HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: marioatreidesFeltöltés dátuma: 2016-02-07

Szellemkastély, I. felvonás 6. szín

Hatodik szín
a Középső Teremben



Üres helyiség, középen méteres kockával, mely mintha a padlóból nőne ki.
[Mélykék fények. Esetleg zene jelzi a hely különleges voltát, hatalmas láthatatlan erők jelenlétét.]
BölcsŐ a színen: a kocka belsejében, láthatatlanul.
Hajnal be. Körüljárja a helyiséget, vizsgálódik, majd lerogy a kocka szélére. Szünet.
Ed be
Ed: Téged kerestelek, Hajnal. Találtatok valami szerszámot: hosszú rudat, hegyes vasat, ilyesmit?
Szünet. Végül Hajnal lassan szól, de ülve marad
Hajnal: Marinak van igaza: itt még a tetvek is éhenhalnak. (Keserűen nevet.) Ez a vár egy kripta. Még egy csótányt se láttam, hangyát, semmit.
Ed: Mit keresnének itt a hangyák? Ha nincs mit enni? És honnan lenne?
Hajnal: Ed, én sokat járom a természetet, és egy dolgot régen megfigyeltem: az élet utat tör magának. Ha hagyják, kitölti a szabad teret. (Ed felé fordul.) Ahogy mondod: itt "nincs mit enni". Mari is ezt mondta, igaz, másképpen, de fején találtátok a szöget. Még gyomnövények sem virulnak a sarkokban! Találtunk Marival odafent egy hálószobát...
Ed: Stimmel, láttuk Csippel, de iszonyú büdös volt ott.
Hajnal: ...tele volt régi, ócska szövettel: iszonyú porfészek. Semmi sem alkalmas kötélnek, minden lyukacsos, feslett, gyenge, szakadt. Mégis, egy árva molylepkét sem láttam. Sehol semmi jele életnek.
Ed: Várj csak! (Magában álmélkodik, majd kiböki:) Pókok vannak! Lenniük kell, mert több helyen pókhálókat találtunk!
Hajnal: Észre sem vettem.
Ed (fintorog): Mi szakítottuk át őket Csippel, úgyhogy muszáj volt észrevennünk.
Hajnal: De hát mi ez a hely?
Ed (Hajnalt idézi, persze pontatlanul): "A turisták álma, a kirándulók kedvence!"
Hajnal (elfordul, kelletlenül mosolyogva): Inkább azt mondd meg, hogy haladtok a kapuval...
Ed: Sehogy. Egér és Csip most vizitelik a másikat. Minthogy az kifelé nyílik, hátha... (Gondterhes szünet.) Éviék tovább haladtak a gerenda mellett is, óvatosan ásva. Találtak rajta egy R betűt is, de semmi több.
Hajnal: Biztos?
Ed: Továbbástak mellette ugyanennyit (kezével mutatja a két arasznyi távot), de nincs következő betű, csak egy horpadás. A lányok nyavalyogtak is, hogy ki kéne ásni, de Tanár úr azt mondja, akár öt méter hosszú is lehet.
Hajnal: Azért megpróbálkozhatnának vele...
Ed (töpreng egy pillanatig): Nem, azt hiszem, Tanár úrnak igaza van. Könnyen lehet, hogy felesleges munka lenne. Bizonytalansági tényezőnek már ott a kapunyitásunk...
Hajnal: Hátha azt a gerendát fel lehetne használni a kapu feszegetésére, vagy szétverésére, vagy...
Ed: Erre én is gondoltam! De nem éri meg a ráfordított munkát - valószínű, nem jutnánk vele sokkal többre, mint akár az ásók nyelével. (Újabb gondterhes szünet.)
Hajnal: Azt nem értem, miért nem engem szidtok mind. Inkább, mint hogy folyton egymásnak essetek... Én vagyok "a környék szakavatott ismerője", ezerszer túráztam erre, fent a hegyen, a kastélyban három nyelven lököm a dumát a szájtátiaknak, akikben persze semmi nem marad meg belőle. Ennek a várnak viszont soha a közelébe sem jöttem! Olyan kopár, olyan szomorú körülötte az egész hegyoldal...
