HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46820

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Lantos TímeaFeltöltés dátuma: 2016-03-10

Levetkőzve 6.rész

Igen szerelmem, tudnod kell mindent rólam, amire képes vagyok, hogy megoszthatóvá tegyem.
Nem csak rossz emlékeim vannak. Anyám szeretett csak rettenetes élete volt. Későn 39 évesen szült meg engem. Ma már nem tartom ezt a kort olyan soknak, de az ő helyzetében és az akkori társadalmi rendszerben soknak minősült.
Nem talált semmi feloldást , hacsak kevés időre is, a rossz életére.
Később apám italozásai... az egy külön fejezet.
Szomorú szemű, komoly arcú kislányként emlékszem magamra.
Egy olyan utcában laktunk, ahol minden ház közel egy időben épült, családonként két - három gyerekkel.
Rengeteget játszottam kint, kissé fiúsan viselkedtem, ha valakit bántottak azonnal megvédtem.
Még emlékszem a nyarakra milyen más ízük volt. Sötétedésig fociztunk, "csend királyt játszottunk",akácfa virágotettünk, a cserebogarak monoton zümmögtek. Két bátyám szeretett, Zoltán tizennégy évvel András hat évvel idősebb tőlem. Azóta kicsit eltávolodtunk egymástól, de soha nem felejtem el András csíntevéseit.
Volt egy macim, Tedi macira hasonlított. Egy cipős dobozból ágyat készítettem neki, kispaplant, párnát. Egy este, mikor még kint játszottunk és akkor rengeteg béka volt még, láttam felnyitja a doboztetőt és a takaró alá tesz egyet. Rettegtem a békáktól. Aztán próbált meggyőzni, hogy macim él, dobog a szíve, azért mozog a paplan.
Tudtam, hogy nem igaz, de sikerült rábeszélni, nézzem csak meg a kis rongyocska alatt. Óvatosan felhúztam a plédet és alatta a kétéltű állat majdnem rám ugrott. Hatalmasakat visítottam és csak szaladgáltam a járdán rémületemben.
Közel jártam a hatodik évemhez, mikor Zoltán bevonult katonának, akkor még 2 évig tartott a szolgálati idő. Ritkán járt haza, anyám mindig sok süteményt és húst sütött, hogy legyen mit visszavinnie. Egyszer, amikor eltávozást kapott és hazajött én már aludtam és arra ébredtem egy mogyoróbarna mackót ölelek, az pedig apró szénfekete szemekkel mosolyog rám. Zoltán hozta és óvatosan mellém helyezte.
Vasárnap este, mielőtt visszament sokáig ölelt a kapuban, többször elmondta szeret, jó legyek és vigyázzak anyámra.
Apró kellemes emlékek ezek, olyanok, mint a homokszemecskék, önmagukban szinte láthatatlanok, de tömegesen puha, finom réteget képeznek.
Talán van olyan emlék, ami most ismerős neked, hiszen együtt töltött időnkben sokat beszélgettünk. Élőszóban nehezen nyílok meg, mégis veled másként viselkedtem. Nem hiszem, hogy használtál valamilyen kulcsot, hogy kinyiss. Egyszerűen természetes lettem a közeledben.
Az első együtt töltött éjszakánk ragyogott a legvidámabban. Nem volt könnyű elszabadulnom otthonról, Patrik az új munkahelyem óta megszokta, minden este mellettem alszik el, mesét mondok neki, plüss állatokkal bábozunk.
Miután megfürdettem közöltem el kell mennem, dolgozni.
- Dolgozni? És mikor jössz haza? - kérdezte. Aztán ezt hirtelen engedékeny kíváncsiságot enyhe makacság váltotta fel. - Nem engedlek, telefonálj nekik, hogy nem mész.
- Nem lehet szerelmem, de csak egy pár óráról van szó, leltároznunk kell.
- Mi az a leltár?
- Megszámoljuk, mennyi termék van, a raktárban majd összevetjük a számítógépbe rögzítettel - magyaráztam.
- De csak ma kell menned anya?
- Igen kicsim, csak ma és nem is leszek sokáig.
- Jó akkor megvárlak, addig nem alszok.
Péter tudta hozzád megyek, nem titkoltam. Láthatóan semmi ellenreakció nem váltott ez ki belőle. Úgy működött ez, mint egy nyílt kapcsolat, feltételeztem majd ő is keres magának valakit azért ilyen nyugodt. De nekem te, nem egy valaki voltál, hanem szerelmem.
Egész nap hajtottam magam, korán keltem, vásároltam, sütöttem főztem, mostam, takarítottam, ám mindezt olyan energiával végeztem, hogy nem éltem meg tehernek.
Szűk farmert és egy pántos párduc mintás felsőt vettem fel. Elegáns, de vad nőis külsőt kölcsönzött. A felső kiemelte kreol bőrömet és jól ált a barna szememhez, melírozott rövid hajamhoz.
