HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2016-05-12

Emléktöredékek édesapám igaz meséiből 2. rész

Inkább a halál...

Amikor összeestem a hóban, feldobtak egy szánra. Esélyem sem volt a túlélésre. Tudtam, meg fogok halni. Negyven fokos hidegben takaró, minden nélkül a szánon fekve, nem fogom túlélni. Hamarosan elveszítettem az eszméletem.
Amikor feleszméltem, pálinkát csöpögtettek belém. Többen feküdtünk a szánon, de volt már takaró is rajtunk. Felemeltem a kezemet, néztem... Megvolt mind a kettő. A lábaimat nem éreztem. Fura érzés volt, mintha nem lettek volna lábaim. Ismét elveszítettem az eszméletemet.
Amikor újra magamhoz tértem, már ágyon feküdtem a tábori kórházban. Egy nővér meleg teával itatott. Jólesett.
Azután jött egy idős orvos. Érdeklődött, hogy érzem magam, pedig ő jobban tudta nálam.
Azt mondta, akik ide hoztak, azoktól tudja, hogy keresztülment a jobb lábamon egy tank. Aztán útközben meg is fagyott. Le kell vágni a jobb lábamat. Ordítottam, nem, nem hagyom, nem engedem! Azt mondta, akkor meghalok, mert már fekete egészen térdig, nincs más megoldás.
Nem egyeztem bele. Inkább a halál... Azt mondta, mindent megtesznek, hogy megmentsék az életemet.
Úgy is volt. Hálás lehetek annak az embernek, akinek még a nevét sem tudom. Míg élek hálával és köszönettel tartozom neki, mert megmentette a lábamat, s így az életemet is.
Két hónapig feküdtem ott, akkor már bottal jártam. Közben megtudtam, hogy Ukrajnában vagyok
és nincs messze a határ, de nem tudnak hazavinni, mert körbe vagyunk kerítve orosz katonákkal. Még vártam kicsit, hogy el tudjam hagyni a botot, és megerősödjek, mert 37 kilósan kerültem kórházba. Aztán egy éjszaka megszöktem. Haza akartam jönni. Készültem a szökésre, gyűjtöttem ennivalót, konzerveket, meg minden más tartós élelmiszert félretettem, elrejtettem. Azt tudtam, merre van a határ, de hogy milyen messze, azt nem.
Kíméletlenül hideg volt az éjszaka. Gyalogoltam egész éjjel, másnap egész nap, katonaruhában, fegyvertelenül. Második éjszaka már iszonyúan elfáradtam, sötét volt és fogalmam sem volt, hol vagyok. Feltűnt a távolban egy tanya kivilágított ablaka. Reménykedtem benne, hogy ott meghúzhatom magam valahol. Mikor elértem, akkor láttam, hogy milyen nagy az épület, sok ablaka van, mind kivilágítva. Nem volt már bennem félelemérzet. Egyenesen az ajtó felé tartottam, és benyitottam. Zsúfolásig tele volt orosz katonákkal. Meleg volt benn és vágni lehetett a füstöt. Senki nem vett észre. Behúztam az ajtót és megláttam az udvaron egy kis melléképületet. Tyúkól lehetett, de üres volt. Nem bírtam tovább menni, meg kellett pihennem. Bebújtam a tyúkólba, leültem a földre, neki dőltem a falnak, és már aludtam is. Másnap, amikor felébredtem, már nem volt ott senki. Az, hogy én nem fagytam meg azon az éjszakán, az a csodával volt határos.
Továbbmentem. Már késő délután volt, amikor valami település látszott körvonalazódni. Mindjárt a falu szélén egy fekete fejkendős néni jött szembe velem. Gondoltam megkérdezem, hol vagyok.
- Te honnan jössz, fiam? - szólalt meg ő elsőnek. A magyar szó hallatán sírva fakadtam.
- Hol vagyok? Milyen országban?
- Odaátról jössz? Ez itt Magyarország!
Lehasaltam, úgy csókoltam a földet...



Epilógus...

Mesélés közben, el-elcsuklott apa hangja mindig, a végén már a könnye is ömlött.
Persze, hogy én is sírtam. Mit sírtam, zokogtam... A Birkapörkölt epizód után oda ráncigáltam apát a kemence mellé, édesanyámat megkértem, szeljen kenyeret, szalonnát, kolbászt. Azt tányérra raktam és odavittem édesapámnak.
- Fáztál és éheztél eleget, most melegedj és egyél! - zokogtam.

