HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44921

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2016-02-14

ELMÚLT IDŐK-PILLANATKÉPEK-Szilánkok - 1.

Mottó:
A demokrácia alapfeltétele, hogy az emberek elsősorban
Önmagukon uralkodjanak, és ne embertársaikon. Hatványozottabban érvényesülni kellene ennek a politikusoknál. Az igazi demokrácia ikertestvére a szabadságnak, a törvényességet biztosító jognak, az államnak, és az állampolgárok egyenlőségének. Ahol nincs meg ez a harmónia, ott nem él a demokrácia. (Az idézetet Kossárik Nándor JÁTÉK NÉLKÜL Versek, gondolatok c. kötetéből való.)



Ajánló
Kötetembe rövid, néhány perces pillanatképeket, a velem, családommal és körülöttünk történt apró töredékeket, válogattam az elmúlt időkből. Szeretném, ha kézbe veszik, kellemes perceket nyernének az olvasással. Kötetemet eredetileg az évszázadunk első éveiben Emlékek címen állítottam össze, s a nagy terjedelme miatt három részre bontottam.
Első volt az Álmaim, azt korábban már föltettem ide a Napvilághoz, ez a II. kötet. Kérem, fogadják szeretettel.

Földrengés
1930-as években történt

VASÁRNAP, KORAREGGEL. Rajtam kívül még senki sem ébredt föl. Most kel a nap, sugarai bearanyozzák a szobát, ahol elmélázva figyeltem a szép reggelt. A nyitott ablakon át egy fecskepár repült be, itt köröztek mellettem, a fejem fölött. Csicseregnek, meg-megkerülik a szoba mennyezetének közepén lógó, szépen megmunkált, aranyozott, fehérburás függő petróleumlámpát.
Kis neszre ébredtem. Mi ez? Egyszerre azt látom, hogy a lámpa ide-oda leng. Jól látnak szemeim, vagy csak képzelődöm? Mintha a bútorok is kissé megmozdultak volna, s az éjjeliszekrényen tartott apró tárgyak: gyertyatartó, fényképtartó is összezördült. Csak néhány percig tarthatott az egész.
Nem képzelődés! Egy kisebbfajta földrengés volt.
Szüleim is fölébredtek a szokatlan neszre. Hálószobájuk az enyémtől alkóvval volt elválasztva, melynek nyílását egy nagy, nehéz, sötét bársonyfüggöny foglalta el. Anyukám átszaladt hozzám. Nem tartott sokáig az egész, így nem volt idő megijedni! Átmentem a hálószobájukba, odabújtam anyám mellé. Olyan jó volt mellette. Jó érzés volt hozzábújni, közelsége mindig biztonságot árasztott.
Ilyenkor szokott nekem mesélni, s kérdéseimre válaszolni. Még igen kicsi voltam akkor. Megkérdeztem tőle: hol voltam azelőtt, mielőtt megszülettem? Azt válaszolta: bár nem egészen értettem: a Jordán vizében fürödtél, ahol nagyon jól érezted magad.
Iskolás koromban eszembe jutott, s kíváncsiságból keresgéltem a terem falán függő nagy térképen, hol lehet a Jordán folyó?
Anyámék hálószobájában az éjjeliszekrény fölött volt egy bekeretezett fénykép, amely őt ábrázolta szép ruhában, fején hatalmas fehér kalappal. A menyasszonyi képe. Mosolya máig elkísér. Őrzök róla egy másik kedves régi képet is. Ott pedig elegáns kosztümben, akkori divatnak megfelelő kalappal mosolyog a fényképészre. Ezt a képet most legkedvesebb könyveim mellett a polcon őrzöm, ahol minden nap láthatom.