Ed: Ha nem változik sártengerré a tegnap éjjeli zuhétól a tölgyes lejtő, akkor persze arra jövünk le, és nem kerülünk ide.
Hajnal: De ha már így alakult, a vár árnyékában, odakint kellett volna megvárnunk, amíg alábbhagy az eső! Látod, fél órán belül elvonult a vihar, mi meg azóta is itt vagyunk, s jó esélyünk van rá, hogy itt is éjszakázunk. És ezért én vagyok a felelős.
Ed: Nagy dolog, legalább elmondhatjuk, hogy ez is megtörtént! Szerintem itt rajtad kívül mindenki kalandnak fogja fel az egészet.
Hajnal: Legfeljebb ti, fiatalok. Tanár urat például nagyon is aggasztja a helyzet. (S közben tüntetőleg megemeli bozótvágó kését.)
Ed: Ifjúak és bohók vagyunk! (Nevet:) Nézd meg az öreg Marit, ő is milyen lazára veszi. Találkoztam vele, és mondta, hogy...
Hajnal (közbevág): Találkoztál vele? Végzett már az ablakokkal?
Ed: Biztosan. Letanyázott abban a bűzös hálószobában. (Szünet.) Na és ő mondta, hogy...
Hajnal (mindannyiszor közbevág): Micsoda?! Még mindig ott hentereg? Ha csak ránézek arra az ágyra, asztmában halok meg...
Ed: Nem fetrengett, pakolt éppen. És mondta, hogy...
Hajnal: Pakolt? Mit pakolt ott?
Ed: A cuccait, a szekrénybe. (Vigyorog.) És mondta nekem, hogy...
Hajnal (felugorva, a közönségnek): Becsavarodott! (Ednek:) És szerinted ez vicces? (Azonmód visszarogy.) Megbolondult vénségére. (Szünet.) Mit mondott Mari?
Szünet, Ed gondolkodik
Ed: Elfelejtettem. (Szünet.) Nem fontos. Arról jutott eszembe...
Hajnal (közbevág): A fenébe is, elég volt! Verjétek szét azt a kaput, és rúgjátok porrá, és tapossátok a földbe, és...
Ed (indulni készül, s nevetve tiszteleg): Meglesz, főnök.
Hajnal: ...és takarodjunk innen, minél előbb!!!
Ed (elkomolyodik, bólint): Rajta vagyunk, elnökasszony. (Elviharzik.)
Ed el.
Hajnal gondterhelten ücsörög tovább, majd felkel, mint aki megsejtett valamit. Szembefordul a kockával, lassan hátrál.
BölcsŐ előtör a kockából
[Tengerszín (sötétzöld, esetleg sötétkék), palástszerű köpenyt visel. Szakálla lehet.]
[Hang- vagy zenei hatással, enyhe fényváltozással kísérhető a jelenség.]
BölcsŐ: Fény vetül a sötét földre, sápadt köre egyre nő; a zord káosz, bár évmilliárdos, egy perc alatt illan el. Szavak nélküli okos csend, belátás reggele virrad fel. Ne kutass! Majd kereslek én, hogyha eljön az idő. Türelmed jutalma én vagyok: a BölcsŐ. Ezer kaland és fájdalom, alázattal tűrt rágalom, álmatlan éjszakák, tévelygő nappalok - elvezetnek végül hozzám. A kezdet, az örök fény glóriám: a lét ára, s jutalma egyként. Vakítón ragyogja be az egyént, és sötét ragyogással tölt fel engem. Egy látomással ölt alakot bennem: s szellem születik a fényből mindahányszor. Menekülj tőlük, mert áldásuk: fejedre átkot szór. Mind hamis, mind csábít, becsap és kerget: csak én vagyok az igaz, az egyedüli kezdet - kit meg nem érinthetsz soha! Az én szavam hallik mostantól: a foghatatlan csoda.
Hajnal: Végre! Már vártalak! Hol maradtál eddig? (Elindul BölcsŐ felé.) A többiek kezdenek sarokba szorítani minket. Olyan furcsák: meg sem ismerem őket. Olyan erősek.
BölcsŐ: Ne keresd a szellemeket, maradj tőlük távol. Nevük által uralhatja csak őket a bátor.
Hajnal: A nevükre, a nevükre vagyok kíváncsi, a többi szellem nevére! És főleg arra, hogy mit akarnak tőlünk.
