Ahogy a munka végeztével, a mélygarázsból kiállva az utca végén állok a lámpánál egyik éjjel, látom, hogy egy fiatal lány billeg a járdaszélen bizonytalanul. Mióta megindult a suli, állandóan tele a környék fiatalokkal. Van arra valami középiskola, meg a SOTE elméleti tanszéke is.

A lámpa rendületlenül piros, a kishölgy végül rászánja magát és megindul felém, átvágva a keskeny úttesten. Gondoltam eltéved, vidékről jött fel szegény és most útmutatást kér, mert nem talál vissza a koleszba.

Lehajol az ablakhoz, s látom közelről is, tíz férfiből kilencnek életében nem akad dolga ilyen bájos lánnyal.

Halk, kedves, és külsejéhez illő szép hangon előadott kérdése rövid és lényegre törő: Szia szívem, szeretnél tőlem valamit? Nem bánnád meg...

Épp időben vált zöldre a lámpa, pont mikor rádöbbenek, kettőnk közül nem ő tévedt el.