Tűz van!
1933

AZ ÉJSZAKA CSÖNDJÉT egyszerre harangzúgás veri föl. A faluban mindenki kiugrik az ágyból. Mi, gyerekek is fölriadtunk. Mi lehet ez a nagy lárma? Az ebédlőszoba ablakához siettünk, ahonnan erős világosság szűrődött a szobába. Nem messze, az úton túli szérűben lángok nyúltak az egekig.
A falu kis szertárából önkéntes tűzoltók az akkori egyszerű felszerelésüket vontatva, siettek a helyszínre. A közelben lakók pedig vödrökkel fölszerelve rohantak segíteni. A nagygazdaság és a szomszédos házak kerekes- vagy gémes-kútjaiból húzták, merítették a vizet. Az egész falu felnőtt lakossága tudja ilyenkor, mi a teendő. Minden kútnál felsorakozott egy-egy csapat. Férfiak, asszonyok és a nagyobb gyerekek álltak fegyelmezett sorba, kézről-kézre adták a vödröket egymásnak, a tűzoltók pedig locsolták, öntözték a tűzcsóvákat. Sietni kellett, mert sok kazal sorakozott a szérűben, s nem messze állnak a gazdasági épületek, az istálló, nehogy átkapjon a tűz máshová, mert óriási kárt okozna. Az istállóból már kivezették a megriadt állatokat a falu messzebb eső részére.
Ruhát kapkodtunk magunkra és kimentünk az udvar végébe, hogy közelebbről figyelhessük az eseményeket. Néztük a veszélyes tűzijátékot, amely nappali fénnyel világította be a keleti égboltot és az egész környéket.
Másnap átmentünk megnézni a tűz nyomait. Két hatalmas szalmakazal lett a lángok martaléka. Mindenütt füst és hamu... A szérű gazdája a szomszédok segítségével még igyekszik eltakarítani a tűzvész maradványait.
Figyelmesen hallgattuk az embereket, akik egymás közt értékelték a történteket: Igaz, kár az elégett szalmáért, de hála a Teremtőnek, meg a szorgos munkának, na meg annak, hogy szélcsend volt, ezért nem terjedtek tovább a lángok, mert nem messze a porták, házak már sokkal sűrűbben épültek egymás mellé, mint itt, a faluvégen, ahol a lángok fellobbantak.

Egyszer egy...

AZ ISKOLÁVAL egybeépített lakásban éltünk. Még kisgyermek voltam, mikor lestem, ahogy reggelenként sorban érkeznek a gyerekek az iskolába. Hónuk alatt, vagy egy kis vászonzsákban hozták könyveiket, kisebbek a palatáblát. Még iskoláskorom előtt nekem is volt egy palatáblám, azon én is gyakoroltam, utánoztam a betűket. Igyekeztem szép félkörökben rajzolni a csodálatos írást, ami akkor számomra varázslásnak hatott. Örültem, amikor a könyvespolcról leemelve a nagy képes, színes könyveket, ismerős betűket fedezhettem föl bennük.
Amikor az iskolába érve összegyűltek a gyerekek, nem volt szabad rendetlenkedni a tanteremben, hanem minden reggel kórusban, hangosan kellett mondani az egyszeregyet. Az akkor már hat osztályt magában foglaló egyetlen tanteremben zengett a gyerekek kórusa, amint a bűvös számokat skandálják. A kicsik a nagyokkal együtt mondták, bár nem értették, mégis fülükbe csengett, s azon keresztül rögzült a buksi fejükben. Először fölfelé: egyszer egy az egy, kétszer egy kettő... tízszer tíz: az száz, majd visszafelé: száz az tízszer tíz, kilencven: az kilencszer tíz stb. oda és vissza! Apám mindig azt mondta nekik, hogy ezt úgy kell tudni mindenkinek, mint az esti Miatyánkot.
A tanítás mindig a magyar imádsággal kezdődött:

"Hiszek egy Istenben
Hiszek egy hazában
Hiszek egy isteni örök igazságban
Hiszek Magyarország föltámadásában.
Amen".

