Der verspätete Wanderer

Wo aber werd ich sein im künftgen Lenze?
So frug ich sonst wohl, wenn beim Hüteschwingen
Ins Tal wir ließen unser Lied erklingen,
Denn jeder Wipfel bot mir frische Kränze.

Ich wußte nur, daß rings der Frühling glänze,
Daß nach dem Meer die Ströme leuchtend gingen,
Vom fernen Wunderland die Vögel singen,
Da hatt das Morgenrot noch keine Grenze.

Jetzt aber wirds schon Abend, alle Lieben
Sind wandermüde längst zurückgeblieben,
Die Nachtluft rauscht durch meine welken Kränze,

Und heimwärts rufen mich die Abendglocken,
Und in der Einsamkeit frag ich erschrocken:
Wo werde ich wohl sein im künftgen Lenze?
___________________________________________


A kései vándor

Jövő tavasszal merre jár az énem?
Ezt kérdezém, midőn kalap-dobálva
Dalunk a völgyben zengtük egyre-másra,
És lett virágból friss koszorúm nékem.

Azt tudtam én: tavasz fog körbe szépen,
Hogy fény-folyók sietnek óceánba,
Hogy messzi tájon szól madár-dalárda,
S az alkony pírja még a messzeségben.

De már itt ért az est, a vándorlásba'
Megfáradt hívem elpihent mind régen,
Virágom fonnyadt, éji szellő járja.

Az estharangok hívnak hazatérnem,
S én rákérdezek félve a magányra:
Jövő tavasszal hol lesz újra énem?

* * * * *