Sokáig gondolkodtam rajta, mi okozta a
menekülni vágyás reakcióját bennem,
mikor tegnap megláttalak,
de nem engedtem neki.
Láttam, először te is elfordultál,
csak mikor odaértem, fordultál vissza felém.
Telefonon beszéltél, és intettél kicsit, amit viszonoztam,
de mosolytalanul meredtem rád.
Hová lett az az izgalom és boldogság,
ami eddig véletlen találkozásainkkor átjárt?
Siratom!
Egyetlen érzés, egy pillanat múlva,
mégis átütötte a szégyen falát.
Látva törékenységedet,
kezed kedves mozdulatát,
újra éreztem azt az érzést,
amit talán nem lehet úgy megölni,
mint a bizalmat, és a szerelmet.
Ezt éreztem akkor is, mikor megláttam,
talán életemben először,
anyukám gyermeki énjét.
Ezt! Hogy édesek vagytok,
s oly törékenyek!