A költészet napja,
eljött és itt van ma,
s a nap is, remélem,
szebben süt az égen.

Nincs ennél szebb ünnep,
borús napok tűnnek,
s míg éjjel horkolunk,
verseket mormolunk.

Reggel, ha megvirrad,
strófáid megírjad!
Ma aki korán kel,
arany verseket lel.

Míg ünnepi díszben
dobog boldog szívem,
idején a délnek,
szép múzsák jövének.

A sok míves strófát
fülembe suttogják,
míg a fényes nap itt,
zenitről ránk kacsint.

Holt költők serege
üzen a földre le,
áldván Isten képét,
terjesztik a a békét.

Ha eljön az este,
csillagos a teste,
s e mennyei béke
szférák új zenéje.

Mint fény száll az illat,
ne gondold, hogy itt hagy!
Édes melódiák,
várnak rád ideát.

A költészet napján
ha az orcád halvány,
te meg vagy hatódva,
évezredek óta...