett költöznie Greenwichből, mert olyan szennyezetté vált London levegője, hogy nem lehetett már onnan csillagászati megfigyeléseket végezni, és a II. világháborúban a bombázásoktól az épület is súlyosan megsérült. Most csillagászati és navigációs múzeum működik az épületben, az obszervatórium onnan Herstmonceux-ba költözött, de a csillagászati megfigyeléseket ma már a Kanári-szigeteken létesített észlelőállomáson végzik. Kár, hogy nem lehet képeket csatolni a beszámolóhoz, de találtam egy linket:

http://www.panoramio.com/photo/63640225

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2015-12-19 18:56:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

és

kifelejtettem:

CSODASZÉP ÜNNEPEKET!

BOLDOG KARÁCSONYT!

Szeretettel:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-12-19 18:55:36

válasz oroszlán (2015-12-18 17:21:11) üzenetére
Kedves Ica!

Lehet, hogy túl hangsúlyozom a csalódásokat? Mindegyik utazás más, és talán túl sokat vártam.
A többi részben is leírok mindent, jót is, rosszat is. Nem tudom jól teszem-e, de az én angliai utam ilyenre sikeredett...
Köszönöm, hogy elolvastad, és hozzászólást is írtál. Várlak a többi résznél is.

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2015-12-19 10:47:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

A sok bosszúságot félretéve azért csodálatos az első két nap. Hiszen a La Manche csatorna, vagy Dover fehér sziklái nem mindennapos látvány magam fajta közép európai szemnek, Greenwichről már nem is beszélve. Elnézésed kérve, egy kis helyesbítés (Greenwich-ben nem a nulladik délkör, hanem a nulladik hosszúsági kör van, a nulladik dél kőr maga az egyenlítő).
Szóval nagyon szemléletesen írtad le az utazás eddigi részét, élvezet volt olvasni, várom a folytatást.
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2015-12-19 09:35:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Tudom,hogy nagyon szép utakat tettetek meg!
Elöbbi írásaid alapján!
A lentebb írt hsz-om,inkább magamnak szólt,mertsokszor
megjártuk!

A kínálat nagyon nagy,mindenki szeretné megnyerni magának
az utazni akarókat és ennek a leghatékonyabb módja,hogy
olcsó árakat reklámoznak!
Történt olyan is,hogy a busz szupernek bizonyult,de a hotel
harmadrendü és kinit

Nagyon örülök,hogy Rómában csodaszép emlékeitek voltak!
Hihetetelen gazdag értékekben!
...és a többi utazásotokról ia beszámolóid nagy élmény az olvasónak!
Különösen jól esik,ha ugyanaz az ítélet kimondását hallom,mint magamét
egyes helyekröl!

Szép napot!

Szeretettel:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4642
Időpont: 2015-12-18 23:33:16

válasz sailor (2015-12-18 13:24:05) üzenetére
Kedves Tengerész!

Igyekeztünk gondosan kiválasztani az utazási irodát. Jártunk már velük máskor, máshol, és az az utunk nagyon-nagyon jól sikerült! Azt kaptuk, amit ígértek, sőt még sokkal többet. Mindig jókor, jó helyen voltunk, a lehető legtöbbet hozták ki az útból. Ezért utaztunk újra velük. Ezt vártuk most is. Azt hittük ez a standard minőség náluk. Hát ez óriási tévedés volt!
Rómában nem utazási irodával voltunk, hanem egyénileg. Magyar apácáknál szálltunk meg a Villa Mater Redemptorisban, és azt néztünk meg a városban amit csak akartunk, és addig néztük amaddig csak akartuk. :) Lejártuk mindennap a lábunkat térdig, de istenien éreztük magunkat, valóban egy csodás utazás volt. :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5352
Időpont: 2015-12-18 19:41:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Rendkívül olvasmányosan, élvezetesen írod olykor viszontagságos utazásotokat. Mondhatom, nagyon élveztem. Talán még jobban, mint Te magad, mert nekem kimaradtak a csalódások, a lábfájás, a zuhogó eső, a bosszankodás, hogy csak a kerítésen lehetett bekukucskálni, a kellemetlen szállásról nem is beszélve. :) Rendkívül aprólékos, precíz írás, és remekül felújíthattam földrajzi ismereteimet, szinte kézen fogva vezettél át fél Európán.
No, azért bevallom, abba a Királyi Obszervatóriumba szívesen bekukucskáltam volna magam is. :) Élmény volt, és máris várom a következőt.

Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6954
Időpont: 2015-12-18 17:21:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon élvezetesen írsz az utazásaitokról, akkor is, ha nem az elképzeléseteknek megfelelően zajlott.
Eszembe juttattad a saját utazásaimat. Hol buszos, hol személykocsival, családdal, hol pedig, mint természetjáró társaimmal voltak kellemes utazások, egy kicsinyke bosszúsággal, amit hamar el is felejtettem az élmény javára.
Várom a folytatást!
szeretettel olvasom mindig: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2015-12-18 13:24:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
ha kényelmes a busz,idöben ér oda,az egész
organizáció és és és

Sokszor nem is olyan túl sokon múlik!
Némelyik helyek meg,mint pl Róma,különös elökészületet
követel.
Ott különösen nagy az arány a kettö között:KIÁBRÁNDULÁS-E;
ESETLEG CSODÁLAT!

Követni fogom írásodat,cscsodás pontosággal írod le élményeteket!
Szeretettel gratulálok:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3819
Időpont: 2015-12-18 13:18:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon megértelek!
Hasonlókat éltem át én is,mi is!

Tanultunk belöle.Léteznek utazási irodák,melyek reklámjai
csodákat ígérnek!
Nincs nehezebbannál,ha elökészültünk aprólélosan,mit fogunk
szeretnénk látni és akkor jönnek a csalódások!

Innét az út nem olyan messze Angliához,söt hajójárattal
is lehet odajutni

Mellékes,busz,hajó,utánna néztünk egy pár sikertelen utaazás
után az utazási irodáknak!
a.mit mondanak,osztályoznak róluk az internetben
b.aki járt ott,mit tapasztalt
c.sokszor ha nem is minimális öszeggel drágábban utaztunk
hihetetlen a különbség!
Uagyanaz a hely egészmásképen fest...folytatom

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Csendben álmodozni címmel

Gwendin alkotást töltött fel Öröm (Szeretettel Annának) címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 37. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 36. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hazudhatnám című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Magyar eutanázia című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Milliomosok... Milliárdosok... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/9. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/8. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égigérő árnyak - Angyalszárnyak XII. című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Láttalak című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pipacsmező című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)