Mindezt az iskola folyosóján hallgattam, az ablakok alatt. Érdeklődéssel figyeltem, mi történik bent a teremben. Később, amikor csak tehettem, besomfordáltam a terembe, s elbújtam valahol a padok között és figyeltem, mi történik órák alatt.
Legjobban azt szerettem, amikor apám földrajzot tanított; érdekeltek a magyarázatai. A falra függesztett, nagy térképeken bemutatta az ország folyóit, hegyeit, elmagyarázta, hol vannak a városok, az országban hány vármegye van. Sok érdekes, számomra csodálatos dolog észrevétlenül, örökre befészkelődött agyam tekervényeibe. Mindig Nagy-Magyarországról hallottam kisgyermekkoromban. Kitörölhetetlenül ragadt meg bennem a mondás: "Csonka-Magyarország nem ország, egész Magyarország Mennyország!" Amikor a gyerekek órák közti szünetben elhagyták a tantermet, odamentem a térképhez és figyeltem a kék vonalakkal ábrázolt, kanyargós folyókat, a barna hegyvonulatokat. Csodáltam, hogyan betűzik a gyerekek a színes olvasókönyvekből a szöveget. A gyerekek sosem árultak el, ha láttak engem, bujkálni a padok között.

*

Folytatása következik.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-18 21:59:35

válasz oroszlán (2016-02-18 21:14:57) üzenetére
Kedves Ica!
Örülök, ha szereted olvasni a történeteimet, van belőle elég.
Köszönöm, szeretettel: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2016-02-18 21:14:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szeretem olvasmányos remek történeteidet kedves Kata!
Szeretettel várom a folytatást: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-17 23:04:15

válasz Susanne (2016-02-17 15:12:47) üzenetére

Örülök drága Zsu, hogy velem jártál a régmúlt időben. Ma már későre jár az idő, lehet, hogy holnap fölteszem a következő részt. Szeretettel várlak: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-17 23:00:58

válasz Zagyvapart (2016-02-17 11:01:56) üzenetére
Kedves Feri!
Nekem nem csak a földrajz volt kedvencem, más tantárgyakat is szerettem, ha nem is mindegyiket, mert én olyan voltam, hogy szerettem tanulni, majd később dolgozni a munkahelyeimen, sokan talán hü-nek nézhetnek érte, de úgy volt. Persze, Marosvásárhelyen a német nyelv mellett máshol a franciát tanultuk volna, de Erdélyben a románt tették oda. Ezért aztán a jeles jegyeim mellett ott éktelenkedett a 3-as, mert az utáltam, s csak egy csúnya mondás maradt meg bennem, amit az osztálytársnőimtől tanultam, és tízig számolni. Nos, azért igazán nem is adhattak jeles jegyet!
Köszönöm kedves szavaidat
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-17 22:53:59

válasz Bödön (2016-02-16 09:57:19) üzenetére
Kedves Laci!
Én úgy vagyok vele, hogy amikor végigolvasok egy-egy korabeli részt, alig hiszem el, hogy mik történtek már az életemben velem, s képzeld, ezek után is inkább "csak a szépre emlékezem..."
A kellemetlen emlékeket pedig nem idézem elé.
Csak azért tettem a cikkekhez, mivel a prózai részek, regényeknél már hosszó a sor és az olvasók nehezebben érik el, mint elől, a cikkeknél. De megkérhetem Kankalinkát vagy a többi szerkesztőt, hogy tegyék át oda. Nekik talán könnyebb.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2016-02-17 15:12:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata !
Köszönöm, hogy részese lehettem írásodnak, ott voltam veled, várom a folytatást.
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2016-02-17 11:01:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Diák koromban nekem a történelem volt a kedvenc tantárgyam, ahogyan neked a földrajz. Ezért aztán írásaid mindig lenyűgöznek. Szinte mindegyikben tapinthatóan benne a van a történelem.
Szeretettel olvastam értékes írásod.

feri
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-02-16 09:57:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata! Régi korokba visszabarangolni mindig érdekes kaland, akkor meg különösen, ha szemtanú beszéli el. Minden apró részlet olyan élő, és hiteles, mintha olvasás közben én is ott lennék. A "magyar-imát": hiszek egy istenben, hiszek agy hazában, szüleimtől, nagyszüleimtől én is gyakran hallottam, amikor gyerekkorukról, fiatalkorukról meséltek. Miért a cikkekhez tetetted? A regény kategória sztem jobb lenne:) Várom a folytatásokat! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-15 11:33:40

