Március gondokat űz,
vigad a szomorú fűz,
nap szeme tóra kacsint,
víz himbál fénygalacsint.

Szerény az ibolya, bár
ilyenkor ránk kiabál,
"illatom ibolyán túl
kísér, ha bealkonyul!"

Duzzad a barka rügye,
ez a friss tavasz ügye,
hóvirág neked dalol,
szurdokban a hó alól.

Nyílik az aranyeső,
terád vár, gyere elő,
csodáld meg déli napon,
ilyenkor ragyog nagyon!

Támad új élet ma már,
zöldül a sárga határ,
fecske száll, fényes a szél,
szívünkben él a remény...

Március, zsong a világ,
nyílik száz réti virág,
tavaszi álmok hada,
száll könnyű pillánkra ma.

Lelkünkben angyali lét
sugallja, az élet szép,
kedvesem, jöjj közelébb,
bámuljuk, mily kék az ég!