Szombat este volt. A tükör előtt bámultam magam. A hajam sehogy sem akart beállni az esti bulihoz. Nem tudtam dönteni: copf, vagy inkább tupírozzam. Jobbra-balra forgattam az arcom. Utóbbinál maradtam.
Délelőtt epiláltam. Utálom a gyantázást, de a szépségért szenvedni kell! Bőröm sima és puha. A nővérem megint úgy elrakta a szemöldökcsipeszt, hogy alig találtam meg.
Ma este miniszoknyát veszek fel, és combfixet. Faljanak csak fel azok az éhes férfiszemek! Piros vagy fekete? Ezt a dilemmát minden héten átélem!

Nem akarok túl hivalkodó lenni.
Maradok a pirosnál! Nem akarok feltűnő lenni, de szeretném ha észrevennének. Anyukám eközben a konyhában motozott. A mosatlanokkal szöszmötöl. Igazi, megértő, gondoskodó anya. Csak még mindig nem akarja felfogni, hogy felnőttem! Már nagykorú vagyok! Nem tudja, nem akarja elfogadni!
Francba! A gumi-óvszert majdnem elfelejtettem! A szombat esti bulik fontos kelléke! A nővérem pasizni ment, én is azt teszem!
Megegyeztünk, hogy nem járunk egy helyre szórakozni, nehogy valamelyik csődör miatt konfliktusunk támadjon. Szeretem, hogy ő olyan megértő. Gyermekkorunk óta megengedi, hogy hordjam a ruháit. Most viszont az nélkül, hogy elkérném, fel kell vennem valamelyik melltartóját, mert az enyémnek legutóbb elszakadt a pántja. Nekem jóval kisebb a mellem, mint neki. Az ő testi adottságai sokkal előnyösebbek. Neki minden könnyebb...pláne ha férfiakról van szó!
Ma éjszaka az első pasival elmegyek aki rám nyomul, és persze előtte elkényeztet egy-két drága koktéllal.
Szeretem, ha egy férfi tudja mit akar!

Indulni kellene végre! Smink, haj, ruha... Oké! Piros tűsarkú, piros műkörmök! Ez ütős lesz! Szedelőzködöm. Retikül, némi pénz, és egy utolsó pillantás a tükörbe.
Nyitom az ajtót, indulnék. Anyukám hangja hirtelen megtorpanásra késztet:
- Kisfiam! Megint a Kék Osztriga bárba mész? Csomagoljak szendvicset?