Valószínűleg ez a három epizód hatott rám a leginkább édesapám meséiből, mert ezek megmaradtak az emlékezetemben. Bár vannak még töredékek, de a történet nem rakható össze belőlük.
Ahogy nőttem, már kezdtem gyanakodni, hogy édesanyám megtilthatta apámnak, hogy meséljen előttem a háborús élményeiről, mert mindig nagyon sírtam és vigasztalhatatlan voltam. Ez konkrétan, Bandi barátjának eleste után történhetett. Onnantól megszűntek a mesék s akkor nem is hiányoztak.
Bár már belém égett a háború iránti gyűlölet, és úgy rögzült bennem az orosz föld, az orosz nép, hogy ők bántották az apámat. Gyűlöltem őket. Emiatt taszítottam magamtól mindent, ami orosz. Később már megvilágosodtam, hogy nem csak az oroszok hibáztathatók mindezért, hanem azok, akik oda küldték a kétezer magyar katonát szinte fegyvertelenül, felkészületlenül és minden ellátás nélkül. Csak a cigaretta és a pálinka volt biztosítva számukra, hogy elkábítva általa, merjenek vakon harcba szállni, egyáltalán nem számolva a következményekkel.

A következmények viszont nem maradtak el. A frontról hazatérő katonák alkoholistákká lettek.
Ezzel bizonyára édesanyám sem számolt, amikor feleségül ment apámhoz. Csak küzdött a nyomorral nap-mint nap, ami rájuk szakadt, ahogyan mindenkire a világégés után. Édesapám borbélyüzletének szomszédságában kocsma volt. Ott itta el a keresetét minden nap. Anyám, két halva született csecsemő után kapott észbe, hogy tennie kell valamit.
Az ő ötlete volt, hogy költözzenek ki tanyára és dolgozzanak a földön. Talán ma már különösen hangzik, mert megoldható lenne egy válással, de anyám meg akarta menteni a házasságukat, családot akart.
Talált is egy tanyát hat hektár földdel, amit fele-fele alapon művelhettek. Édesapám belement, mert ő is családot szeretett volna. Egy kiló kenyérrel és almával költöztek oda, nincstelenül, a nulláról kezdve. Vállalták a kegyetlenül nehéz munkát és minden hátrányát a tanyasi életnek, s végül én ott születtem, és életben maradtam. Nem volt könnyű odáig az út, de édesapám lelkét gyógyította a természet, a kegyetlen nehéz munka, az állatok s végül a család.
Én már készen kaptam a jó apát, a szerető, gondoskodó, csak a családjáért élő fantasztikus apát.
Mindezt édesanyámnak köszönhettem. Valahogy mindig ráérzett mikor, mit kell tennie.

Néhányszor magam is láttam édesapámat részegen. Előfordult, hogy elveszítette a kontrollt, de az egyik kezemen meg tudnám számolni, hányszor. Egyre máig emlékszem. Akkor már nagyobbacska voltam, 12-13 éves lehettem. Osztálykirándulásra kellett volna pénz, de nem volt. Soha sem követelőztem, megértettem, a nincs-ből nem lehet költeni. Ám akkor édesapámnak támadt egy ötlete. Tizennyolc malaca volt a kocának. Tartott tőle, hogy nem lesz olyan jó termés, hogy elláthassuk őket élelemmel, és mind fel tudjuk nevelni. Adjuk el a felét, hangzott apa döntése. El is vitte őket vásárra vasárnap a szomszédos faluba.
Estefelé jött csak haza. Láttam édesanyám rémült tekintetét, ahogy az utat kémleli mikor jön már. Aztán messziről észrevette ahogy vágtázva hajtott, s ahogy közeledett, úgy vált egyre kétségbeesettebbé, s amikor begördült a szekér az udvarra, lógó saroglyával, a már félig lecsüngő ládával, amiben a malacok voltak, túlhajszolt lovakkal, mindjárt megvilágosodott előtte mi történt.
Csak én nem értettem. Azután kiderült, hogy elkeltek ugyan a malacok, csak éppen az áruk az ördögé lett.
No, akkor haragudtam apára. Haragudtam, mert anya sírt miatta, és persze, az osztálykirándulásra mégsem lett pénz.
Akkor látta édesanyám elérkezettnek az időt arra, hogy mindent elmondjon nekem. Arra kért, hogy én ne haragudjak rá. Azt mondta, neki haragudnia kell, hogy apa lássa, érezze mekkora hibát követett el, de nekem nem szabad haragudnom, mert ha mindketten eltaszítjuk magunktól, akkor nem lesz vége, az italban keres menedéket.
Most már tudom, mennyire igaza volt, és milyen helyesen járt el.
Értettem már édesanyám ijedt pillantásait is, mindig reszketett, félt attól, hogy bármikor újra kezdődhet minden, de többé nem láttam részegen az apámat. Ebből az esetből azt hiszem, ő maga is levonta a következtetést végérvényesen.

