HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48397

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: tigerjnrFeltöltés dátuma: 2016-06-24

Népszámlálás

Rájuk néztem. És visszaköszönt valami' ismerős érzés. Az ő kezük nem az öregségtől remeg. Csonttá aszott ujjaik közt a vágy gyűrűzik: a szeretni akarás vágya. Szemük mélyén sejtetően derengett a csalódottság. Erzsi néni merengőn, lappangó bánattal szorongatta papírjait: "Erdélyből jöttünk át '47-ben". Otthonosan berendezett 5 négyzetméterében tejjel, ásványvízzel kínált, mert ugye, ő csak azt iszik. A falon unokák,
gyermekek képei lógtak; "annyira szeretem az unokáimat", rebegte kissé elhaló hangon. Értelmesen végig mustrálta "lakását" és a lemondó, elkeseredett sóhaj törte meg gondolatait: "De, hát, ide? Nem jöhetnek". Törékeny, elesett, sovány mivoltjának dacára húszévesként kapta fel a falhoz idomuló kisasztalt, és vetette a szoba közepére: "Itt több a fény". Újra körbe nézett: "Ennyi maradt". A komód mellett szerényen meghúzódó, kis dohányzóasztal, és annak egy kicsi polca. Az asztalon dekoratív csipke, melyen, nehezékként, egy petróleumlámpa díszelgett. Az asztalocska polcán egy ládika bújt meg, mely inkább hasonlított egy szerszámos ládához... az is volt talán... kilincsek, csapok; ilyesmiket csillantott meg a reggeli napfény, mely némi meghittséggel itatta át a teret. Mindeközben a jó fül hallhatta a hölgy bánatos kérdéseit, melyet, - felpillantva - Istenhez intézett: "Miért élek még?". De, a statisztika a számokban utazik, és pont nem érdekli őt az ember.

Így van: Ők már senkinek sem számítanak. Ők a hálátlanság, önzés és érdek kiszolgáltatottjai, illetve a kapitalista morál számkivetettjei. Érted: és gondos keresgélés után a legszebb almát nyújtja oda: "fogadja el, hadd, kínáljam már meg valamivel!" Egy ember, aki "csak dolgozott és gyereket csinált" (4 gyermek édesanyja), a semmijéből még
adni akar... nekem. Nekem, aki csak rámosolygott kétszer, és besegítette a liftbe. Szorított az idő: sokan vannak. De, ez a (valahol érdek-szagú) törődésem olyan jól esett neki; eszem ágába se jutott sietni. Olyan boldogan mesélt: "Igazi kőház Budán" (és megintcsak végigmérte parányi szobáját)... én tartottam magam. Az almát elfogadtam, mert láttam, hogy önzetlenségében attól lenne (még) boldogabb, ha adhatna nekem valamit: a
legszebb almát. Akkor kezdtem belül igazán megtörni, mikor saját nyomoráról, helyzetéről, reménytelen kilátástalanságáról összegezvén a dolgot annyit mondott: "Szép életünk volt"...
Eme megható diszharmóniában simogattam meg Erzsike nénit, és köszöntem el tőle, majd loholtam a portára; ahol Sanyi bácsi cinkos felkészültséggel vette elő a névsort. Fel sem ocsúdva: sosem éreztem erősebb vágyat arra, hogy elköltsek egy szál cigarettát. Nem volt dohányom. Álmomban sem gondoltam volna, és ilyen áron nem is kellett volna, de 10 perc nikotin-éhség után Zsóka néni jelent meg a bejárati ajtóban. Zsóka néni nyugdíjas
"tanítványom" volt, számtalan alkalommal vertünk együtt szeget a koporsónkba néhány csésze finom és különleges kávé társaságában. Meglepődve, megörülve invitált újfent a hamutál fölé. Mariska néni is kint volt; tolókocsiban. Ő is nagyon szívesen kínálta szürke Bond-ját, de közösen intettük le Zsóka nénivel, hogy Neki kevés van, és különben is: beosztják neki. "Tudod, Csabikám, Józsi bácsi itt van..."; és abban a pillanatban villant
be egy sápadt, ismerősen szeplős-arcú, agg úr reményteljes tekintete a záródó liftajtó makacs takarásából: Józsi bácsi! Elszégyelltem magam: nem ismertem meg. Józsi bácsi. Akinek olyan életerős kézfogása volt, aki finom szendvicseket készített mindig nekem, ha munkából hozzájuk mentem, nem haza. Agyvérzés. Agyvérzést követő agysorvadás. "Nem nagyon ismer meg senkit..."; és, Istenem: a teraszon olyan görcsös ragaszkodással húzta
magához Zsóka nénit, és puszilgatta. És fura fintor, de annyit tud mondani beszédközpontjának sérülése okán, hogy: "jó". Kezeinek mozgatása is nagy nehézségekkel jár, de élete párját magához húzta; és puszilgatta, puszilgatta... Jó. jó. Könnybe lábadt szemeimmel inkább el is fordultam már;és kétes távolba meredve merengtem azon, nem, nem fogom bírni: 94 ember. 94 ember, akik legalább a KSH-nak jelentenek valamit... egy számot...

2011

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2016-07-07 05:45:03

"és a lemondó, elkeseredett sóhaj törte meg gondolatait:" Az és után az "a" zavar. Ki vele.

"Törékeny, elesett, sovány mivoltjának dacára húszévesként kapta fel" "Mivoltjának" helyett mivoltát írnék, a "dacára" helyett, pedig ellenére a javaslatom.

Kicsivel több gondossággal szép dolgokkal fogsz minket megajándékozni.

Üdv. antonius
Alkotó
Regisztrált:
2016-06-29
Összes értékelés:
2
Időpont: 2016-07-03 17:15:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Élettel teli írás. Nem tudom, hogy csináltad, de az első mondatnál beszippantott
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2016-07-03 15:54:27

Ki gépen száll fölébe, / annak térkép e táj...
Minden öreg ember egy történet, egy megélt élet, tele tanulságokkal és szépségekkel. Amíg valaki fiatal, nem tudja ez, amikor rájön, már kezd megérteni valamit...
Örültem írásodnak.
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-06-25 20:24:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Csaba!
Nagyon szép, igaz érzésekkel teli írás. Az idősek otthonainak lakóit juttatta eszembe, akiket ismertem, és szerettem.
Javaslatom, hogy a bekezdéseket érdemes lenne átnézned.
Mindezzel együtt köszönöm neked, hogy olvashattam!
Szeretettel:
Ylen

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lakatra zárva című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Az Aare ott örökkön zúg címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)