HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 37

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47768

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: GrigorIllyanichFeltöltés dátuma: 2016-02-08

Ócskavas

A borongós égbolt látványa teljesen átlagos jelenség volt a városban. Az eső elég gyakori az ipari gázok
kibocsátásai miatt. De nem neki. A vizorján kopogó eső felébresztette a szemétdombon fekvő robotot.
Persze a robotok sosem aludtak. Olykor kikapcsolták őket gazdáik. Azonban ez a robot más volt. Sehol egy
emberi lélek, amely birtokolná őt.
Netán magát kapcsolta ki és be?
A temérdek hulladék között feküdt és nézte az eget. Közben ellenőrizte a rendszerét, minden rendben van-e.
Nincs végtag sérülés, sem rendszerbeli hiba. Kivéve egyet, miszerint az azonosító száma már egy ideje törlődött a
központi adatbázisból. Kora hajnalban az emberek kevésbé járnak erre, még egy ekkora metropoliszban is.
Ez a város legalja...
Ide gyűjtik az emberek a szemetüket. Mindenféléket dobálnak le ide. Döglött házikedvencek maradványai,
alkoholos üvegek, háztartási gépek roncsai, egyéb dolgok. És ez a robot. Memóriája nem tartalmaz utalást arra,
hogy miként került ide. Persze nem érez csalódottságot ennek hiányának okán.
Energiacellájának kijelzője 27%-ot mutat.
Talán holnapig elég lesz. Nem érez sem félelmet, sem bánatot. Tisztában van vele, hogy hamarosan leáll.
Nem kapott parancsot, nincs utasítás a központi hálózattól sem, mégis valami hajtja előre. Lassan feltápászkodott,
hogy körbenézzen szenzoraival. A hangérzékelője szerint gyerekek játszottak a telepen kívül. Megállapította,
hogy a mozgás is rengeteg energiát fogyaszt, ezért a felesleges rendszereket lekapcsolta magán. Ilyen volt például
az óra a retinakijelzőn, vagy a hálózati rendszer. Egyedül maradt, nincs felettes, sem parancsoló. Lassan átmászott
a betonfalon, ami elkülönítette a telepet az utcától.
Egyre erősödött a hang, amit követett. Mikor átért, megpillantott egy kisebb gyerek csapatot, amint labdáznak az
egyik bérház hátsó udvarán. Repedezett beton, mocskos fal. A várost már régen elhagyta minden nemű vegetáció.
Néhol égő kukák világították meg a szűk utcákat és a kicsiny grundokat. Csak ez maradt azon gyermekeknek,
kiknek szüleinek nem volt elég pénzük a jól menő iskolákba íratni őket. Gondtalan és unalmas számukra, hogy
minden nap a labdát rugdossák a roskadt falakhoz vagy éppen egymásnak, de nekik csak ez volt.
A nyomornegyed lakói sosem néztek fel. Nem azért, mert nem volt mit látni vagy nem voltak reménnyel
telítettek. Egyszerűen csak tudták, mik és kik állnak felettük. A káprázó felhőkarcolók, üzletemberek, politikusok.
A város úgy tűnt, mint egy terrárium. A sötét, poros zugokat lakó hörcsögökre a gazdájuk világít ezernyi, kicsiny
reflektorral és várják a fejleményeket. Jót szórakoznak.
A robot néhány perc alatt odaért a grund kerítéséhez és elmélázott a látványon. Úgy tűnt, a nap lassan felkel.
A gyerekek vidáman játszottak egy piros labdával. Újnak tűnt, talán együtt gyűjtötték rá össze a pénzt.
A robot nem rendelkezett előre meghatározott céllal, csak állt és bámult rájuk, miközben drótkerítés hézagaiba
kapaszkodott. A mögötte elsétáló járókelők gúnyszavakkal illették, miközben elsétáltak a szürke
mindennapjaikba. Egy cseppet sem zavarta a tény, miszerint "ócska" és "elavult" jelzőkkel írták körül.
Csak csodálta a nyomor egyetlen vidám motívumát. Bár nem vette észre, de az eső lassan elállt. Már ígyis
temérdek rozsda ette a vázát, éppen elég volt.
Egyszercsak az egyik játszó fiú kirúgta a labdát az út közepére. Tanácskoztak, hogy ki menjen érte, de csak egy
vállalta. Közeledett a reggel és egyre több lett az autó az úton. A robot látta a gyermek arcán a kétségbeesett
tekintetet. Úgy tűnt, megértette. Ez a félelem. Megállapította, hogy a sűrűsödő járművek sora váltja ki belőle.
Igen, ez kétség kívül a félelem. Veszélyes lehet egy ember számára.
Az energiacella kijelzője 14%-ot mutatott. Lehet, hogy a számításai mégsem voltak helyesek. Úgy döntött,
elindul a labdáért, hogy a gyerekeknek ne kelljen kitenniük magukat a veszélynek. Azonban a fiú, már majdnem
elérte azt. Hangos dudaszók és kerékcsikorgások szakították meg az utca megszokott csendjét. A robot futásnak
eredt, hogy kihozza onnan. A fiú csak állt mereven, félelemmel az arcán. Egy közeledő taxira lett figyelmes. Nem
lassított, nem dudált. Felkészült a halálra, bármilyen fiatal is volt, tudta, mit jelent ez.
A taxisnak esze ágában sem volt kikerülnie őt vagy lefékezni.
A járókelők szörnyülködve figyelték, ahogy közeledik, de nem bírták nézni, ahogy véget vet a kicsiny életnek.
Hangos dörrenés és fékcsikorgás. Az emberek azonnal odasiettek az autóhoz, hogy megnézzék, mi történt.
A robot karjaiban a kisfiú zokogott, ahogyan ő háttal feküdt a jármű lökhárítójának. A nyaki illesztése megsérült,
nem tudta mozgatni a fejét. A lábai csatlakozóit sem érezte. Azzal azonban tisztában volt, hogy tette a
kötelességét. Megmentett egy emberi életet, hiszen erre programozták. Vizorja az ég felé nézett. A tucatnyi ember
csak bámult lefelé, szájukat tátva. Nem őt figyelték, hanem a gyermeket.
-Egy karcolás sincs rajta - szólalt meg az egyik férfi.
Kivették a robot karjaiból, majd elsétáltak vele.
-Mi legyen a robottal? - kérdezte egy másik.
-Vigyétek a szemétlerakóba. Az már úgyis ócskavas, nagyon régi modell, nem használható semmire.
Látta, amint felemelik és elviszik egy ismerős helyre. Ugyanaz a koszos, mocskos gödör, ahol már hosszú ideje
tengette napjait. Ismét minden a régi, akárcsak azelőtt. Talán mégsem minden, hisz valami megváltozott.
Az energiacella 2%-ot mutatott. Nem érzett szomorúságot, sem fájdalmat. Ez valami más volt.
Ezt azelőtt, még sohasem tapasztalta. Talán csak egy rendszerhiba.
De rövid élete során először látta ilyen szépnek a felkelő napot, mely számára utoljára ragyogott a város felett...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-02-07
Összes értékelés:
14
Időpont: 2016-02-09 16:41:50

