Újra nyár van, újra nyár,
ma bicikli-túra vár,
csillog az új kerékpár,
rá nevet a napsugár.

Száguldozni szeretnék,
nem kell oldalt kis kerék!
Apukám fut majd velem,
egyensúlyban tart engem.

Már fent ülök, tekerek,
közben mindent megteszek,
markolom a kormányom,
úgy érzem, jól csinálom.

Nyereg mögött seprűnyél,
mégis szívem kicsit fél,
három háznyit tekerek,
apu tart most engemet.

Jaj, apukám lemaradt,
furcsán érzem magamat,
mit csináljak egyedül,
én leszek ki elterül?

Most hirtelen lenézek,
megragadom a féket,
jaj de jó, hogy ezt tettem,
bizony, majdnem elestem!

Nem ijedtem meg nagyon,
a tanulást folytatom,
az sem baj, ha borulok,
akkor újra indulok!