HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44927

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2016-04-06

Amíg beérik a gyümölcs 6/6

Mire átöltözik fél nyolc múlt öt perccel. Tamara éppen most fordul ki a tálalókocsival a konyhából.
Vilma főnővér is ott áll az ajtóban.
- Visszajöttél? - kérdi Tamara, majd várakozón Vilmára néz.
- Vissza - mondja Melinda.
- Tamara, add át Melindának a kocsit, most máshol van rád szükségem - szól Vilma nővér.
Tamarában az a legcsodálatosabb, hogy kevés szóból is ért. Megszorítja Melinda kezét.
- Lili ma nem kap reggelit - mondja - ma műtik.
- Vakbélgyulladás? - suttogja Melinda.
- Igen.
Melinda már lódulna, de Vilma nővér hangja megállítja.
- Ha végeztél a reggelivel Melinda, gyere hozzám a nővérszobába, jó? - a hangja kedves, nyugodt, nem olyan, mint legutóbb volt, amikor nála járt.

Félénken kopog be az ajtón. A legnagyobb meglepetésére Vilma nővér nincs egyedül. Anna néni is ott van. Lehet, hogy most megint leszidják?
Hellyel kínálják, leül. Bátran néz a szemébe Vilmának is, Anna néninek is. Már nem is izgul, a legkisebb jelét sem érzi az izgalomnak. Anna néni szólal meg elsőnek.
- Visszajöttél? Jól meggondoltad?
- Igen, Anna néni.
- Örülök, hogy így döntöttél. Most pedig mondj el mindent őszintén, mi történt akkor ott a mosdóban.
- Anna néni kérem, nem tudom mi történt, nem volt időm gondolkodni rajta. Átadtam a cédulát, azt mondták kicsit várni kell. Bementem a mosdóba, hogy lemossam térdemről a vért, megszédültem, amikor feleszméltem, akkor a földön ültem a fal mellet. Bevillant az agyamba a vér!... dörömböltem az ablakon, nem tudtam mennyi idő múlt el, de azt mondta az asszisztensnő, hogy kiabált utánam, de mivel nem voltam sehol, felszólt és leküldtek érte valakit. Ennyi volt.
- Ezt miért nem mondtad el akkor nekem - Vilma nővér először szólal meg.
Melinda kicsit elgondolkodik, majd mint akinek szikra pattan ki a fejéből, hirtelen Anna nénihez fordul.
- Honnan tetszik tudni a mosdóról, Anna néni? Én sosem említettem. Egyetlen embernek mondtam csak el.
- Hát akkor valószínűleg, attól az egyetlen embertől - mondta megadóan Anna néni.
- Az lehetetlen! Ő nem tenne ilyet. Ő biztosan nem mondta Anna néninek. Ő nem is ismeri Anna nénit... - az arca kipirul, most már kétségbeesve keresi a tettest. Ki tudhatott még róla Tamáson kívül. Tamás nem tenne ilyet, Tamás nem jött volna ide, biztosan nem. - Most már tessék megmondani ki mondta el Anna néninek. Azt tetszett mondani az elején, hogy őszintén beszéljünk. Akkor most legyen szíves mondja meg nekem, ki beszélt rólam Anna néninek.
- Néha nehéz őszintének lenni, gyermekem. Csupán azért, mert nem hatalmazott fel rá az a valaki, hogy elmondhatom. Azt hiszem, nem sértek meg vele senkit sem, ha mégis megteszem, hiszen barátnők vagytok, remélem nem fogsz neheztelni rá. Katona Tamara mesélte el a részleteket, tegnap délután.

Melindával forog a világ, amikor kijön a nővérszobából. Vilma főnővér bocsánatot kért Pál Melinda kisnővértől, a goromba leszidás miatt. Azt mondta, elveszítette a fejét, ezért kell mindig őszintén beszélniük egymással. Most a legszívesebben sikítana egy nagyot örömében...
Tamara?... Honnan tudhatott Tamara arról, amit csak Tamásnak mondott el? Ő kezdetben elutasította Tamás közeledését, mert azt beszélték a lányok, hogy Tamara jár vele. Aztán azt szajkózták, hogy a Katona szakított a fiújával. Most már szereti Tamást, és ezt Tamara is tudja. Ilyet nem tenne vele... nem, bizonyosan nem, ahogyan ő sem tette annak idején.
Aztán valami szikra pattan az agyában hirtelen. Hogy mekkora ökör vagyok!... Azonnal meg kell keresnie Tamarát. Azonnal...