válasz eferesz (2016-02-09 11:40:28) üzenetére
Köszönöm eferesz (Szabolcs) a lelkesítő szavakat. Örülök, hogy tetszett.
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2579
Időpont: 2016-02-09 11:40:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedved GrigorIllyanich!
Lám-lám, a nagybetűs MAGYAR VALÓSÁG.
:)
Mert akár ez is lehetne, nem?
Köszönöm szépen írásod, nagyon tetszett. Megerősítette bennem azt a tényt, hogy az életben mindennek értelme van, mindennek megvan a kijelölt helye.
Isten hozott a Napvilágra!
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2016-02-07
Összes értékelés:
14
Időpont: 2016-02-08 14:19:11

válasz T. Pandur Judit (2016-02-08 14:11:24) üzenetére
Egyet is értek a robotok károkozása szempontjából. Persze több nézetből is mutatok robotokat. Van még novellám, amiben már kevésbé jófiúk :D Engem Asimov világa ihletett meg. Szeretek mindent, ami robotokkal kapcsolatos, de természetesen látom mindkét oldalát az éremnek.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4853
Időpont: 2016-02-08 14:11:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Gergő!

Kedvelem a sci-fi műfaját, magam is szoktam néha írni ilyen történeteket is. /A fogoly, Vedd el ami neked jár!, Különös búcsú, A bűnözés vége, Valtosz strand./
Nem vagyok a robotika nagy híve. A veszélyes, és egészségkárosító munkák elvégzéséhez valóban nagy segítség a robotok munkája, de meggyőződésem, hogy egyéb területeken több kárt okoznak - a világ egészének - mint amennyi haszont hajtanak /egyes emberek feneketlen zsebének/.
A történeted egy szeretni való robot utolsó tettének megörökítése nagyon tetszett nekem, annál kevésbé a történetben felvázolt társadalom.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2016-02-07
Összes értékelés:
14
Időpont: 2016-02-08 13:16:34

válasz Selanne (2016-02-08 12:36:05) üzenetére
Köszönöm a pozitív visszajelzést!
A legtöbb irományom robot és egyéb sci-fi témájú :D
Remélem azért még olvasol tőlem legközelebb is.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2016-02-08 12:36:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Grigor!

A cci-fi, nem az én műfajom, de mivel nem olvastam még tőled, benéztem.

Nem bántam meg. A robotok, lassan-lassan beleépülnek az életünkbe, ha tetszik, ha, nem.
Ódzkodom is tőlük, bár az én földi világomban a koromnál fogva, olyan nagy változás még nem lesz. Függetlenül ettől, gyors léptékű a gyártásuk.
Ez egy kedves történet annál is inkább, mert egy beprogramozott, segítőkész, jó lelkű robotról szól a történet.
Az már kevésbé jó, hogy az enyészeté maradt.
Érdeklődve, örömmel olvastam , jó kis írás. Tetszett!

Szeretettel: Selanne

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Éji rém című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) A nagy duett című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Saskó Éva alkotást töltött fel Melódia címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A zene hatása címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egyhangú című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság II. rész című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Sóhajt a rét című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális világ című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kikelet aroma című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)