Tandem Balu január közepére elkészült a cikkel és a szolgálati utat betartva bevitte a közvetlen főnökéhez, Svéder elvtárshoz. Az volt az egésznek a rezüméje, hogy a nagy élőmunka-felhasználást igénylő ágazatokban, mint például a kertészetben, szőlészetben, zöldségtermesztésben, egyes állattenyésztési ágazatokban az átlagos állományi létszámadatok növekedése maga után vonja a termelési érték növekedését: a korrelációs koefficiensek világosan megmutatták a tendenciát. Az iparszerű kukoricatermesztési rendszerekben és a gabona-ágazatokban pedig ellenkezőleg, érzékelhető, számszerűsíthető összefüggés alig volt kimutatható.
A dagadt csoportvezető az íróasztala mögött terpeszkedett, fel sem állt, kezet sem adott a beosztottjának.
-Mi a sz.rt hoztál?
-Készen van a cikk - mondta Tandem Balu eleresztve a füle mellett a minősítést. Letette az asztalra a paksamétát. -Parancsolj!
Svéder ügyet sem vetett rá, úgy tett, mintha az előtte fekvő aktát tanulmányozná. Nagy lustán ráemelte a szemét a fiúra, böffentett.
-Mi közöm nekem ehhez?
A kérdés annyira hülye és szemét volt, hogy Tandem Balu, ahogy mondani szokták, se köpni se nyelni nem tudott hirtelen. Legszívesebben vállat vont volna, sarkon fordul és otthagyja, mint Szent Pál az oláhokat, minden jobb meggyőződése ellenére azonban maradt, és magyarázkodni kezdett. Az ok talán a pénz volt, ami a szeme előtt lebegett. Egy ilyen cikkért komoly summa járt, havi-fizetés nagyságrendű összeg.
-Ezen dolgozom november óta. Tegnapelőtt kérdeztél rá, hogy állok vele. A korreláció-regresszió analízis, tudod.
-Nem, nem tudom. Nem emlékszem, hogy ilyesmire utasítást adtam volna. -Letette végre az iratokat és szembenézett Baluval.
-A hivatali munkád rendben van? Miért nem azzal foglalkozol inkább?
A fiú besokalt, felvette az asztalról a tanulmányt.
-Jól van na, viszem akkor Szilasi elvtárshoz!
A kövér csoportvezető akkorát bődült, mint egy oroszlán.
-Teszed vissza! Ki engedte meg, hogy elvedd? Majd átnézem, ha az időm engedi. Most menj a dolgodra, ne zavarj tovább!

Balu ment szaladt, rohant, most, hogy túl volt rajta, megkönnyebbült, hozzáláthatott végre a pingpong bajnokság megszervezéséhez. Csak még egyeztetni kellett a dolgot a KISZ bizottság soron következő ülésén. Január után február jön, aztán meg viharsebességgel március, és már is itt vannak a Forradalmi Ifjúsági Napok eseményei, a március 15. , és a március 21. Úgy képzelte, hogy az ünnepi napokat üdítően fogja színesíteni a házibajnokság. A kulturális programot és az ünnepségeket Csepregi János és Székely Hajnalka szervezi. Balu sebtében már egyeztetett is velük időpontokat illetően, most már csak azt kellett megvárni, hogy a KISZ-bizottság áldását adja a tervekre.
A KISZ-bizottság rendes évi első ülését azonban mindig megelőzte a Pártbizottság ülése, és ez így van rendjén, ha jól utánagondolunk.