Benéz minden kórterembe. Izgatottan, kipirult arccal lohol egyik szobából a másikba. Lili nincs már a kórteremben, elvitték a műtőbe. Istenem... áll meg egy pillanatra. Azután megnézi nem végeztek-e már.
Bence kéri, hogy olvasson mesét.
- Visszajövök, jó? Még el kell intéznem valamit - a kisfiú bólogat. Melinda tovább rohan, aztán meglátja, Tamarát a lengőajtón túl. Fut utána, éppen benyit az öltözőjükbe, amikor beéri.
Azonnal neki szegezi a kérdést:
- Tudom, hogy meséltél Anna néninek a mosdóról. Honnan tudtál róla?
- Tamástól.
Melinda még soha nem volt ennyire nyugodt. Tamara arca sem rezdül, értetlenül néz barátnőjére.
- Felhívtam tegnap Tamást, ő mondott el mindent, amit tudott.
Melinda Tamara arcát fürkészi. Mint a jégtáblák, úgy zajlanak a gondolatai. Hol Tamás elbeszélése villan fel az agyában, hol Tamara gyerekkora jelenik meg előtte képekben...
- Már a lányok nekem szegezték a kérdést, hogy igaz-e, hogy nem szakítottam Tamással. Én sohasem fogok szakítani vele. Nagyon szeretem őt. - mondja Tamara teljesen átszellemülten.
- Mert a testvéred! - motyogja meghatottan Melinda, és Tamara nyakába borul. - Hogy én milyen ostoba vagyok. Csak most jöttem rá, öt perccel ezelőtt. Tamás is sokat mesélt rólad, te is meséltél Tamásról, mégsem kapcsoltam. Csak azért, mert te Katona vagy, ő meg Muhi.
- Igen. Tamás édesapja meghalt, amikor ő még csak két éves volt. Anya újra férjhez ment, az én apám nevelte fel Tamást is. Szerette őt, ugyanúgy, mint engem. Ma is hálásak vagyunk neki érte.
Már azt hittem, felültél a lányok pletykálkodásának. Örülök, hogy nem így van.
Melinda csak nézi Tamara komoly arcát, és nem érti hogy honnan ennyi bölcsesség ebben a vele egyidős lányban. Neki biztosan nem mondja, nem mondhatja senki azt, amit neki Vilma nővér mondott: ... zöld vagy, mint az éretlen gyümölcs!
Akkor váratlanul meglátja a mosolyt, ami elindul valahonnan mélyről, s aztán megjelenik a koromfekete szemekben, majd szétterül az arcán... Összeölelkeznek.

Kart karba öltve mennek végig a folyosón, aztán fel az emeletre, ahol a műtők vannak. Erzsike és Vivien összesúgnak mögöttük, majd tátott szájjal bámulnak utánuk.
Két műtőnek az ajtaja tárva nyitva. A harmadik ajtó felett ég a piros lámpa. Várakoznak egymás kezét szorítva. Kisvártatva nyílik az ajtó, Márta nővér lép ki rajta. Egyszerre szólalnak meg:
- Lili?...
Márta nővér bólint.
- Jól van. Még alszik, még egy órát biztosan aludni fog. Ne aggódjatok lányok.

Melinda éppen a mese végére ér.
- Itt a vége, fuss el véle! - mondja és kacag, mert boldognak látja a kisfiút. Már egy órája itt ül Bence mellett. Most már megy és megnézi Lilit.
Nyílik az ajtó. Irén jelenik meg a már sarkig tárt ajtóban.
- Melinda, alig találok rád. Fonyódi bácsi a portáról üzeni, hogy leveled van, légy szíves érte menni.
- Köszönöm - hadarja Melinda. Levele, neki? Ugyan ki írhatott neki levelet?
Még megígéri Bencének, hogy ha teheti, visszajön délután és olvasnak még egy mesét. Bence erőtlenül, de ragyogó szemekkel szorítja meg a kezét. Alig akarja elengedni.

Melinda fut le a portára. Fonyódi bácsi egy lezárt borítékot ad át neki.
"Pál Melinda, kisnővérnek" - olvassa Tamás apró, szorosan összefonódó betűit. Feltépi a borítékot, egy kettéhajtott papírlap van benne.

