Elrejtelek a világ zaja elől,
titkos, szép szeretőm légy,
menekülés haldokló létemből,
kis varázslat sötét éj idején.

Fogd meg gyenge kezem,
oly keskeny az út alattam,
szédületben egyedül élek,
társtalanságban Teliholddal.

Nyugtalan lelkemben hangod,
vad szél tépte lombok zúgása,
lázas testem tajtékos folyó,
s hozzád szalad háborogva.

Féktelen tomboló vihart szültél,
forgó szele magával ragadva,
szívedig emelt, majd elejtett,
összetört tagjaim szétdobálva.

Lassuló szívverésem hallgatom,
csendes zajod bennem maradt,
halkul majd egyszer hiányod,
szenderült szerelmem, elfáradt.