A hivatali pártszervezet mindenképpen meg akarta várni a Pátbizottság összehívását, amíg Roth Emil haza nem tér Lengyelországból. A fiatal osztályvezető nem volt ugyan tagja a Pártbizottságnak, de az utóbbi időben már nem tartottak fontos tanácskozást nélküle. Ennek nem csak az volt az oka, hogy Emil nemzetközi téren is elismert közgazdász-szakíró volt, egy igazi nagymenő, hanem inkább az, hogy tudták róla, mindenkit ismer, minden kulisszatitokról tud, olyan dolgokról is, amelyekről még a legfelsőbb pártvezetés se, -és mindenhova elér a keze. Folyosóközön suttogták, hogy egyetemi éveit követően a Titkosszolgálatnál dolgozott, innen valók a kapcsolatai és a jól-értesültsége. Tény és való, nem volt ritka, hogy átkérették a Pártközpontba konzultációra, és az is előfordult, hogy a titkos-vonalon átszóltak: Kádár elvtárs kéreti.
Volt egy jellemző-eset, aminek híre hivatal szerte elterjed, ami megmutatta, hogy Emil számára nincs lehetetlen. Az előző tavasszal történt. Csepregi János le akarta festeni a mátyásföldi ház impozáns kerítésének mélybarna oszlopait és a kapu felső ívét. A fa-részeken a sok eső miatt nyálkás, zöld moszat telepedett meg, ami csúnya volt. Azt a tippet kapta, kenje le először egy Kuprolin nevű alapozó festékkel. A Kuprolin alga-gátló, de a moszat ellen is hatásos, a balatoni vitorlázók ezt használják a hajók víz alatti részeinek megóvására.
Csepregi, megköszönve a tanácsot, nyakába kapta lábait és leszaladt a Mártírok-úti festékboltba Kuprolint vásárolni. Elképedt az eladó válaszán. Az ipse egy nagy vastag könyvben lapozgatott hosszú ideig, majd közölte, ilyen nevű festéket nem tartanak, és ő azt gondolja, ha volt is a korábbi években, ólomtartalma miatt kivonták a forgalomból.
-De, hát - dadogta Csepregi, aki időközben utána búvárkodott - én úgy tudom, Füreden ezzel festik a hajókat.
-Akkor talán próbálja meg Füreden -zárta le a vitát az eladó, és nem foglalkozott tovább Csepregi Jánossal.

Na, János ezt követően sorra hívta fel az ország festéküzleteit, de a Kuprolint vagy nem ismerték, vagy azt mondták, nem tartanak. A fiatalember bosszankodva mesélte benn a kollégáknak az esetet, történetesen Roth Emil is ott volt.
-Írd fel egy cetlire a festék nevét - szólt oda könnyedén Csepregi Jánosnak - és, ha van ilyen, akkor holnapra megkapod. Mennyi kell?
-Kábé öt liter.
-Rendben.
Elcsodálkozott mindenki, aki hallotta, nem ismerték még Emil hatalmát.
Másnap délelőtt 10 óra tájban Roth Emil házon kívül tartózkodott, éppen a Párközpontban volt, János az íróasztalánál dolgozgatott, amikor megcsörrent mellette a telefon. A porta volt, kérték, fáradjon le, valaki várja.
Középmagas, bőrdzsekis, tömzsi, kopaszra nyírt ember ácsorgott az előtérben.
-Csepregi úr?
-Én vagyok.
-A százados elvtárs parancsára jelentkezem önnél, megyünk a Kuprolinért.
-Tessék? -János csuklani kezdett ijedtében.
-Na jöjjön. Kint vár a kocsi.
Így lett festéke Csepregi Jánosnak, olyan festéke, amit sehol nem lehetett kapni az országban, még Füreden se, mert ott már elfogyott, elkapkodták a vitorlázók.

Roth Emil január 13-án tért haza Lengyelországból értékes megállapodásokkal a tarsolyában. December közepén ment ki feleségestül. Tárgyalt Varsóban. Krakkóban, Katowicében, majd az ünnepeket Chiechanówban töltötték felesége szüleinél. Ezt követően, január első napjaiban Zakopanéba mentek pihenni, kikapcsolódni Alicja asszony babát várt, nem is egyet, kettőt egyszerre, rájuk fért egy kis lazulás, felkészülni a március közepén bekövetkező nagy eseményre. Alicja szülei, mint a legtöbb lengyel, mélyen vallásosak voltak, s az asszony is az volt, vasárnaponként templomba ment, rendszeresen gyónt, áldozott, úgy élt, ahogy vallása parancsai megkövetelték.
Felvetődhet bennünk a kérdés, hogy jöttek ki ők egymással? A férj meggyőződéses kommunista és materialista, az asszony pedig, Istenhívő, imádkozik, és a templomokat bújja?
Nos, nagyon élvezték ezt a helyzetet. Késhegyre menő álvitákat folytattak világnézeti kérdésekben egészen a hajba-kapás határáig, akkor aztán vagy a férj, vagy a feleség elnevette magát és átölelte a másikat. Egy igazi nagy szerelmet nem rendít meg olyan apróság, hogy nem ugyanazt gondolják a világról, ez csak só és bors, fűszerezi az életet, s az ő szerelmük igazi, nagy szerelem volt.
-Én majd tanítom a kislányoknak a marxizmust-leninizmust -vigyorgott boldogan Emil - te meg utána felolvasol nekik a Bibliából. Jó lesz?
Tudták hogy ikerlányaik születnek az ultrahangvizsgálat kimutatta.
-Talán fordítva - évődött Alicja, először a Biblia, s csak utána Marx. Bár oly-mindegy. Nagykorukban úgy is ők döntik majd el, melyiket választják!