HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47289

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Németh IstvánFeltöltés dátuma: 2016-03-06

Sámántánc

Márk mosolyogva nézte régi barátját, Gyulát, mert ahogy jött be hozzá a műhelybe, mint mindig, most is belenézett az udvaron álló, javításra váró autók tükrébe. És nem csak a külső, hanem a belső tükörbe is. A világ legtermészetesebb módján nyitotta ki a számára vadidegen kocsik ajtaját, és vagy behajolt, vagy gyakran be is ült, hogy belepillanthasson a tükrükbe. Márk ismerte Gyulának ezt a furcsa hóbortját, nem ütközött meg rajta, inkább mulattatta. Amikor először látta ezt a szokását, piperkőcnek tartotta, de aztán rájött, Gyula nem nézegeti magát bennük, csak belepillant, majd otthagyja őket. Időnként beszélgettek róla, és gyakran cukkolta a dologgal, mint most is:
- Na, ezekben is az arcodat látod?
- Igen - válaszolta egykedvűen Gyula, mintha más járna a fejében.
- Azért gondolom, nem ezért jöttél hozzám. Mesélj, mi van veled? - folytatta Márk.
- Lerobbant a szekerem, jó volna ha megnéznéd!
- Mi a baja?
- Hát én azt honnan tudjam? Értek én ezekhez a modern masinákhoz? - nézett rá csodálkozva Gyula. - Ha tudnám, nem jöttem volna hozzád.
- Ez igaz, de mit csinál az autód?
- Semmit. Próbáltam indítani, semmi. Belerúgtam párszor, még káromkodtam is hozzá, semmi. Mit lehet ilyenkor tenni? Eljöttem hozzád.

Márk mosolyogva válaszolt:
- Jól van, megnézem. Hol áll a kocsid?
- A házam előtt - válaszolt Gyula, de amikor nyújtotta kézfogásra a kezét, még folytatta - Van az anyósülésen egy üveg. Az a tied!
- Köszi Gyuluskám! - kezet fogtak, közben kissé meggyűrődött Gyula inge. - De várj csak kicsit! Mi az ott a nyakadban?
- Ja, ez csak egy vékony bőrszíj. Még amikor születtem, akkor adta az egyik orvos, azzal, hogy ez az enyém. Az éjjel álmodtam róla, felvettem - magyarázta Gyula. - De aztán jól csináld meg azt a szekeret, pár nap múlva itt leszek érte! - azzal sietve kiment a kapun.

*

Gyula nagyon jól megvolt a kocsija nélkül, szeretett sétálni, csavarogni a városban. Márktól is gyalog ment el, pedig a város egy távoli pontján lakott. Nem egyenesen hazafelé tartott, nagy kerülőket tett, amelyik utca megtetszett neki, arra vette az útját.

Ha bármelyik kirakatban, vagy bárhol máshol látott egy tükröt, belepillantott. De csak a tükrökbe, a kirakatokba, vagy ablakokba nem. Hiába, azok nem tükrök.

Elhaladt egy kisbolt előtt, ahova a környékbeliek szoktak járni. Megállt előtte, nézegetett befelé pár percig, de ment be. Most nem volt kedve rágcsálni semmit sem.

Továbbment, elhaladt egy kukasor mellett. Az egyik tetejére egy régi, ócska, halszálkás öltöny volt rádobva. Kukázni nem szokott ugyan - pedig már többször megfordult a fejében -, de a környéküket mindig megnézi, van amikor tükröket is dobnak ki. Most nem látott, befordult a következő sarkon.

Nemsokára a város egy forgalmas részére érkezett. És hát kik vannak egy város olyan részén, ahol sok járókelő van? Koldusok.
- Az Isten áldja meg a jó szívüket, segítsenek... - hallotta maga mellől Gyula, amint egy nő imádkozó kézzel mormolja az előtte elhaladóknak.

Felé fordult.

Aztán elővette a tárcáját, odatette a nő előtti kendőbe a pénzt, miközben ránézett. Az volt az egyetlen papírpénz a kendőn. Méghozzá nagy értékű papírpénz.

A nő hálálkodni kezdett:
- A jó Isten áldja meg...

De Gyula közbevágott:
- A tükröt kérem cserébe - mutatott a nő mellé.

Igen, egy tükör feküdt a nő mellett. Egy kicsi, olyan amit a játékbabák kezében szokott látni az ember. A kislányok fésülgetik a babájukat, miközben azok abban nézegetik magukat.

A nő azonnal megértette a helyzetet:
- Ez az én egyetlen pici lánykám kedvence! Szegény gyermek...
- Azért van az a pénz - tett elé még egy bankót Gyula.

A nő úgy érezte, most megfogta a szerencséjét, egy balek áll vele szemben.
- Ezzel az aprópénzzel nem veheti el az Uraság az én szerencsétlen lánykám egyetlen boldogságát...