válasz T. Pandur Judit (2016-02-14 22:20:07) üzenetére
Kedves Judit!
Nálunk, Nógrád megyében is volt kisebb földrengés a közeljövőben, és néhányszor éjszaka én is érzetem kisebb mozgást, de még a függőlámpa sem mozgott. Olyankor arra gondoltam, hogy nem is földrengés, hanem inkább a házunk előtt vonuló úttesten egy-egy nehezebb jármű mehet el...
Néhány közeli faluban viszont megtörtént már olyan, hogy a falak megrepedtek.
Talán szerencsés helyen lakunk, mert a földrengés is nagyon borzalmas lehet.
Tudod, én összegyűjtöttem mindent, ezért emlékekben elég gazdag vagyok.
Köszönöm a látogatást: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4417
Időpont: 2016-02-14 22:20:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Én is átéltem néhány földrengést, a legfélelmetesebb számomra a 2006 szilveszteri gyömrői földrengés volt, addig nem is tudtam, hogy a földrengésnek hangja is van. Olyan hang volt, mintha odakinn felrobbant volna valami, és megrepedeztek a falak, pedig 10 kilométerre voltunk Gyömrőtől.
Nagyon érdekel az írásod, sok emléket felelevenít bennem is.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-14 18:43:22

válasz sailor (2016-02-14 18:21:19) üzenetére
Bizony, úgy éltünk abban az időben, kedves Salior, egyszerűen, mégis - talán emberségesebb világban. Mágis, csak az érti meg, mennyit fejlődött a technika, csak olyan ember tudja érzékelni, aki ennyi évet megélt, mint én. Iskolában pl. a palatáblát már meg sem értik. Pedig milyen jó volt, mert azon kívül az első két iskolai évben csak egyetlen egy, az olvasókönyvet kellett megvásárolni, meg időnként a palatáblához a kelléket (már a nevére nem is emlékezem). A többi osztályosoknak sem kellett annyi mindent megvásárolni, mint mostanában, a szülőknek is könnyebb volt. Arról talán ne is beszéljek, hogy falun-tanyákon nem csak a gyerekek, de felnőtt lakosság majdnem teljes létszáma mezítláb járt, amíg a hideg be nem köszöntött, legfeljebb azért volt cipőjük télen felnőtteknek csizmájuk, hogy a templomba azt vegyék fel.
S az a sok találmány, amit azóta feltaláltak, el se hitték volna, hogy lehetséges.
Köszönöm, hogyolvastad, szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3831
Időpont: 2016-02-14 18:21:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Köszönet,hogy ´beengedtél´minket is abba a világba,ahol sok sok
nehézség mellett,csodaszép értékek és elérések ´értek´!
Szinte érezni azokat az idöket,hajszálpontos emlékezésed alapján,
(tudom a naplód)!

Tudnék sok részt idézni,de ez nagyon tetszett:

"AZ ISKOLÁVAL egybeépített lakásban éltünk. Még kisgyermek voltam, mikor lestem, ahogy reggelenként sorban érkeznek a gyerekek az iskolába. Hónuk alatt, vagy egy kis vászonzsákban hozták könyveiket, kisebbek a palatáblát. Még iskoláskorom előtt nekem is volt egy palatáblám, azon én is gyakoroltam, utánoztam a betűket. Igyekeztem szép félkörökben rajzolni a csodálatos írást, ami akkor számomra varázslásnak hatott. Örültem, amikor a könyvespolcról leemelve a nagy képes, színes könyveket, ismerős betűket fedezhettem föl bennük."

Nagyon tetszett!

Szeretettel.sailor
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-14 18:00:36

válasz Ylen Morisot (2016-02-14 17:51:34) üzenetére
Kedves Ylen!
Gondolom, hogy leginkább az érdekelt Téged és csodálkozhattál rajta, hogy akkor milyen körülmények voltak egy kis település iskoláiban, ahol akkor hatosztályos volt az elemi iskola és az összes gyereket egy teremben kellett tanítani. Nem volt könnyű a tanítónak az egyes osztályoknak kiadni a feladatokat, hogy addig csöndben legyenek, amig az egyik osztállyal foglalkozik. S mégis ez akkor - legalább is ott, ahol utána én is tanultam - nagyon jó eredményeket értek el.
Örülök, ha érdekelnek a rövid történeteim és mindig szívesen várlak.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-14 17:52:09

