HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44596

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2016-04-08

Az erdélyi sertésbosszú talánya

"Izzó vastrónon őt elégetétek,
de szellemét a láng nem égeté meg",
mert az maga a tűz...- ez ugrott be hirtelen, amikor a fájdalomtól a szemem majd kiszökött a gödréből, és szinte vonyítani kezdtem mint kanfarkas a teliholdnak. De mivel csak csillagokat láttam, inkább a nyöszörgésnél maradtam, nehogy valakit megijesszek. Amúgy általában eléggé hangtalanul elviselek mindenféle fájdalmat, ami nem fáj. Természetesen van néhány kivétel, ilyen például a fog, derék és fejfájás, no meg bizonyára a szülési fájdalmat se viselném valami türelmesen, ami nem csoda hisz olyan érzékeny hím vagyok, hogy a hímes-tojás kotló alá bújhat mellettem.
Bizonyára emiatt érintett kellemetlenül, a karácsonyra levágott disznó szellemének újévi bosszúja, mert csakis valami ilyesmiről lehet szó, ha jól meggondolom a dolgokat.
Mifelénk ugyanis a szellemek egyelőre szabadon cirkálnak, fittyet hányva mindenféle uniós ki, meg és össze-vissza kötésre. Igaz, hogy ez ma már inkább csak az állati lelkekre vonatkozik, melyeket egyelőre nem ejtett csapdába a modern, virtuális élményvilág
De meséljem el e fura históriát, hadd okuljon belőle az, aki úgy szereti a disznófősajtot mint én, és valódi csontot ad kiskutyájának, nem amolyan egészséges műizét, amitől egy rendes kutyának hányingere van, de sajnos nem tud regurgítálni, mert mint minden manapság, az is szőrtelenítve van. Pedig be szépek voltak azok a régi szép szőrös idők! (Ugye mondtam, mily érzékeny vagyok! Még néhány szőrszál hiánya is megérinti lelkem.)
Mivel imádom a disznófősajtot, és éppen akadt egy fél disznófej a ház körül, megkértem a főszakácsnőcském, hogy főzzön egy adag fokhagymás, borsos, paprikás sajtocskát, hadd tudjam főztjét dicsérni.
Én lévén konyhájának kedvenc és fő fogyasztója, egyből beleegyezett, tudván, hogy míg az tart más ételre rá se nézek. Ezt persze csakis azért teszem, hogy a főzés terhe alól addig felmentsem, mert néha-néha olyan nagylelkű vagyok, hogy majd elérzékenyülök bele.
Segítettem még kettévágni a disznó fél koponyáját, hogy valamiképp beférjen a nagy-fazékba, mert elég nagyfejű egy kb. száznyolcvan kilós malacka.
Miközben a fejet szabdaltam, azon gondolkodtam, hogy mi történt volna, ha véletlenül ez az állat fejel be hajdanán a térdem kalácsába, nem pedig egy sokkal kisebb súlycsoportú rokona.
Mert régebben azokban a szép disznóvágásos időkben bizony én is megnyuvasztottam néhány disznócskát. Általában mindig felülkerekedtem, de volt egy eset amikor egy kis vézna százkilós hízócska olyant fejelt a térdembe, hogy szegénykémnek kalácsa majdnem kettérepedt, így majdnem alul maradtam.
Szerencsére a hancúrozás közepette szinte észre se vettem, csak miután végül a disznó megadta magát sorsának, éreztem, hogy hirtelen szorítani kezd a nadrágom. Fájdalmat nem éreztem, hála a zsibbasztó szilvaszörpnek, ám a lábamra pillantva megesküdtem volna, hogy az egy elefánt bébié, olyan szép oszlopossá duzzadt, majd szétrepesztve a nadrágom szárát.
Egyébként nem történt komolyabb bajom, sőt egy hónap múltán már le is lohadt a térdem, és a pláné az lett, hogy azóta kitűnő időjóssá vált. Aprócska, vidám kis nyilallásokkal mindig jelzi, ha esős idő közeleg, és hosszú, mélyebb szurkálásokkal a ködös, borongós időjárás közeledtét.
Bizonyára tovább gondolkodtam volna disznófejes emlékeimen, ha nem sikerül szétvágni a koponyacsontot.
Ám végre sikerült, és boldogan tettem be a fazékba, megnyomkodva egy kicsit, hogy a víz jól ellepje. Ahogy ott rendezgettem, olyan fura érzésem volt, hogy a lecsonkított füle alól rám kacsintott vagy kétszer. Rá se bagóztam persze, inkább kimentem bagózni, míg húsa a csontról lefő, és kivehetem azt a kacsintós szemet, ami a rostonsült szűz malachere után a második kedvenc falatom. Mivel ez az állat koca volt egykor, az elsőtől elestem, így a másodikból lett első ez esetben.
Elég hosszúra nyúlt a szivarszünet, míg végre szólt az asszonykám, hogy a szem tálalva, a csontot meg vihetem a kutyuskának.
- A kutya még várhat, hadd kapom be a szemet előlegbe!
- Csak gyorsan, míg nem nézek oda, tudod, hogy elmegy tőle az étvágyam- válaszolta.
Az nem is lenne olyan nagy baj gondoltam, annál több disznófősajt maradna nekem, de azért gyorsan bekaptam a disznószemet, nehogy véletlenül rosszullét kerülgesse, osztán ne tudja a fejsajtot megkészíteni.
Nem rágódtam sokáig a szemizmokon sem, úgy csúsztattam le őket hosszába, mint gácsér a földigilisztát, és pillantok alatt már el is tűntem a konyhából csontostól mindenestől.
Egyenest a kutyához mentem, a finom csontocskát szervírozni, ám kiderült, hogy nem tud mit kezdeni az óriási darabokkal, pedig igen-igen acsarkodott nekik. Ezt látván gondoltam besegítek egy kicsit(nem csontot rágni, pedig azt is kedvelem ám!), fogtam a baltát, és elkezdtem a koponyát apró darabokra törni, a kis tacskóm meg vidáman ropogtatta ezeket.
Már csak az alsó állkapocs maradt összezúzni való, erre is ráütöttem néhányszor, ám meg se kottyant neki a kis balta súlya.
Felcseréltem hát egy ötkilós kalapácsra, nekihuzakodtam és zutty! Rácsaptam teljes erőmből. A hatás óriási volt, azt láttam, hogy a csont szilánkokra tört és belőle a fogak puskagolyóként repültek minden irányba.
Azt már csak éreztem, hogy az egyik közülük a comb-közti golyótartó bőrzacskóm jobb oldali golyójának csapódott, és ettől az ütközéstől a következő pillanatban térdre ereszkedve az összetört disznófej előtt nyöszörögtem, szinte viszontlátva annak kacsingatós szemgolyóbisát.
Egyébként szerencsém volt, mert a fog nem bírt a nadrágom kemény farmeranyagán áthatolni, így komolyabb bajom most sem történt, csak az étvágyam ment el a disznófősajttól, meg egy időre a fehérnéptől, az asszony nem kis ámulatára.
Ugyanis sosem árultam el neki e kellemetlen incidenst, hadd lássa, hogy néha szerény és önmegtartóztató is tudok lenni, nem csak érzékeny.
Szinte rá se néztem még másnap se a csábítóan illatozó kedvenc ételemre, és bizony szinte két hétig ellenálltam az asszonykám csábításainak is.
De végül csak visszatért étvágyam, megettem a disznófősajtot, és ismét rászoktam a szőrös flekkenre is, de mindmáig talány maradt előttem, hogy véletlen baleset áldozata voltam, vagy a disznó szellemek fogtak össze. és álltak bosszút, amiért nem akarok ma sem disznóhúst megvető, és asszonynépet megalázó vallásirányzatokkal egyetérteni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2016-04-15 06:05:35