Gyula felegyenesedett. Megértette, a megtalált tükörért neki most küzdenie kell. De Hogyan? Hiába erősebb, a sok járókelő előtt mégsem veheti el a nőtől a tükröt. Hatalmas botrány kerekedne belőle.

Mereven, szinte görcsösen nézte az asszonyt, majd megrándult, és sietve elindult visszafelé.

A kisboltban vett egy flakon bort, aminek a felét kiborította addig, amíg a kukákhoz ért.

*

- Nesze asszony! - dobott egy férfi fél flakon bort a kolduló nő szoknyájába.

Ő is koldus kinézetű volt, büdös, kukázott öltönyében imbolyogva rivallt rá a nőre:
- Mennyit rimánkodtál eddig össze, te büdös cafka? - Már annyira közel voltak egymáshoz, hogy a szakadt cipőjük összeért.
- Menj a büdös francba, mit akarsz itt, te strici? - csattant fel immár az asszony is, aki nem ismerte a másikat.

A járókelők elkerülték őket, elfordították a fejüket, vagy undorodva néztek rájuk. Nem túl gyakran, de már láttak olyat, amikor két hajléktalan összeveszik valamin. Nem akartak közbeavatkozni, nem az ő dolguk, tudni sem akartak róla.
- Be vagy szívva, asszony! - mordult rá a férfi, miközben lehajolt.

A kendőben pár darab aprópénz volt csupán:
- Ennyit érsz nekem, te lotyó! Ezért a pár garasért tartalak? - majd továbbsiklott a tekintete a nő mellé - Ez meg mi a rosseb?

Megfogott, forgatott egy kis tükröt a kezében. A nő csak most ismerte meg a halszálkás öltönyt viselő alakot:
- Kikaparom a szemedet, te koszos tolvaj! - azzal nekiesett két kezével a férfi arcának.

Pofon csattant.
- Gyere csak haza, te riherongy! Úgy ellátom a bajodat, hogy attól koldulsz! - fordult el a nőtől, miközben a másik kezében levő tükröt a zsebébe rakta.

De a nő nem hagyta magát, felpattant, két kézzel csapkodta a hátát:
- Kicsinállak, te strici! A fivéreim kinyuvasztanak, kitépik a beleidet!

Ezúttal nagyobb pofon csattant. A nő megtántorodott, megszédült, de közben is szórta az átkokat:
- A holló vájja ki a szemedet... - ezt ő maga is akarta, de amint felnézett, a férfit már nem látta sehol sem.

Tovább morgolódott, szitkozódott, miközben a kendőjét szedte fel a földről. Nem maradhatott, itt már senkitől sem tud kicsalni semennyit sem. Átköltözött pár utcával odébb, ott könyörgött tovább a járókelőknek.

A tükröt nem bánta, repedezett szélű, ócska játék volt. Valaki kidobhatta, már eleve ott volt, amikor ő odament.

*

Amikor Gyula ment az elkészült kocsijáért, Márk csodálkozva figyelte, mert egyetlen tükörbe sem pillantott bele. Sok éve ismerték egymást, de ilyet még soha sem tapasztalt. Ahogy odaért hozzá, azon is elcsodálkozott, hogy nemcsak még ott van a vékony bőrszíj a nyakában, hanem még valamit akasztott is rá, látszott az ingén a kitüremkedés. Furdalta a kíváncsiság, egyből rá is kérdezett:
- Mi van veled Gyuluskám? Rájöttél, hogy minden tükörben az arcodat látod ha belenézel?
- Nem mindben. Létezik egy, amiben nem azt.
- Mi van? Csak nem ez lenne az? - mutatott Márk Gyula ingén a kitüremkedésre.
- De - azzal Gyula megfogta a nyakában a bőrszíjat, meghúzta, amitől kibukott az inge alól a rajta lógó tükör. Kicsi volt, olyan, amilyet a játékbabák kezében látni.

Márk elnevette magát:
- Ez? Szebbet nem találtál? - forgatta, nézegette, bele is pillantott a tükörbe. Persze, hogy a saját arcát látta benne.
- És mi ezen a nagy szám? - kérdezte Gyulát, aki mélységes nyugalommal figyelte, ahogyan Márk pörgette, finoman rángatta a továbbra is a nyakában lógó tükröt.

Nekitámaszkodott a szekerének:
- Mindenkinek megvan a maga tükre.

Majd folytatta:
- Amiben látja a saját lelkét.

***

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ermi-enigma alkotást töltött fel A temetés címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Késtem címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A költőkhöz! című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Gondolj arra! címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Irodalmi estek fórumtémához

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lila fények című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hódolat című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Elmulasztott boldogság című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Verskényszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Verskényszer című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)