Ilyen megviselt idegzetű elődök, örökkön tépelődő, nyugtalan ivadéka vagyok. Akit szeretőn gondoskodó szülők és az ölelő természet nevelt, tanított, akinek testvérei a fák, virágok, búzamezők voltak, s akit a csillagos éjszaka és az illatos mezők öleltek és tették széppé, boldoggá a gyerekkort.
Néha akaratlanul is elgondolkodom azon, mennyi véletlennek az összjátéka kellett ahhoz, hogy végül abban a földi paradicsomban nőhettem fel, tanyán, a természet ölén, szerető, gondoskodó szülők mellett. Hálás vagyok nekik ezért, habár tudom, igen kemény árat fizettek érte.
Annak a gyerekkornak már nincs élő tanúja. Édesapám 26 évvel ezelőtt, túl korán ment el. Bár az alkoholizmusból sikeresen kigyógyult, de a dohányzásról nem tudott lemondani, annak az áldozata lett. Édesanyám húsz évvel később követte.
Határtalanul tiszteltem és szerettem a szüleimet. Úgy hiszem, meg is érdemelték.
Legyen békés, nyugodalmas álmuk.

Szüleim halálának évfordulóján...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-07-18 21:50:55

válasz hova (2016-07-17 21:30:39) üzenetére

Kedves Vali!

Meghatottak kedves soraid. Igazán köszönöm, hálásan köszönöm.
Bizonyára Nektek is sokat mesélnek azok a fenyőgallyak a megsárgult levéllel együtt. Sajnos, sokan ott maradtak örökre.
Köszönöm és ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2016-07-17 21:30:39

Kedves Ida!
Szeretem az igaz meséket, különösen ilyen embertől mint Te, aki nem mismásol, kimondja a szót akkor is ha nem dicsekedni való.hát, én is sírva fakadtam bevallom. A párom három éves volt mikor az édesapját az orosz frontra vitték és soha nem tért haza.Még őrizzük az utolsó levelét és a borítékot amiben töredezett fenyőgallyak vannak a kedves szavak mellett a megfakult papíron.Karácsonyi levél volt.visszatérek a Te írásodra, - SZÉP MINDEN SORA.
Aztán megint az írás vége felé vanaz igazi gyönyörűség, a szép őszinte vallomás aminek Édesapád is örülhet odaát!
"Ilyen megviselt idegzetű elődök, örökkön tépelődő, nyugtalan ivadéka vagyok. Akit szeretőn gondoskodó szülők és az ölelő természet nevelt, tanított, akinek testvérei a fák, virágok, búzamezők voltak, s akit a csillagos éjszaka és az illatos mezők öleltek és tették széppé, boldoggá a gyerekkort."
Gratulálok és szeretettel ölellek:Vali
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-07-03 22:31:48

válasz Haász Irén (2016-07-03 16:12:55) üzenetére
Köszönöm szépen, Irén, hogy olvastad. Egyet értek veled, ahogy a rendszerek változnak, úgy változik a történelmünk is. Ezt már édesapám is megtanította velem, annak idején, "Ne higgy lányom a történelemkönyveknek, azoknak a fele sem igaz"mondogatta gyakran. És én hittem neki, sőt, ma is hiszek.

