Újra a városközpontban, hosszú ideig
Balassagyarmat, 1976

MÉG NYÁR folyamán főnökön egy alkalommal behívott az elnöki szobába, s megkérdezte: Nem akarják kicserélni lakásukat? Sokan vannak, akik az olcsóbb rezsiköltségek miatt nem akarnak ilyen lakást, de a központi fűtés miatt kényelmesebbek az új lakások.
Megköszöntem a lehetőséget, mert a hagyományos kályhákkal elég sok bajunk volt. A nagyszobai cserépkályha ugyan jól melegített, de a kis szobai nem volt jó, kicseréltük olajfűtésűre, de az sem vált be, folyton baj volt vele, mindig elromlott benne valami.
Ezért aztán még gondolkodási időt sem kértem, hanem megköszöntem az ajánlatát, és beadtam az igazgatási osztályra a lakáscsere-kérelmet. Utána elmentünk a helyszínre, megnéztük, hogy halad az építkezés. Bizony volt még rajta tennivaló bőven.

1976. OKTÓBER 2. Megkaptuk a lakás kiutalására vonatkozó határozatot. Akkor már csak apróbb teendők voltak hátra, de megengedték, hogy mi is készülődjünk. Átadták a kulcsokat, és Katicával megkezdtük a nagy gardróbszekrények és kamrapolcok festését, az ablakok rendbehozatalát. Függönyöket vásároltunk, varrtunk, rendezkedtünk. Ezeket már beköltözés előtt föl is szereltük.
Az udvaron a felvonulási épület még állt, és a különböző szakmunkásokat lehetett hívni, ha valami probléma adódott. Egy nap igénybe is kellett vennünk a szolgáltatásukat. Ugyanis amikor a tisztogatáshoz használt vizet leöntöttük a toalettbe, de bizony nem folyt le. Leszaladtunk, szóltunk a vízvezeték-szerelőnek, jöjjön föl és nézze meg, mi a hiba. Megnézte. Első kérdése az volt:
- Csak nem használták a WC-t? - Kérdéssel válaszoltunk.
- Talán nem szabad?
Nos, az eddigi munkánk, amit a kamrában végeztünk, kábaveszett, mert dugulás volt azon a részen. Az egész padlózatot föl kellett szedni, ami a konyhában egy nagy rakás homokbuckát képezett.
Mi még örülhetünk, mert hallottuk, olyan lakás is akadt, ahol, ha lehúzták a WC-t, annak minden tartalma a fürdőkádba folyt vissza! Mikor fölbontották, nem mást, csupán egy ép, üres sörösüveget találtak benne. Biztos, mikor a munka (avagy ivás!) közben meglepte a munkásokat a vezetőség, gyorsan odadugták az akkor még nyílt csőbe, aztán megfeledkeztek róla, és beépítették!
A hanyag munka meglátszott a ház átadásánál, mert rengeteg kisebb-nagyobb hiba mutatkozott beköltözéskor. Egyszóval gyorsan sok épület, ház létesült, de nem fordítottak kellő figyelmet a minőségre, ami hasonló lazaságokat okozott.
Beköltöztünk. Szerettem a korábbi lakásunkat is, ahol tíz évig laktunk, ahol kellemes fák közé épültek a házak, mégis jobban vonzódtam a központhoz, itt minden közel van, öt perc alatt beérek az irodába. Bejáratunk az Ipoly felé néz, ott mindig hidegebb van, mint az ellenkező oldalon, mert onnan, a Tátra felől fúj a szél. Ellenkező oldalon pedig mindig kellemes az idő, szép napos lodzsánk tele virággal: sokszínű futómuskátli omlik lefelé, és piros, rózsaszín, fehér és sárga leander nyílik egész késő őszig.
Legutóbb hatalmas edénybe trombitafolyondárt ültettem, amelynek apró fréz virágai nemsokára a szomszédunk erkélyét is díszíti majd. Virágaimban gyönyörködöm a lakásból, s ahányszor az utcáról fölnézek, mindig megállapítom, hogy enyém a legszebb erkély a közelben! Nyáron reggelenként kiülök a virágaim közé, ott olvasok, és kézimunkázom.
(Képek: Unokáim a lakás előtt és A virágos folyosón szerettek játszani.)
Az Ipoly felőli folyosó is tele van zöld futóvirággal, a széles nagy ablak alatti részen pedig évenként embermagasságra növő piros muskátlik pompáznak.
Unokáim pici koruktól mindig ide, ebbe az otthonomba jönnek látogatóba. Akkor Kormi cicával játszottak, s itt sok barátra leltek nálam. Alig várják a vakációt, legkedvesebb helyük a virágos folyosó, ahol jó időben kellemesen töltik napjaikat, később ott suttogták el egymásnak tizenéves életük nagy titkait.
Közben megnőttek, Danika lassan befejezi a műszaki egyetemet, Emese is leérettségizett a budapesti Szent Margit Gimnáziumban, már ő is főiskolás. Most kaptam telefonon a hírt, hogy fölvették a Piliscsabán működő Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol művészettörténetet szeretne tanulni. Az egész család örül a hírnek. Én pedig este azon törtem a fejem: milyen hamar elfutottak az évek. Ők felnőttek, fölöttem pedig lassan eljár az idő.
Hálát adok a jó Istennek, hogy még mindig tudok dolgozni a számítógépen, sorra állítom össze kész anyagokból a köteteket, hogy legalább elektronikus úton megörökítsem életem említésre méltó eseményeit.
Titokban azon munkálkodom, hogy hagyományos úton, nyomtatásban is megjelenjen az a kötetem, amely iránt az egyik kiadó érdeklődést mutat.

Záró gondolatok

Fiatalként arról álmodozunk, hogy mi mindent érünk el az életünkben. Boldogság, melegség és a szeretet gondolata él bennünk. Mindenki boldogságra vágyik.
Mit tartalmaz a boldogság fogalma?
Egy otthont, ahol szeretteink körében nyugalomban és békességben élhetünk. Családot, majd később egy társat, akik szeretnek bennünket, akik megértenek, segítenek, hogy életünkben elkerüljük a göröngyös utakat, s megtaláljuk a boldogságot. Az otthon melege élteti az embert, nyugalmat, biztonságot nyújt nekünk.
Hankiss Elemér gondolata az "Idegen világban" c. kötetéből: "Az hon elvesztése, háborúban, földrengéskor vagy családi válságok következtében, az emberi élet egyik legnagyobb traumája. Otthonát elvesztve az ember hirtelen újra lecsupaszodik, törékennyé s védtelenné válik egy idegen világban."
S én mindezt átéltem, amikor 1944. szeptember 10-ikén, fiatal lányként Marosvásárhely vasútállomásán felszálltam az utolsó, menekülteket szállító vonatra. Elvesztettem az anyagi javakon kívül a biztonságérzetemet, háború után bolyongtam a zűrös és kegyetlen világban, mivel nem csak én, de szüleim, testvéreim is lecsupaszodtak otthontalanul. Egész életem folyamán éreztem az elvesztett meleg családi otthon hiányát.
Azért igyekszik mindenki megteremteni magának a békés otthont. Én is arra vágytam. S bár gyermekkori álmaimat a második világháború keresztülhúzta, ráadásul a házasságom sem sikerült, mégis megteremtettem magam és gyermekeim számára az otthont, ahol jól érzem magam, s amikor távol vagyok tőle egy ideig, mindig vágyódással és jó érzéssel térek vissza a melegséget, nyugalmat biztosító fészekbe.

** **