THE THINGS

When I walk in my house I see pictures,
bought long ago, framed and hanging
- de Kooning, Arp, Laurencin, Henry Moore -
that I've cherised and stared at for years,
yet my eyes keep returning to the masters
of the trivial: a white stone perfectly round,
tiny lead models of baseball players, a cowbell,
a broken great-grandmother's rocker,
a dead dog's toy - valueless, unforgettable
detritus that my children will throw away
as I did my mother's souvenirs of trips
with my dead father, Kodaks of kittens,
and bundles of cards from her mother Kate.
________________________________________


HOLMIK

Mikor betérek a házba, képeket látok,
falon, keretben függő, réges-rég vetteket
- de Kooning, Arp, Laurencin, Henry Moore -,
miket imádtam és évekig bámultam...
Szemeim mégis a triviális holmikhoz térnek
folyton vissza: egy tökéletesen kerek fehér kavics,
kicsi ólom-baseball-játékosok, tehénkolomp,
üknagyanyám törött hintaszéke, játékszere
egy hajdani kutyának - megannyi értéktelen és
elfelejtett kacat, amit gyermekeim éppen úgy
kidobnak majd, ahogy én tettem anyám és
néhai apám úti emléktárgyaival, a cicás Kodakokkal,
valamint anyai nagyanyám, Kate kártyacsomagjaival.

* * * * *