válasz oroszlán (2016-04-12 21:16:28) üzenetére
Köszönöm kedves Ica! Persze, hogy nem "malacka" volt a kocadisznó, csak hát becézgettem egy picikét. Szeretettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2016-04-15 05:55:27

válasz Selanne (2016-04-12 16:02:53) üzenetére
Még a tyúkszemet is inkább megeszem kedves Marietta, mintsem a lábujjkámra nőjön. Köszi! Szeretettel: István
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6216
Időpont: 2016-04-12 21:16:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Tetszett az írásod kedves István, szórakoztató volt, a malacszem körüli esemény:))
Majd negyven évig minden évben vágtunk disznót, no nem olyan " kb. száznyolcvan kilós malacka.-t"
mert az már nem malac. Jó volt emlékezni a régi disznóvágásokra.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8291
Időpont: 2016-04-12 16:02:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Disznó szemeeee? Szereted? :-) Jókat mosolyogtam ám! :-) Régen olvastalak, tetszett!!

Szeretettelí:Marietta
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2016-04-10 22:27:59

Ugyan kedves Ida, nem vagyok én haragos emberfajzat, még akkor sem haragszom igazán, amikor tényleg haragos vagyok. Szeretettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2016-04-10 22:14:24

válasz T. Pandur Judit (2016-04-09 22:38:17) üzenetére
Én is arra tippelek kedves Judit, és remélem, hogy ennyivel beérik azok a disznó szellemek. Köszi! István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5009
Időpont: 2016-04-10 20:07:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szerintem is disznó-bosszú volt ez, István. :)
Végig nevettem, ha nem haragszol érte. :)
Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4360
Időpont: 2016-04-09 22:38:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!

Én a disznó bosszújára szavazok! ;)

Judit

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Lázadozós címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Június 18. Apák napja című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Rítusok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A hegymászó hócica című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hagyj... című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csend című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A hegymászó hócica címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Pünkösd című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűnöm csak szótlan című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Amikor majd elmegyek című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Shakespeare búcsúja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)