"Váratlanul kaptam egy szabad délutánt. Háromra érted jövök. Addig gondolkozzál azon, hogy hová szeretnél menni. Miénk az egész délután.
Szeretlek.
Tamás"

Csak ennyi, de ez éppen elég, hogy Melinda repüljön a boldogságtól. Tamás tudta, Tamás bízott benne.
Már a lépcsőn rohan fel, amikor utoléri Fonyódi bácsi hangja:
- Várjon, még ez is a magáé!
Melinda visszafordul, s egy nagy csokor nárciszt vesz át Fonyódi bácsitól. Örömében egy puszit nyom az öreg portás arcára. Karjára fekteti a csokrot s úgy indul ragyogó szemekkel az öltözőbe, hogy vízbe tegye a virágot.
Erzsike és Vivien várja a lépcsőfordulóban.
- Melinda, te talán még nem is tudod, de Katona nem szakított Tamással. Ő maga vallotta be.
Melinda rájuk villantja ragyogó szemét, s büszke mosollyal mondja:
- Soha hírnek még nem örültem ennyire, mint most ennek. Köszönöm lányok.
Tovább megy a boldogság glóriájával körbefonva. Úgy érzi, most neki sem merné Vilma azt mondani, hogy éretlen gyümölcs...
Talán azért, mert azóta beérett.

Vége

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-06-09 10:29:44

válasz prince (2016-06-08 17:03:29) üzenetére
Kedves Zoli!

Nekem öröm, hogy hozzájárulhattam... :)
Volt egy pont, ahol még a monitorom is belepirult a dicséretbe, hát még én: "Semmivel sem éreztem kevesebbnek az írásod, mintha valami híres-neves íróét olvastam volna."
Örülök, ha így gondolod, pedig van még mit tanulnom...
Hálásan köszönöm, hogy olvastad, sokat jelentenek elismerő soraid. Annak is rendkívül örülök, hogy magával ragadott a történet. Köszönet az "egyszerű olvasónak".

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-06-09 10:17:59

válasz Finta Kata (2016-06-08 11:49:58) üzenetére
Drága Kata!

Köszönöm az ajánlatod, mert azt jelenti számomra, hogy szívesen olvasnád tovább, ami nagy-nagy elismerés. Ezt a történetet már lezártnak tekintem. Most készítek elő egy kötetet elbeszélésekből, amit az OSZK-nál szeretnék megjelentetni e-kötetben. Megígérem, hogy ez az elbeszélésem is köztük lesz.
Hálás köszönetem, hogy itt voltál, és megírtad a véleményed.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1160
Időpont: 2016-06-08 17:03:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát..., itt a mese vége.- mondom szomorúan, de megkönnyebbülten, mert minden a helyére került és minden kisimult.

Ragyogó írás! Hogy voltak e benne stilisztikai vagy egyéb hibák? A fene sem tudja! Olvastam és olvastam. Vitt a történet magával. Még, ha voltak is sejtéseim egy-két dologól, nem számított. Érdekelt, hogy úgy lesz e? Hogy milyen módon rakod rendbe a dolgokat? Semmivel sem éreztem kevesebbnek az írásod, mintha valami híres-neves íróét olvastam volna. Kiválóan megfogalmazott mondatok, következetes történetvezetés, érthető, világos történet, amelyet nem nehéz magunk elé képzelni. Volt szerelem, vívódás, ifjúság, bölcsesség..., és még mi minden. Nem vagyok irodalmár, sem kritikus, csupán egy egyszerű olvasó. Te ezzel az írásoddal, az egyszerű olvasó minden igényét kielégítetted. Köszönöm, hogy hozzájárultál a szabadidőm kellemes eltöltéséhez.

Szeretettel

Zoli
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2016-06-08 11:49:58

Kedves Ida!

Remek részeket olvastam, kár hogy vége lett. Tudod mit ajánlok? Folytassad tovább a történetet, hidd el, egy remek egész könyved lenne belőle. Tamással házasítsd össze őket, egész jó téma lenne.
Nagy élvezettel olvastam minden részletet.

Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-04-08 09:46:51

válasz hundido (2016-04-07 19:24:24) üzenetére

Szia!
Az az "Imádtam" mindennel felér, meg az is, hogy sajnálod, hogy vége... Hálás köszönetem minden biztató hozzászólásodért, elismerő szavaidért. Örülök, hogy itt voltál és együtt szurkolhattunk Melindáért.
Köszönettel!
Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
933
Időpont: 2016-04-07 19:24:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon sajnálom, hogy vége...jó volt olvasni! A testvérszál meglepett. Imádtam! szeretettel: hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-04-07 17:09:41

válasz efmatild (2016-04-07 14:07:07) üzenetére

Kedves Matild!
Örülök, hogy örömmel olvastad. Köszönöm, hogy már régóta és rendszeresen követed írásaimat, és mindig megajándékozol néhány kedves szóval. Hálás vagyok értük, nagyon.
Látod, látod, bármennyire ismersz is már, arra mégsem számítottál, hogy az utolsó részben is találsz egy nem várt fordulatot. Ezek szerint, még mindig tudok meglepetést szerezni. :)
Én köszönöm, hogy olvastad, és ölellek szeretettel!