válasz Kőműves Ida (2016-02-14 17:36:38) üzenetére
Bizony, drága Ida, ez nem kitaláció, mert emlékszem még most is arra az éjszkára, amikor ez történt, nem messze a mi lakásunktól. Mi, gyerekek is felébredtünk a harangszóra és a nagy mozgalom zajára és néztük a tűzoltást. Még szerencsére nem fújt a szél, mert akkor a kazlakban és közeli házaknál is kárt okozott volna.
Az egész falu épkézláb embereinek segítségére volt akkor szükség.
Köszönet, hogy itt jártál,
szeretettel: Kata
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2016-02-14 17:51:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Lenyűgöznek a kis életszilánkjaid. Nem is én lennék, ha nem az iskoláról írt soraidra figyeltem volna leginkább!
Kíváncsian várom a többit is!
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-02-14 17:36:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Történeteid mindegyike valami emléket ébresztett bennem. A legjobban a tűz borzongatott. Hiszen abban az időben, kézi erővel, vödrökkel oltottak tüzet, a széna- szalmafélék viszont gyorsan lángot kaptak. Ha leég az egész szérű, könnyen lángra kaphattak volna az otthonok is. Csakis összefogással lehetett megoldani a tűz terjedését.
Jól esett ez a kis múltba révedés.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-14 15:34:22

válasz Selanne (2016-02-14 13:07:41) üzenetére
Kedves Marietta!
Öröm számomra, hogy ismét meglátogatál. Sok apró érdekességet éltem át a hosszú évek alatt. Azokat mutatom be ebben a kötetemben.
Köszönöm, hogy itt jártál és a csillagokat is, amit én megszüntettem, amikor egy alkalommal már szavazást is kezdeményeztek róla, ezért nem tudom viszonozni.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11507
Időpont: 2016-02-14 15:28:34

válasz efmatild (2016-02-14 14:55:46) üzenetére
Igazán kedves vagy, Matild, hogy ilyen szorgalommal meglátogatsz. Igen, nagyon jó volt beosonni az iskolások közé és hallgatni, amit magyaráz nekik a tanítójuk. Különösen élveztem a földrajzi órákat, amikor a falra kitett hatalmas képen mutatta, és magyarázta a hegységeket, folyókat, városokat és más településeket. Ezért aztán nekem is egyik kedvenc tárgyam lett a földrajz. Viszont szerettem az ének-órákat is, mivel akkor már az alsóbb osztályokban is volt énekóra. Az is kedvencem lett és később órakat vettem és tanultam zongorázni, de a harmóniumon is játszttam. Egyszóval: szerettem tanulni, iskolába járni, végül ugyanúgy szerettem dolgozni különböző helyeken, ahová a sors dobált abban a különleges világban. Bár kézügyességem miatt művészeti képzést szerettem volna, de abban meggátolt a háború, anyagi javai a családnak elveszett, s ezért kénytelen voltam más pályát választani. Ilyen az élet.
Köszönöm, hogy olvasod a történeteimet. Éppen elég váalasztékos lesz.
Szeretettel: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2016-02-14 14:55:46

Kedves Kata!
Köszönöm, hogy betekintést nyerhetek életed egy-egy pillanatképébe. Félelmetes lehetett a földrengés és a tűz, az ilyen élmények mindig megmaradnak emlékeinkben.
Nagyon tetszik az "Egyszer egy...", mert jómagam is szerettem iskolába menni még mielőtt elértem az iskoláskort. Nővéremet néha megkértem, hogy vigyen el magával az iskolába, mert nem szerettem óvodába járni. Ott a gyerekek csak zajongtak, lökdösődtek, és én azt nem szerettem, viszont az iskolában a gyerekek figyelmét lekötötte a tanár magyarázata. Alig vártam, hogy én is iskolás legyek. Nagyon szeretem olvasni élettörténeteidet!:)
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8290
Időpont: 2016-02-14 13:07:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Kata!

Szeretem olvasni a rég-ből felidézett írásokat. Örömmel fogom olvasgatni. :)

Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel A betűk megnövésére várva címmel

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)