HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2016-06-11

Az öltöny 23. fejezet

23. fejezet

Hamar reggel lett. Kriszta nővér kopogott Jolán szobája ajtaján. Meglepetésére szinte azonnal nyílt is az ajtó.
- Köszönöm, hogy ébresztett nővérke, de már le is húztam az ágyat, - nyújtotta a használt ágyneműt Krisztának. - nem vagyok valami jó alvó, elég korán szoktam ébredni, de nagyon jól esett, hogy itt alhattam. Régen aludtam ágyban.
- Nagyon szívesen. - mondta Kriszta. - Az előbb voltam Péternél, már ő is ébren van, és sokkal jobb színben, mint tegnap.
- Mikor lesz a vizit? - kérdezte Jolán.
- Majd időben szólok, - nyugtatta meg Kriszta, - de ne izguljon, itt senki nem fog azért szólni, mert látogat egy beteget.
Jolán a mosdóban tett látogatás után, Péter szobája felé vette az irányt. Mivel nyitva volt az ajtó, kopogni nem kellett, de azért beszólt.
- Bejöhetek? Nem zavarlak? - kérdezte.
- Igen, - válaszolt Péter. - azért kértem Krisztát, hogy hagyja nyitva az ajtót. Nem aludtam túl jól, korán felébredtem, mert fájt a műtét helye. Kértem is egy fájdalomcsillapító injekciót. Azóta valamivel jobb. Állandóan az jár az eszemben, hogy lehettem ilyen buta, pedig Károly figyelmeztetett. Amikor fellökte azt a sovány nőt, minden, amit mondott kiment a fejemből. Akár meg is ölhetett volna.
- Szerencsére nem így történt. - ült le Jolán a székre. - Örülök neki.
- Én is. - válaszolt automatikusan Péter, de gondolatban egész máshol járt. - Sok időm volt gondolkodni, éjjel, - terelte más felé a beszélgetést. - amikor nem tudtam aludni. Eszembe jutott, az első találkozásunk, azonnal szimpatikus volt nekem.
- Te is nekem. - fogta meg Péter kezét Jolán. - Olyan volt mintha régi ismerősök lennénk, a vonásaid is ismerősnek tűntek. Úgy éreztem, már találkoztunk.
- Mesélt Jánkmajtisról. - emlékeztette Péter.
- Igen, jártam ott, - bólintott Jolán. - ott ismertem meg a férjemet.
- Ő is az építőtáborban lakott? - kérdezte Péter egyre kíváncsibban.
- Nem, - nézett a távolba Jolán. - a szüleinek épülő házon én is dolgoztam, mint segédmunkás.
- Akkor ő ott lakott Jánkmajtison? - zavarta meg gondolataiban Jolánt a kérdésével Péter.
- Hamar megkedveltük egymást. - zuhant megint az emlékeibe Jolán.
Péter folytatta volna a beszélgetést, de az ajtóban megjelent Éva, és zavart tekintettel nézett a kórteremben lévőkre. - Péter, Jolán, végre megtaláltalak benneteket.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok, - kérdezte Péter, bízva benne, hogy elsősorban őt kereste. - már egész jól vagyok. - próbálta megnyugtatni Évát, pedig nem látszott túl idegesnek.
- Az ételosztóban, Julitól hallottam, hogy megint Pesten vagy, - magyarázta Éva. - és már megint bajban. Ezért jöttem, hátha tudok valamiben segíteni.
- Sajnos megint igazad van, - magyarázkodott Péter. - amit lehet, azt én elszúrom.
Jolán felállta székről, és indult volna az ajtó felé, de Péter rászólt. - Hova megy Jolán, nem zavar minek.
- Elmegyek az ételosztóba, - próbált elfogadható indokot találni a gyors távozásra. - Juli biztos szeretné tudni, hogy vagy. Este, vagy holnap reggel visszajövök, - búcsúzott - ha nem zavarlak. - tette még hozzá.
- Dehogy zavar, - válaszolt Péter. - várni fogom, nem megyek sehova. - mosolyogva intett búcsút Jolánnak.

Távozóban, ismét gondolataiba mélyedt Jolán. Észre sem vette, hogy a nővérpultban ott ül Kriszta nővér, aki rögtön felállt, amikor meglátta.
- Viszont látásra. - búcsúzott, a gondolatatiba elmerült Jolántól. - Már el is megy? - kérdezte.
- Elnézést, - fordult vissza Jolán. - kicsit elgondolkoztam, mit kérdezett?
- Azt kérdezetem, hogy ilyen hamar elmegy? - ismételte meg a kérdését kicsit átfogalmazva Kriszta.
- Igen. - válaszolt Jolán. - Visszamegyek az ételosztóba, mert az ott dolgozók biztos kíváncsiak Péter állapotára. - magyarázta Jolán. - Megnyugtatom őket. - tette még hozzá.
- Viszontlátásra. - búcsúzott Kriszta még egyszer.
- Viszontlátásra. - szólt vissza az ajtóból Jolán.

