Eduard Mörike
(1804-1875)

Das verlassene Maegdlein

Frueh, wann die Haehne kraehn,
Eh die Sternlein verschwinden,
Muss ich am Herde stehn,
Muss Feuer zuenden.

Schoen ist der Flammen Schein,
Es springen die Funken;
Ich schaue so drein,
In Leid versunken.

Ploetzlich, da kommt es mir,
Treuloser Knabe,
Dass ich die Nacht von dir
Getraeumet habe.

Traene auf Traene dann
Stuerzet hernieder;
So kommt der Tag heran -
O ging er wieder!
___________________________


Az elhagyott szolgálóleány

Ha szólnak kakasok,
És csillagok kihunynak,
Már tűzhelynél vagyok,
Be kell, hogy gyújtsak.

A láng fénnyel lobog,
Szikrák ugrálnak,
Beléjük bámulok,
S eltölt a bánat.

Mert akkor, hűtelen,
Felrémlik képed,
Kivel múlt éjjelen
Álmodtam szépet.

Ilyenkor könnypatak
Tolul szemembe...
...Így indul hát a nap -
Csak vége lenne!