Egy pillanatra elállt Péter szava, mikor elköszöntem tőle, jólesően nézett rám, csöppnyi féltékenység villant a szemében, de ugyanakkor a tekintetében egy kevés büszkeség szikrázott.
Tiszta lapokkal játszottam, de szorított némi nyomás, hogy ilyet teszek. Majd a vezetés és a zenehallgatás elnyomta ezt, izgalom költözött a helyébe.
Egy hozzánk közeli településen találkoztunk. Vendégházban foglaltál szobát. Már előző napokban lázasan kerestük a helyet, ami közel van, mert nem volt sok időnk.
Elmúlt este tíz óra, amikor elindultam. Gyorsan vezettem, közben élveztem a sebességet, a zenét, az egyedüllétet és azt, hogy tudtam vársz rám.
A kapuban álltál, ugyanazt a rózsaszín inget vetted fel a kedvemért, mosolyogtál.
- Szia, kicsim - így fogadtál.
- Szia, szerelmem.
- Gyere, megmutatom a szobánkat, és nézz körül, nincs itt senki, csak mi ketten leszünk.
Követtelek. Olyan szokatlan izgalomban remegtem. Egyszerre puritán és bűnös vétkezés.
Szépen felújított parasztház volt, igényes, de látszott a tulajdonosok igyekeztek megőrizni hagyományos jellegét.
A szobánkban fehérre meszelt falakon régi fotók kendős asszonyokról és pödrött bajszú férfiakról, azokból az időkből, amikor az emberek még szemérmesek voltak és mosolyogni sem mertek a fotósra. Szigorú kemény arcukkal úgy néztek ránk, mintha azt akarnák közölni, egy tisztességes nő nem csinál ilyet. De én, amint megláttam a szobára erőltetett, merevséget, a régi súlyos kétajtós szekrényt, a keskenylábú kicsi kerekasztalt elkezdtem nevetni és te csatlakoztál.
Aztán kimentünk a tornácra rágyújtottunk. Egy kis feszültség toporgott bennem, felhívtam Pétert Patrik nem nyugtalan e. Közölte nincs, semmi baj alszik, aztán higgadt, de távolságtartó hangon elköszönt.
Míg beszéltem félrevonultál, kinyitottad az autód ajtaját úgy tettél, mintha keresnél valamit.
- Nincs semmi gond? - kérdezted, amint befejeztem a beszélgetést.
- Semmi csak egy kicsit furcsa most.
- Ha szeretnéd, hazamehetünk, nem haragszom meg - ajánlottad fel.
Megértőnek találtalak, de egyben lemondónak is.
- Nem, nem akarok hazamenni. Alig vártam együtt legyünk - válaszoltam.
Aztán beszaladtál a szobába majd vissza hozzám, a hátam mögé osontál és azt kérted csukjam be a szemem.
Tudtam, hogy ajándék, hiszen a születésnapom volt.
Nehezen tudtad kinyitni és összezárni a kis ezüstlánc kapcsát, de sikerült megoldanod.
- Tetszik? - kérdezted. Boldog születésnapot szerelmem! - aztán úgy csókoltál meg, hogy a hátam mögött maradtál. Titokzatos és izgalmas pillanatok következtek. Én pedig a bentről kiszűrődő fény alatt úgy éreztem magam, mintha hercegnő lennék és te az én rózsaszín inges hercegem.
Később két apró ajándékot is kaptam tőled, medált és csokoládédét szerelmes szövegű csomagolásban.
Még ültünk kint rövid ideig, kis zavartság mindkettőnkből áradt, de boldogság lebegett körülöttünk.
Egyszerre minden a miénk lett. A kerti asztalon lévő zöld - fehér abroszba kapaszkodó szél, a szalmatetős kis parasztház, a hosszú gondozott udvar a puha pázsitjával, az ég fekete köpenyén ezüstösen kacsintgató csillagok. Szinte megismételhetetlen, szent és teljes.
Megfogtad a kezem és az ajkad közeledett az enyémhez. Még hozzám sem értél, de már egész testemben futkostak az izgalom áramkörei.
A langyos nyári éj ott lapult körülöttünk, de nem cinkosként, hanem szerelmünk tanújaként.
Megcsókoltál, játszottál velem. Hol hosszan vadul, hol kicsit eltávolodva, hogy követelőzzek ajkadért, majd lágyan szerelmesen érintettél.
Aztán két tenyeredbe fogtad az arcom, a szemed fekete bogárrá változott, az ajkad pedig édes zümmögés.
- Szeretlek hercegnőm, és hiányoztál.
- Te is hiányoztál kis tücsök - válaszoltam.
Az idő tudtuk, hogy röpül, de mégis hihetetlen volt az éjszaka hamarosan véget ér és betör a hajnal.
A szobában két egyszemélyes ágy volt a két szemközti falhoz tolva.
- Melyiket válasszuk? - tetted fel a kérdést.
