HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 42

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49097

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2016-04-16

Visszatérők (befejező rész)

Visszatérők (befejező rész)
Ort hiányát Zana szenvedte meg a legjobban, most, hogy elment, hiányzott neki, már bánta, hogy annyira elvarázsolta az új élete, és nem figyelt rá. Visszatérőket elfoglalta a sok tennivaló, az volt a véleményük, hogy úgyis visszatér majd, lélekben megnyugodva.
Ortot hazaérkezéskor szomorú kép várta, mindössze néhány nő, és egyetlen férfi köszöntötte, a többiek hamvai a barlangok mélyére rejtett kőkorsókban pihentek. A fiú nem kérdezett semmit, tudta, hogy ez a keserű helyzet fogja várni, ha hazaér. Élelem alig volt, hús egyáltalán nem, csak némi szárított hal, és kevés gyümölcs. A nők felén látszott, hogy nem egészen egészségesek, a bőrük színe szürkéssé vált, és fáradékonyak voltak, a nap nagy részét a barlangokban töltötték, és aludtak. Ort elment vadászni az egyetlen élő férfivel, hogy legalább némi hús kerüljön a táljaikba. Egy vaddisznóval jöttek vissza, ennek örömére, este nagy tábortüzet raktak, és boldogan ülték körbe, mint a régi szép időkben, mindenki boldog volt és vidám.
A visszatérők kolóniájában nagy volt a sürgés forgás, építkeztek, pakoltak, rendezkedtek, új területeket tettek alkalmassá a házaik építéséhez. Kis üzemeket létesítettek, a ruha készítéshez, eszközök gyártásához, megindult a hasznosítható nyersanyagok feltárása, kitermelése. Már senki sem törődött a földiekkel, úgy ítélték meg, hogy hiábavaló időpazarlás, a betegség nem sokára elpusztítja őket, akik pedig életben maradnak, azok úgyis csatlakoznak hozzájuk. Úgy gondolták, Ort is visszatér a kolóniába néhány év múlva.
Zana már nem volt az a minden újra kíváncsi gyereklány, akit elkápráztatott az új világ, idegennek érezte magát benne, itt mindig csak a "földi lány" marad, aki soha nem lesz olyan okos és értékes, mint a visszatérők fiataljai. Nagyon hiányzott Ort. Elhatározta, hogy ő is visszatér a földiekhez. Egy nap, mikor a kolónia vezetőjét végre otthon találta, elé állt, és könnyek között megköszönt mindent, a sok jót, a tanítást, - de mennem kell, nem maradhatok tovább - mondta, és elindult haza a dombokon át.
Zana megállt a barlangok előtt, ijedten nézett körül, senki nem üdvözölte. Leült a földre és sírva fakadt. Csak ült magába roskadva, órákon át, nem mert bemenni egyik barlangba sem, félt a látványtól, meggyőződése volt, hogy egyedül maradt, nem él már senki a földiek közül, még Ort sem. Ekkor hallotta meg a hangját, amint a nevét kiáltozza.
- Zana! Zana! De boldog vagyok, hogy végre hazataláltál!
Este tábortüzet raktak, mint a régi szép időkben, húst sütöttek, és a tűz mellé telepedtek. Ort sírva mesélte el, hogy mi várta hazaérkezésekor, mindenkit ápolnia kellett, és sorra eltemette azt a néhány életben maradt embert, aki még üdvözölte jöttekor.
Már hosszú ideje egyedül vagyok,- kezdte Ort - nem mentem vissza, sem innen el, vártalak. Tudtam, hogy vissza fogsz jönni. Te ide tartozol, éreztem, ha vége lesz számodra az új dolgok varázsának, tisztábban fogsz látni, jobban megismered önmagad, és rájössz, hogy az idegenek új világa, csak az övék, soha nem lesz a tiéd, mert közöttünk van a múlt idő áthatolhatatlan fala. Csak ketten maradtunk, és lehet, hogy csak idő kérdése, és mi is megbetegszünk, de addig úgy élünk, mint ahogy a mára halott családunk élt, ahogy az őseink, boldogan, egyszerűen. Mi, az utolsó földi emberek, éljük méltón a ránk szabott időnket, nem megalázottan, akiket mutogatnak, mint a kalitkába zárt ritka madarat. Elmegyünk innen, új otthont keresünk, ahol békesség honol, és nem zavarnak többé az idegenek. A mi időnk lejárt, az övék lesz ez a gyönyörű Föld, és mindenfelé az ő házaikat, különös épületeiket, hangos gépeiket láthatjuk majd, ha életben maradunk. Vége lesz a békés világnak, mert ők nem nyugszanak, míg ki nem fordítják sarkaiból ezt a csodálatos planétát, az istenek ajándékát - fejezte be szomorú monológját a fiú.
Néhány hónap múlva a visszatérők egy csoportja meglátogatta a földieket, de nem találtak senkit. Kihalt volt minden, és látszott, hogy régóta nem járt itt már senki. Bármerre mentek munkájuk során, figyelték, hátha Ort és Zana nyomaira bukkannak, de nem látták őket soha többé. A kolónia vezetője jelentette Wolfi anyabolygójuk vezetőinek, hogy a maradék földi ember is elpusztult, mindenki vérrákban szenvedett ki. Elrendelték újra az egész Föld radioaktivitás és káros sugárzás ellenőrzését.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-08-05
Összes értékelés:
46
Időpont: 2016-08-06 22:53:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Bár, arra számítottam, hogy Ort visszatér a visszatérőkhöz, mégsem így lett. De ez nem rossz, sőt, kifejezetten jó. Valahogy megleptél vele.