Ölellek
Ida
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3248
Időpont: 2016-07-03 16:12:55

Szeretettel olvastam történetedet. Saját történelmünket írják a családi emlékek, bármit is ferdít vagy hazudik a hivatalos, mert sajnos ennek sokszor vagyunk tanúi. Persze a dolgok másokkal máshogy is megeshettek, tudni kell súlyozni köztük.Ezért olyan nagy a veszélye annak, ha kihalnak egy korszak túlélői - attól kezdve már a politika a tankönyvíró.
Ölellek.
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-06-21 20:42:45

válasz Istefan (2016-06-20 04:37:43) üzenetére
Nagyon igazad van, István. Soha ne felejtsük el, hogy a következményeknek mindig oka és okozója van... Sajnos, valóban így van ez ma is. Köszönöm, hogy időt szántál erre az írásomra is.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2016-06-20 04:37:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A háború csúnya dolog, és következményei is az azok. Szerencsére kedves Ida, te szépen írsz, így emiatt nem tűnnek annyira rútnak a dolgok. Az emberek nagy többsége általában a következmények miatt haragszik, mert elfelejti az okot, ami a következményeket kiváltotta. Sajnos ez van ma is, mert az okot, vagy annak okozóját a következményekkel igyekeznek eltakarni. Szeretettel: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-06-03 16:23:16

válasz Klára (2016-06-02 20:04:29) üzenetére

Kedves Klári!

Köszönöm szépen a véleményedet. Sokat jelentenek nekem elismerő soraid.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-06-03 16:20:53

válasz eferesz (2016-06-02 19:30:06) üzenetére

Kedves Szabolcs!

Magam is bízom benne.
Köszönöm szépen, hogy itt jártál.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2193
Időpont: 2016-06-02 20:04:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Olvasgatom én is a történeteidet, amiket annyira jól meg tudsz írni, hogy az olvasó egészen bele tudja magát élni. Ez is ilyen. A szüleid iránti tisztelet, szeretet átsugárzik minden egyes sorodon.

Szeretettel: Klári
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2016-06-02 19:30:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Bízom benne, hogy megkapták békés és nyugodalmas álmukat.
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-06-02 14:51:22

válasz T. Pandur Judit (2016-05-17 16:50:32) üzenetére
Kedves Judit!

Köszönöm, hogy olvastál. Igen, jól látod. Talán éppen ezért (is) szerettem volna emléket állítani a szüleimnek, ily módon. Nagyon-nagyon sokat köszönhetek Nekik.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-06-02 14:47:32

válasz hundido (2016-05-16 06:00:35) üzenetére

Kedves hundido!

Milyen igazad van. A csoda sokszor jelen van, csak mi nem vesszük észre.
Köszönöm, hogy itt jártál, és olvastál. Elnézésed kérem, hogy ilyen sokára reagálok hsz-re, betegeskedtem, nem tudtam jönni. Köszönöm megértésed.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2016-05-17 16:50:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Elolvastam a történetedet, és sokáig elgondolkodtam rajta. Milyen heroikus, ma már szinte hihetetlen erőfeszítéssel győzte le a saját legrosszabb szenvedélyét édesapád. Mennyit szenvedhetett a két halva született gyermeket siratva édesanyád. Mit meg nem tettek, hogy családjuk legyen!
Most meg sok fiatal semmit sem tesz azért, hogy családja legyen. Sőt inkább tesznek ellene, nehogy gonddal járjon a gyerek.

Judit
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
934
Időpont: 2016-05-16 06:00:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Igazán érdekes, olvasmányos a két történet. A csoda sokszor jelen van az életünkben. Üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-05-14 19:59:49

válasz Ylen Morisot (2016-05-13 20:42:26) üzenetére

Drága Ylen!

Édesapám valóban a csodával határos módon menekült meg, több ízben is. Hogy mindez miért történt, azon magam is sokat töprengtem már. Biztosan van rá magyarázat, még ha nem is tudunk róla. Mindenesetre én nagyon elégedett, boldog gyerek voltam, a szegénységben, nyomorban is, remélem, sok örömük volt bennem. És azt is remélem, hogy édesanyám bölcsességéből sikerült valamicskét átörökítenem. :)
Köszönöm szépen kedves soraidat, s a végére csak annyit mondok:
Úgy legyen!

