Besötétedett és esik az eső. Fogam között a táskám fogantyújával, egyik kezemben az esernyőt egyensúlyozva, a másikkal a zsebemben kotorászok a slusszkulcs után. A víz a félrebillenő esernyőről a nyakamba csorog, kellemes hűvösével simogatva a hat fokos télben.

Amúgy is nehezen találtam rá a kocsimra. A hirtelen beázó cipőben caplatva, sokkal messzebb parkoltam, mint ahogy emlékezetem és reményem sugallta. Lehetne rosszabb is, persze. Mondjuk kitörne a közelben egy vulkán vagy leütnének a nyílt utcán. De így is már majdnem kívül vagyok a derűs hangulatomon.

Nem nyílik. Sem a távirányítóval, sem a kulccsal. Hátramegyek, legalább a táskám beteszem a csomagtartóba, legalább az ne ázzon. A csomagtartó sem nyílik. Leguggolok és rejtett kulcslyukba igyekszem becsúsztatni a kulcsot, hátha itt működik. Próbálom így, próbálom úgy, bele sem megy. Ekkor figyelmem elvonja az üvöltöző fickó, aki vörös fejjel közeledik hozzám. Erős tempóban, kezében egy fémcsőnek látszó tárggyal.

Felegyenesedem, újabb adag víz zúdul rám. Kidobom ezt az esernyőt. Próbálom neki jelezni, nem szeretném, ha egy rúddal igyekezne segíteni, de nem igazán érti. Közben szaladgálunk az autó körül.

Végre kihámozom a kiabálásból, aziránt érdeklődik, hogy mit akarok tenni. Mondom neki, hogy be szeretnék jutni a kocsiba, hogy elhajthassak vele, ennyi az egész. Ebből kár ilyen cirkuszt csinálni. A válasz nem nyugtatja meg, felemeli a rudat újfent. Vulkán morgását még nem hallom, de a nyílt utcán leütés újabb lépéssel került közelebb.

Ekkor sanda gyanú költözik az elmémbe. Lenézek az első lökhárítóra, mert éppen ott tartok a kitérő manőverben, s mit látok? Nem elég az eső, az üvöltöző új ismerős, a nem működő slusszkulcs, de még a rendszámom sem stimmel!

Bepislogok az ablakon, úgy futtában, és nicsak. Ismeretlen tárgyak. Igyekszem elmagyarázni, tévedés fennforgása történik, nyugodjon meg, próbálkozom majd egy másik autóval. Kevés sikerrel, még mindig feszült, látom a fején. Meg a vascsövén, annak harmonikus mozgásán.

Végül rálelek a saját autómra. Kívülről pont olyan, mint az előző, csak ezúttal helyes a rendszám, működik a távirányító, még vizesebb vagyok és már a fél utca kísér. Ki gyanakodva, ki pedig tanácsokat osztogatva, hogyan lehet feltörni különböző kocsimárkákat. Utóbbiak szóváltásba keverednek az előbbiekkel, így módom nyílik aránylag észrevétlenül elhajtani, mielőtt rám hívnák a rendőrséget.

Másnap vettem egy új esernyőt, szép nagy. Azóta pedig máshol parkolok, mikor az egyetemre megyek.