Elgondolkodtató kis írás volt ez a pár rész. Elég sok kérdést felvett.

Valahogy úgy képzelem, hogy Ort és Zana lesétált a naplementében, és ők voltak a kivételek, akik tovább éltek (szeretetben, békességben), mint a törzsük többi tagja.

A visszatérőkről már koránt sincs ilyen jó véleményem. Úgy gondolom/érzem, hogy elölről kezdik azt, amit az őseik, a Föld lerombolását, kiszipolyozását. Mintha egy jó hosszú időhurokba került volna az emberiség.
Csak reménykedem, hogy ha ez a valóságban is megtörténne - ami nem elképzelhetetlen -, akkor a jövő generációja már nem esik ugyanazokba a hibákba. Legalábbis, nagyon remélem.

Köszönöm, hogy olvashattam! Bár, még szívesen olvastam volna tovább.

Üdv.: E. Palton
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-04-18 11:48:53

Kedves Szabolcs örülök, hogy végig kísérted a történetem, és még tetszett is. Sokat gondolkodtam a történet befejezésén, de ez állt hozzám közel, be is olvadhattak volna az idegen kolóniába, de arra gondoltam, hogy én nem akarnék, de én öreg vagyok, ha fiatalon írtam volna ezt a történeted, valószínű más befejezése lett volna.. Megtapasztaltam a történelem megismerése során, hogy az ember soha nem tanul a múlt hibáiból. Köszönöm a figyelmedet.
Szeretettel Ibolya
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2747
Időpont: 2016-04-17 20:08:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Nagyon tetszett az egész írásod, szeret(t)em, mert minden jó, ha a vége is az, hiszen Ort és Zana újra egymásra talált és békében vonultak vissza ezen a csodálatos planétán, az Istenek ajándékán, és remélhetőleg a Visszatérők is tanulnak majd a múlt hibáiból.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-04-17 18:43:12

Igen Ylen, ezt a történetet, én csak így tudtam megírni, én az életem során ezt tapasztaltam. Reménykedek,hogy az utánam jövők egészen más történetet írnak, de félek, hogy ez csak remény marad. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Ibolya.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-04-17 18:22:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Azért titokban remélem, hogy Ort és Zana élnek még sokáig valahol!
Sugallod, hogy ami elsatnyul, annak múlnia kell. Ez igaz, de olyan szomorú! Az emberiség tönkreteszi a bolygót, és ide jut? Majd a kiváltságosok utódaié lesz, mert ők tudják túlélni? Nagyon elgondolkodtattál a történeteddel.
Köszönöm neked!
Szeretettel:
Ylen

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Hét főbűn II. (gula) falánkság című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Virágnyílás idején című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Sün Salamon az én nevem címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Téli emlék címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Krizantém II. című alkotáshoz

Balog Marianna bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)