Svéder elvtárs meg félretéve mindent, nekiállt, hogy elolvassa a tanulmányt. Gyöngyözött a homloka, mire végzett, egy kukkot sem értett belőle. A végén volt egy bekezdés, ami összefoglalta a lényeget. ezt végre megértette. Persze, mormolta magában. Nyilvánvaló, hogy azokban az ágazatokban, ahol magas az élőmunka-ráfordítás hányada, ott magasabb termelési érték jön ki, és fordítva. De minek ehhez ennyi cécó, ennyi hülye számítás? Baromság az egész. Loholt Szilasi elvtárshoz, hogy még ebéd előtt elkapja. Berobbant hozzá, mint egy bomba.
-Mi van Rezső? Ég a ház?
-Itt van -lihegte a csoportvezető. -Kész lett végre, Istennek legyen hála.
-Micsoda?
-Hát a Balu cikke.
-Inkább a Pártnak és a Számítástechnikának köszönd!
-Úgy van, annak köszönöm, az ég áldása legyen mindkettőn.
Szilasi átvette a kézzel teleírt papírlapokat
-Na mutasd csak. Te már elolvastad?
-Igen főnök.
-És mit gondolsz róla?
-Szo-szo. Elmegy. Nem mond semmi ujjat.
Szilasi elvigyorodott. Ő többet tudott a dolog hátteréről.
-Nem számít. Majd a nagyfőnök feltuningolja. Ő ért hozzá.
A csoportvezető bólogatott.
-Rendben. Ti tudjátok, tisztelettel. Megyek most ebédelni - jelentette ki, és meg is tette, amivel fenyegetőzött, elment, otthagyta a főnökét. Szilasi pedig piros tollal hozzáírt három szakszerű, odaillő mondatot az elejére és a végére, és bevitte Farkas elvtárshoz.
A nagyfőnök átfutotta, csak a bevezetést és az összefoglalót olvasta el, a többit, a számításokat és táblázatokat átlapozta.
-Megnézted te is, Béla? Igen, látom, itt vannak a hozzáfűzött észrevételeid. Még valamivel fel kéne dobni. Bele kéne írni például, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság bebizonyította fölényét a kis gazdaságokkal szemben, sikerei, eredményei ráirányítják ország világ figyelmét arra, hogy az, az út a helyes út, amit Pártunk és Kormányunk a nagy Szovjetunió iránymutatásával kijelölt, bla, bla bla.
Szilasi nyájasan mosolygott. Éhes volt, korgott a gyomra. Felvette az asztalról Farkas naptárát, megnézte. Kíváncsi volt, benne van e már a KK munka előjegyzése? Félhivatalosan tudott róla, hogy hamarosan lesz ilyen munka, azt is tudta, hogy a megrendelő a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kutatóintézet, csak azt nem tudta, mekkora volumenű és mi a téma
.
-Már beleírtam. Ott nézd főnök, ott lenn a nyolcadik oldal alján.
Farkas elvtárs odalapozott, megnézte, rábólintott.
-Jó, nagyon jó.
Sóhajtva felállt, lapogatta a derekát. -Ez a rohadt k.rva reuma. Menjünk akkor ebédelni. Ja, még valami. Kaptunk egy megrendelést az Memgékutitól. Kimutatások, a múlt év munkaügyi adatai különböző részletezésekben, majd megkapod papíron, s megnézed. Százezer forint. Örülni fognak az embereid egy kis külön lovettának. Én kapok hatvan-ezret, te kapsz húszat, s a cselovekok, akikkel elvégezteted, a fennmaradón osztoznak. Azt hiszem méltányos? -mosolygott rá az osztályvezetőre. Végül is én szerzem a melót, nem?
-De.
Szilasi tudta hogy megy a KK munka-szerzés: Farkas elvtárs átszól a Kutatóintézetbe régi cimborájához és harcostársához Tálóczi Gézához: mondd Gézukám, nem lenne valami jó kis melódiátok számomra, mondjuk százezer forint-értékben? Mert ha lenne, én is tudnék hasonló nyalánksággal szolgálni nektek. Van? Jaj de jó. Előre is köszönöm. Kézcsókom Bellácskának a kedves feleségednek, puszilom a cuki kis-unokákat.
A "hasonló nyalánkság" valószínű egy társadalomtudományi tanulmány lesz, ami majd az ottani emberkéknek hoz némi pénzmagot a konyhára, Tálóczi elvtársnak meg sokat. Itt a Hivatalban nem fogja elolvasni senki, felkerül a könyvespolcra, s aztán onnan egy idő után a szemétkosárba.

Kifelé menet Farkas elvtárs ledobta a kéziratot Gajdosné asztalára. -Írassa le valakivel Emma. Aztán hívja fel a szerkesztőséget, és mondja meg, hogy még a mai nap folyamán egy motoros küldönccel átküldetem. Ha keresnének, felmentem Szilasival moslékolni.
-Igenis főnök!
-Ja és még egyet. Úgy jelenjen meg, hogy szerző dr. Farkas Tibor, ez kerüljön nagybetűvel középre, és alatta kicsit jobbra kisebb betűkkel: "és Kelemen Géza". Beszélje le azt is, hogy a tiszteletdíjat egyenesen ide küldjék nekem. Egy tízest kérek.
-Meglesz főnök!
Farkas elvtárs és Szilasi elvtárs elmentek, Gajdosné pedig odavitte a kéziratot Villányi Icához.
-Tedd át még ezt gépbe - mondta -aztán mehetsz te is ebédelni.