- Hát.... én ezt - incselkedtem veled.
Ne már. Aludjak a másik ágyon? Ott van az régi szekrény, kitudja, mit rejt, talán még hulla is van benne.
És úgy nevetgéltünk, mint két kamasz, akiknek a szíve még tiszta és nyílt.
A falról hideg szemmel bámuló arcok szégyenlőssé tettek, lekapcsoltam a villanyt, a fürdőszoba ajtaját résnyire nyitottam, éppen csak annyira, hogy a vékony fénycsík némileg megvilágítsa a szobát.
Hozzád bújtam. Az ágy hűvös és idegen volt, de a te meleg tested, ismeretlenül is ismerős.
Az ajkunk a kapcsolatunk ideje alatt, mindig rendkívüli módon kívánta egymást. Édes, lángoló csók következett, majd kicsit eltoltál és azt mondtad, tegyem a mellkasodra a fejem.
- Így fogunk aludni egész éjjel - mondtad.
- Nem, így nyomni foglak.
- Jó akkor majd ölellek én kicsim, de számíts, rá nem engedlek. Nem baj? - kérdezted.
És újra csók következett, de ez már megállíthatatlanul, mintha éhezők lettünk volna, akik rátaláltak valami finom lédús gyümölcsre. Nem tudtunk betelni egymás ízével, puha ajkával és arra gondoltam az éjszaka egyébre sem elég, mint csókokra.
Éjjeli kettő is lehetett a Hold az ablakon keresztül gyöngyházfényt zúdított ránk, s ajkaddal lángoló köröket festettél szomjazó bőrömre.
A helység érintetlennek tűnő közege megszűnt a levegő vibrálni kezdett. A tisztaszoba mennyországgá változott.
- Gyere kicsim - kértelek kissé rekedtes hangon.
Abbahagytad a kényetetést és rám néztél.
- Hová menjek, mond? - némi felsőbbrendű magasságból kérdezted.
Ez is a játékod része lehetett, hogy addig kínozz, hogy már nem áldozat, hanem bűntársad lettem.
Az éjszaka hősége még megállíthatatlan erővel zúgott.
- Mit szeretnél, hová menjek? - kérdezted újra.
- Gyere....érezni akarlak....gyere most.
Ahogy testünk a szerelemtől nedvesen egybeforrt úgy éreztem újra visszatértünk valami ősi állapotba és elveszítjük nemiségünket. Te nem behatoló férfi és én nem befogadó nő voltam, hanem a ki tudja hány ezer éve egymástól elszakított lelkünk találkozott újra. A két külön test, a hús és vér egy pillanatra elpusztította önmagát, csak azért, hogy újra egy lehessen a vágy hullámain.
Aztán megnyugodva kissé a paradicsomból kitaszított érzéssel pihegtünk, még nyelvünk keresete a másikét, majd mindkettőnknek kényelmes fészket készítettem karod és a mellkasod közé.
Nem tudom mennyi időt beszélgettünk még, egy - két órát aludtunk. Érdekes az elme akkor éber igazán még alvás közben is, ha nagyon fél, vagy ha őrülten szeret.
Ahogy ellazultak idegszálaim, sejtjeim, izmaim rövid regenerálódása elindult, de még öntudatlan állapotomban is érzékeltem, ez mind tőled van. Attól, ahogy ölelsz, szuszogsz mellettem, ahogy a te szellemed is kalandozik az ismeretlenben miközben szerelemillatú tested békésen elernyed.
A szalmatetős ház elszigetelt minket nem csak a külvilágtól, de a múltunktól is. Tiszta, hűvös illata volt. Ez volt a szerelemszanatóriumunk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1258
Időpont: 2018-07-20 19:55:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Tímea!

Érdekes utazás volt ez a történet, a perspektívája miatt. beszédes, hogy sokan végigkísérték, de a befejező részhez senki nem tudott szólni. Számomra ez megnyugtató. Mert azt fejezi ki, hogy ugyan a XXI. században élünk, a tolerancia, a nyitottság világában, de az erkölcs mégis csak erkölcs.
Örülök, hogy betekintést nyerhettem egy ilyen gondolat- és érzelemvilágba. Mert soha nem értettem. Ma sem értem, de legalább már el tudom képzelni, mi mozgat egyes embereket.

Üdvözlettel: Laca

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hála című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Hála címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Semmi üzenet című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Angyalkacaj címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Már nem vagyok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ujjmese című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)