BölcsŐ: Hatalmat, erőt, életet... húsból való testet.
Hajnal: Tudom, tudom. De mit tehetnék ellenük, ha a nevüket sem ismerem?
BölcsŐ: A halhatatlan fölött halandónak hatalma nincsen. Áldása fejedre átkot szór: maradj hát tőle távol.
Hajnal: Mi lesz a többiekkel?
BölcsŐ (Széttárja karjait, ruhája szárnyakat varázsol oldalához): Ha haditervet szőni vágy a kedved, a Mertkör fiam bármikor segít neked. Ismer ezer fortélyt, trükköt és cselt. Adhat tanácsokat...
Hajnal: Nem akarok sokat. Nem kellenek tervek, (kérlelve fordul BölcsŐhöz) csak egy bölcs gondolat, hogy a többieknek segíthessek innen kijutni.
A Mertkör be
[Szokásos villámsebességével ront be a színre kétoldalról, s egyik teste Hajnalt, a másik BölcsŐt járja körül, majd egymás körül pördülnek, helyet cserélnek, s így tovább... Csak ritkán állnak meg.]
A Mertkör (mindkét teste): Úgy, hát ötletek kellenek? (Innentől felváltva beszélnek testei, az egyik Hajnalnak, a másik BölcsŐnek): Tervek, ideák, gondolatok, logikus következtetések? Serényen érvelni támadt tán kedve az észnek? Bizonyítani vágy egyet, s annak ellentétét ugyanakkor; megmagyarázni negyedszer, megcáfolni harmadszor! Hetedszer átformálni, ötödször megvizsgálni, hatodszor újra, fejjel lefelé feltalálni, s nyolcadszor, esküdnék, (kórusban:) úgy röhögünk majd mind, (ismét felváltva:) hogy szíved feledi is már a kínt, melynek enyhítését eszednek feladatul adta; (kórusban:) én vagyok: a Mertkör, (felváltva:) a teljes, a tökéletes logika. És több is ugyanakkor, "a körök ura": mert...
Hajnal (belevág): Ismerlek jól, ismerlek rég.
A Mertkör (egy pillanatra megtorpan, s szava ettől súlyt kap): Hát nevezd meg, mily cselt szőttem máris ellenetek.
Hajnal: Cselt, te, ellenünk? Mióta itt vagyunk?
A Mertkör: Mióta kastélyunkban tébláboltok, s kijáratért ácsingóztok. Játszani sem akartok velem, (BölcsŐnek:) ím, a vendég oly szemtelen, modortalan, és semmibe vesz mindünket. Javaslom, dobjuk ki őket.
BölcsŐ: Jól tudod, csak ők szabadíthatják ki önmagukat.
A Mertkör: Tanácsot adok hát mindüknek.
Hajnal: Adj tanácsot most nekem! Hogy szabadulhatnánk ki?
A Mertkör (BölcsŐnek): Hallottad ezt, BölcsŐ? Ily könnyű lesz a búcsú? Hiszen meg kell adniuk a fénynek, ami a fényé (BölcsŐre mutat), s a sötétségnek, ami a sötétségé. (Háta mögé mutogat cinikusan, a szín kijárata felé... majd Hajnalnak, másik testével): Halld hát, te halandó, csipetnyi tréfát játszottam Csippel.
Hajnal: Sejtettem! Ő volt az.
A Mertkör: Nem, nem! (Csak egyetlen pillanatra torpan meg, aztán ismét helyet cserél két teste, s a másik folytatja:) Nem Csip tette, hanem én.
Hajnal: Csip találta ki az egészet, hogy ránk ijesszen.
A Mertkör: Senki nem tudhatta, még Ed sem vette észre. A mutatvány oly mesterien sikerült... hah, néha túlszárnyalom önmagam. (Másik teste:) De inkább ne nyíljon a szám Éjnén szavaival többé, ki most az öreg Marit csábítja el odafent, úgy tetszik, végleg.
Hajnal: Éjnén...
A Mertkör: Bizony ám, Éjnén az, szavam rá a garancia. Mi szól belőlem, az a tiszta, hibátlan logika. (Másik teste:) A jóasszonyt nem kapjátok többé vissza. (Együtt:) Legalábbis nem eredeti formájában...(Vihognak.)