Pár lépés után, ismét visszatértek előző gondolatai. Eszébe jutott, amikor először találkozott Sándorral. Sorra törtek elő a mélyre eltemetett emlékek. Két hetet töltött Jánkmajtison, minden nap találkozott Sándorral. Minden alkalommal nagyon jó érezték magukat a másik társaságában. Repült az idő, amikor együtt voltak. A két hét is nagyon hamar eltelt. Fájdalmasan, és hosszan búcsúztak a tábor vége után. Sándor megígérte, hogy megkeresi, ha befejezte az iskolát. Jolán akkor nem nagyon bízott az ígéretben, mert érezte, hogy Pál, Sándor öccse nem örül a kapcsolatuknak, és a szülők sem fogadták, túl nagy lelkesedéssel Jolánt. Minden héten kapott egy levelet Sándortól, válaszolt is mindegyikre. A sokadik levélváltás után, érkezett az a levél, amire 18 hónapja várt. Sándor azt írta, hogy megvette a vonatjegyet, és hétvégén érkezik Pestre. Nem vártak hosszan az esküvővel, egy hónap múlva összeházasodtak. Meghívták Sándor családját, de senki nem fogadta el, csak egy táviratot kaptak a szülőktől. Jolán szülei akkor már nem éltek, így csak a két tanúval, akik Jolán baráti köréből kerültek ki, mentek a házasságkötő terembe. Utána a sarki kocsmában leültek egy sarok asztalhoz, és ittak egy konyakot, végleg megpecsételve a fogadalmat. Azóta, csak kétszer járt Jánkmajtison, először mikor Sándor apját, majd mikor anyukáját temették el. Mind a két alkalommal, csak annyi időt maradtak, amíg a szertartás lezajlott, mert érezték, hogy Pál ellenszenve semmit nem enyhült. Jolán mindent megtett, hogy a testvérek tartsák a kapcsolatot, de Pál minden közeledést visszautasított. A kapcsolatuk talán akkor enyhült egy kicsit, amikor a férje Sándor meghalt, és Jolán elhívta őket a temetésre. Pál és Sára a felesége is eljöttek. Először Sára ment oda Jolánhoz, és részvétnyilvánítás helyett, szorosan megölelte, és csak annyit súgott a fülébe, ne haragudj Pálra, én mindent magpróbáltam, hogy megenyhüljön. A temetés végén Pál is oda ment Jolánhoz. Egy darabig, csak álltak egymással szemben, és könnyes szemmel nézték egymást. Pál szólalt meg először.
- Olyan hülye voltam. - fogta meg Jolán kezét. - Addig haragudtam, hogy most, már nem tudok kibékülni vele. - nézett vissza a virágokkal telerakott sírra.
Jolán közelebb lépett, és megölelte Pált. - Én nem akartam elvenni a bátyádat. - mondta, és már nem tudta visszatartani a zokogást. Így sírtak egy darabig, amikor Pál kibontakozott az ölelésből. - Már tudom, - mondta. - de, már késő.

Éles dudaszó rántotta vissza a valóságba, az álomvilágból.
- Legalább körülnézne. - szólt ki a sofőr a hirtelen fékező autóból.
- Bocsánat. - kért elnézést Jolán a figyelmetlenségért. Körül nézett, és csak most eszmélt rá, hogy ott van az ételosztó előtt. Nem emlékezett, hogy jött ide, de örült, mert legszívesebben, leülne a járdaszegélyre, úgy elfáradt. Erőt vett magán, és bement.
- Jolán, - üdvözölte lelkesen Juli. - hogy van Péter? - kérdezte azonnal.
- Jól. - válaszolta Jolán röviden. - De hagy üljek le, nagyon elfáradtam.
Juli kifordított egy széket az asztaltól, és rásegítette Jolánt. - Hozok neked egy pohár vizet, biztos megszomjaztál.
- Köszönöm, az jól fog esni. - hálálkodott, és nem túl feltűnően, de fájdalmas arccal megfogta a hasát, bízva abban, hogy a nyomástól enyhül a fájdalom.
Ahogy visszatért Juli a vízzel, ismét faggatni kezdte. - Mesélj, már, hogy van Péter.
- A műtét jól sikerült. - kezdett mesélni Jolán. - Azt mondta a professzor, hogy nem lesz maradandó károsodása, még sántítani sem fog, ha teljesen begyógyult a seb.
- Ennek örülök, - nyugodott mag Juli. - de meddig marad a kórházban? - kérdezte.
- Azt nem tudom, a reggeli vizitet nem vártam meg. Éva bement reggel hozzá, nem akartam zavarni őket, ezért eljöttem.
- Tegnap este itt járt, - magyarázta Juli. - akkor mondtam neki, mi történt. Gondoltam, hogy reggel bemegy hozzá. Károly is hívott, korán reggel, hogy tudok-e valamit Péter állapotáról. Fel is hívom, elmondom neki amit mondtál. - indul Juli a konyha felé, hogy megkeresse a telefonját.
Jolán egyedül maradt az étkezőben, még nem kezdődött az ételosztás. Bal kézzel a hasát szorítva, ismét a gondolataiba mélyedt.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2016-06-13 17:18:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Jó olvasni olyan írást, amely az igaz emberséget, segítőkészséget mutatja meg. És végre Éva is megjelent!
Szeretettel:
Ylen

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)