Ölellek szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-05-14 19:36:01

válasz sailor (2016-05-13 19:18:51) üzenetére

Köszönöm szépen, kedves sailor, hogy velem tartottál, és együttérzésedet is megköszönöm.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-05-14 19:23:08

válasz sankaszka (2016-05-13 15:23:29) üzenetére

Köszönöm szépen a véleményedet, sankaszka.
Ugyanakkor, az ünnepi jókívánságaidat is megköszönöm, és hasonló jókat kívánok Neked.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1666
Időpont: 2016-05-13 20:42:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Leírni nem tudom, mi minden ment át rajtam, míg olvastam. Ami édesapáddal történt, maga a csoda. Édesanyád pedig a világ legbölcsebb asszonya volt.
Arra gondoltam közben, hogy az események talán mindig több generáción át ívelnek, hatnak, és te ezt most láttattad velünk. Mert így, általuk lettél az, aki vagy, egy nagyszerű ember, aki megosztottad emlékeidet. Legyen szüleidnek békés, nyugodalmas álmuk!
Nagy szeretettel ölellek:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2016-05-13 19:18:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Odézem ugyanazt,mint oroszlan:
"Ilyen megviselt idegzetű elődök, örökkön tépelődő, nyugtalan ivadéka vagyok. Akit szeretőn gondoskodó szülők és az ölelő természet nevelt, tanított, akinek testvérei a fák, virágok, búzamezők voltak, s akit a csillagos éjszaka és az illatos mezők öleltek és tették széppé, boldoggá a gyerekkort."
...
Gratulálok szeretettel.sailor
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
339
Időpont: 2016-05-13 15:23:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
WOW.Szívből gratulálok,érdekes történetedhez.Szívből kívánok egy IGAZI PÜNKÖSDI ÜNNEPEKET.Jó életerőt&hűséges jó társakat&jó megújulást,hogy meg sok ilyen szép és igazi értékekkel átölelt alkotásod születhessen a napjaink&eljövendő nemzedékek olvasóinak is.Tisztelettel&embertársi Szeretettel:SANKASZKA**WISH YOU A HAPPY WHITE SUNDAY&REFRESHING PILGRIMS&BLESSING**
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-05-13 11:35:10

válasz efmatild (2016-05-12 14:54:39) üzenetére

Kedves Matild!
Köszönöm felemelő soraid, de itt is azt tudom mondani, amit Maricának is írtam. Ők voltak nagyszerű emberek, a szüleim. Nekem volt megtiszteltetés, hogy az ő gyerekük lehettem. Azt nem tudnám megmondani, hogy én milyen ember lettem, mindenesetre igyekeztem, hogy méltó utódjuk legyek, de úgy hiszem, a nyomukba sem érek.
Bevallom, nem volt könnyű ezt megírnom, de meg kellett írnom, mert az életük példamutató volt előttem is, és azt hiszem megszívlelendő lehet mindenki számára.
Köszönöm, hogy velem voltál, és együtt éreztél velem ebben az emlékezésben.
Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-05-12 21:11:06


Jaj, de drága vagy Marica, én inkább azt hiszem, hogy ők voltak nagyszerű emberek, mindig tudták mit kell tenniük, és annak ellenére, hogy tépázta az élet őket rendesen, emberek voltak, és emberek maradtak.
Köszönöm, hogy velem tartottál ebben az emlékezésben.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2016-05-12 21:05:43

válasz oroszlán (2016-05-12 12:02:01) üzenetére

Köszönöm szépen a könnyeket, drága Ica. Nem akartalak megríkatni, de ahogy olvastam, hogy igen ritkán fordul elő veled, jólesett.

Ölellek szeretettel
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2016-05-12 14:54:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Még nem fordult elő velem, hogy megáll bennem a szó, a gondolat. Most ez történt. Nem szokásom mások hozzászólását felhasználni, de most Marica szavait idézem: "Legyen békés, nyugodalmas álmuk". Legyen, mert ilyen nagyszerű Ember neveltek fel, mint Te."
Egyetértek Maricával, mert szerintem is nagyszerű Ember vagy!
Gratulálok ahhoz az erőhöz, ami Benned rejlik, hogy ezt az emlékezést, főként az epilógust le tudtad írni!
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2016-05-12 12:02:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ritkán hatódom meg úgy drága Ida, hogy kijöjjenek a könnyeim, most megtörtént.
Alig tudok szóhoz jutni.

"Ilyen megviselt idegzetű elődök, örökkön tépelődő, nyugtalan ivadéka vagyok. Akit szeretőn gondoskodó szülők és az ölelő természet nevelt, tanított, akinek testvérei a fák, virágok, búzamezők voltak, s akit a csillagos éjszaka és az illatos mezők öleltek és tették széppé, boldoggá a gyerekkort."

Ölellek szeretettel: Ica

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hogy lett című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)