BölcsŐ: Legidősebb fiam lakomát tervez...? (Hajnalnak:) Mostantól a cselekvés ideje ez; ím, vissza is vonulok. A Mertkör szavaiból majd okultok. De hogy elmédet össze ne zavarja, a Munkásót bízom meg: felügyelni legyen gondja.
A Munkásó be
A Munkásó: Igen, BölcsŐ? Tettre készen, frissen jelen, a parancsodat leső, a víg...
A Mertkör: ...Munkeső! A nyughatatlan.
BölcsŐ: A Munkásó, a túlhajtott hajthatatlan. (Szeretettel átkarolja a Munkásó vállát.) A MertKör lesz a szándék, s te leszel a tett, ő mondja meg mit, s te, hogy hogyan lehet.
A Mertkör (a Munkásónak): Cselekedni fogunk, az idő eljött: ütni kell, pici Munkalapács!
A Munkásó: Hajnal lesz majd, ki nevünkben üt, nem az, ki kaput dönt, s nem az, aki ás.
Hajnal: Én mit tehetnék? Mindenki megy a saját feje után!
BölcsŐ: A fejekben kell, ím, közbeavatkoznod. Hisz úgy tátongnak rajtuk a lyukak, mint a sajton. Szavakat csöpögtetsz beléjük két lyukon, s figyeled az eredményt egy harmadikon. Ne félj, a Mertkör elvégzi a legtöbbet. Neked csak... kívülről kell segítened.
BölcsŐ el
A Mertkör (testei felváltva): No lássuk: egységet kell teremtenünk köztük. Ez az alap, ez nem is vonható kétségbe. S a tettek által jutnak majd ők egységre.
Hajnal: Hogyan?
A Munkásó: Egyik földet önt, másik kaput dönt. Egy a talajt túrja, más az ajtót rúgja. Segíthetnek egymáson! Izom izmot szolgáljon.
A Mertkör (hátbaveri a Munkásót): Jól mondod, Munkapáló fiam. Az lyukat mélyít, és földet termel, a másik látszólag nem csinál semmit...
A Munkásó: Hanem csak a kapu belsejében láthatatlan mételyként bomlasztja (Két mutatóujját egymásba kulcsolva jelzi:) - nyik-nyik-nyik - az apró kötéseket.
A Mertkör: Hanem az ásásnak egy helyt otromba tárgy a gátja!
A Munkásó: Valami gerenda, ostoba betűkkel összefirkálva!
A Mertkör: Mondd csak, Hajnal, mik azok a betűk?
Hajnal: "A" és "R" a jelük.
A Mertkör: Mondj egy szót, mely e betűkkel kezdődik!
Hajnal: De nincs több betű, nincs tovább!
A Mertkör: Bízd csak ide!
A Munkásó: Mondj egy szót!
Hajnal: ...arany. (Mosolyog.)
A Munkásó: Mit gondolsz, mióta pihen ott az az ócska?
Hajnal: Legalább négy-ötszáz év óta.
A Mertkör (megáll, közel hajol Hajnalhoz): Latinul, latinul! Latin szót keress!
Hajnal (tétovázik): Latin, várjunk csak... Ar..., Ar...
A Mertkör (másik teste): A Kos! Aries!
A Munkásó tenyerébe csap a Mertkör mindkét testének
A Mertkör (eközben, egyik testével): Megcsináltuk! (Azután másik testével, Hajnalhoz:) Mindent megértettél? (Majd előző testével befogja Hajnal száját, s nevében felel:) Tökéletesen megértettem. Az egységet még ma megteremtem. (Elengedi Hajnalt.)
Hajnal (nevet): Nem is olyan nagy dolog.
A Munkásó (olyan erővel vág Hajnal vállára, hogy a nő feljajdul): Rajta hát, munka vár, a szükség most tettre hív - a pártos az, ki ilyenkor a Sors kegyére vár: sarokban ül, egyedül...
A Mertkör (közbevág): Hegedül!...
A Munkásó: ...állát vakarja... s nem az egységet akarja - tíz körömmel is akár.
Közben mind el

2004. január-február

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2016-02-18 22:03:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szóval az idegenvezető tudta, hogy szellemkastélyban van, sőt ismeri is a szellemeket?
Meglepő fordulat!

Judit

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)