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-04-07 17:00:14

válasz Ylen Morisot (2016-04-06 19:43:33) üzenetére

Drága Ylen!

Nagyon megtisztelők szavaid számomra, olyan elragadtatással írsz. Örülök, ha hozzájárulhattam, hogy visszakapd a hitedet és optimizmusodat, bár biztos vagyok benne, valami más is hozzájárult... talán a tavasz, a fény... ilyenkor jól jön egy kis romantika...
Köszönöm, hogy olvastál. Hozzászólásaiddal sok-sok energiát adtál, örülök, hogy viszonozhattam. Hálásan köszönöm.
Ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-04-07 14:11:46


Kedves Marica!

Köszönöm szépen, hogy olvastad, és véleményt is írtál róla. Tisztában vagyok vele, hogy sokan nem szeretik a folytatásos történeteket, és egyben olvassák el. Meg is értem, nincs is abban semmi kivetni való, de elmesélem Neked, hogy én hogy jártam egy ilyen alkalommal.
Olvasgattam egy folytatásos regényt, de nem írtam visszajelzést. Nyilván rajtam kívül nem olvasta más, mert nem volt hozzászólás, és egy napon ráunt az írója, és abbahagyta. Így én sem tudtam meg soha, mi lett a vége. Akkor értettem meg, hogy kellenek azok a visszajelzések, de akkor már késő volt, mert még az oldalról is eltűnt. Sajnáltam.
Köszönet kedves szavaidért, és nagyon örülök a véleményednek.
Szeretettel
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2016-04-07 14:07:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Számomra nagy öröm volt olvasni ezt a fordulatokkal teli, könnyedén megírt novellát. Jó kikapcsolódást jelentett a szürke hétköznapokban.:) Sok fiatalnak nehéz a munkahelyén a kezdet, és mégis elhivatott dolgozó lesz belőle, különösen, ha ilyen megértő szerelme és munkatársai vannak. Az utolsó részben is sikerült meglepned! Már azt hittem, vége lesz a kapcsolata Tamással.:) Minden jó, ha a vége jó! Köszönöm, hogy olvashattam! :)
Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-04-07 14:05:01

válasz T. Pandur Judit (2016-04-06 14:42:01) üzenetére

Kedves Judit!

Reméltem is, hogy nagy meglepetés lesz. :)
Köszönöm, hogy végig követted a történetet. Hiszem, hogy most már nem gondolod úgy, hogy Melindának asztalt kellett volna borogatnia, hiszen éppen így jött ki győztesen az egészből. Bár az tény, hogy meg kellett neki magának is szenvednie, mire idáig jutott, de ez elkerülhetetlen, ez az érés folyamata... :) Hálás vagyok minden hozzászólásodért, minden sorodért. :)

Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2016-04-06 19:43:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Ez nekem annyira tetszett - a stílusod, a szereplők, a történet, a csattanó, a befejezés, sorolhatnám -,hogy ki sem tudom fejezni! Nagyon élveztem! Ilyen történeteket szeretek olvasni, ha vissza akarom kapni a hitemet, az optimizmusomat.
Ölellek szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-04-06 19:39:31

válasz eferesz (2016-04-06 10:56:42) üzenetére

Én köszönöm Szabolcs, hogy olvastad, és hozzászólásra méltattad.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2016-04-06 19:38:23

válasz oroszlán (2016-04-06 10:23:56) üzenetére

Drága Ica!

Köszönöm szépen, hogy olvastad Melinda történetét.
Nagyon örülök elismerő soraidnak, és az is örömömre szolgál, hogy tetszett, amit olvastál.
Hálás köszönetem.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4418
Időpont: 2016-04-06 14:42:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Nahát, nahát, mindig tudsz meglepetést okozni! :)
Ez a testvér szál, ez nagy meglepetés volt.

Tetszett!

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2277
Időpont: 2016-04-06 10:56:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Köszönöm szépen!
Szeretettel!
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2016-04-06 10:23:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó érzéssel olvastam a befejezést drága Ida!
Minden jó, ha a vége jó" !
Szeretettel gratulálok remek prózákat írsz a szép verseid mellett!
Ölelésem: Ica

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Eruptív című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)