HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 27

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51293

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: marioatreidesFeltöltés dátuma: 2016-06-28

Bujdosó 2. - A bátya

Bujdosó
2. A bátya



REGGELEN arra ébredtem, hogy még mindig ver az eső, s ugyancsak ázott már a gyúnyám, bár szerencsémre a nagy meleg végett nem kellett agghodnom, hogy csontomba hatol a sajgás. Megindultam hát, előbb-utóbb csak elhanyatlik az eső, aztán megfacsarom a ruhám, megszárítkozok. Itt emberrel nemigen találkozok, meztelenül lenni, még leánnyal hemperegni is biztos vólna.
Hemperegni! Örülök, ha leányarcot látok még ez életben!
Mentem, mentem, egyre csak mentem, a gyomrom nem korgott, mán csak kavics vólt a helyén, épp csak hogy gyenge voltam az éhségtűl, de kínozni nem kínozott.
Dél fele aztán málnással találkoztam, az vendégelt meg bőven. Oly mohón vetettem reá magamat, hogy ingemet is összepirosoltam véle egyhelyütt. S ahogy az esőtől vizes málnával éhemet, szomjamat csillapítottam, egyszerre a szél megelégelte a szomorú időjárást, egy-két unott taszitással széllyellöködte a felhőket, s kisütött a Nap!
Vidámabban bandukoltam tovább, neki az Alföldnek, a fejem sajgott csak a tegnapi pályinkától.
Egyszerre azután mintha emberhangot hallottam vólna, ippeg valahol előttem. Valaki azt mondta:
- Neeeee!
Vagy épp csak fitymálólag:
- Áááá!
De egész tompa hangon, mintha nagyon buta vagy részeg ember lenne. Nem kerültem ki, pont itt van az utamban, hadd vezessen a sorsom.
S hogy szólt megint:
- Neeeee!
Mán tudtam, hogy nem ember szól, s mégis ember van előttem. A birka emberszerű hangja csapott be messziről, s ahol birka van, ott bizonnyal ember is.
Átvágtam az erdősávon, mely takarta a látványt s megszűrte a hangot, s hamarosan megláttam a fákon át a birkákat, s egy ménesnyi lovat is. Azok csendesen hajladoztak vagy csettegtek ide-oda, a ló nem bömböl csordába eresztve, mint a többi legelésző állat, de hang nélkül vált szót másik lóval is, emberrel is.
A lábam alatti recsegésre kuvasz szaladt az erdő szélére, felém szimatolt idegesen, de egy vakkantást se szólott. Pedig a gazdája háttal állt nékem. Nem az alföldi paraszt fekete-fehér gúnyáját viselte, nem is a városiak tiritarka maskaráit, de hosszú, nehéznek látszó, földig érő, sötétzöld hún köntöst. A pásztorvilág rendjéhez tartozott, s ha így volt, hát bizonnyal már hamarabb meghallotta gyüttömet, mint én a birkák bégetését. Mégsem mozdult, ahogy kiléptem a tisztásra sem, jóllehet a kutya körülugrált, s a nagy izgalomban már csikkantott is egyet-egyet; a legény mozdúlatlanul állt, összefont karokkal, elrévedve a láthatárba, felém csak hátát, s rajta hosszú, derékig érő, fekete hajfonatát mutatta.
- Adjon az Isten! - köszöntem reá, mire végre felém pillantott, de csak úgy ippeg, rám nem nézett, s morgott egyet:
- Adjiste...
Megálltam csudálni a jószágot. Alacsony lovak voltak, valami székelyes keverékféle, de erősnek is látszottak, s keveréknek tűnt a birka is, volt abba racka is, linkoln is, karakül is - "can'ardly" fajta, ahogy vén dédim mondta vólt, aki még tanúlt angolt a régi világ iskolájában, ahova erővel vitték a gyerekeket, úgy mondták.
- Oszt mi járatba? - vetette oda végül a legény, de nem nézett rám. A lovakban gyönyörködött, hát úgy tettem én is. S támadt egy gondolatom:
- Aztán van-e elég kéz a gazdálkodásba? - puhatolóztam.
Felhúzta a szemöldökét, maga elé bámult, aztán felvetette a fejét, úgy felelt foghegyről:
- Van kettő mindnek, az épp elég, a harmadik már örökké összeakadna emezekkel.
Megértettem, itt "puhatolózni" nem lehet, ezek egyszerű, nyers emberek, úgyhogy felbátorodtam:
- Úgy értettem, hogy beállnék őrizni a jószágot, ha elkélnék. Értek a tereléshez.
- Hát kutya akarsz-é lenni? - nevetett. - Az őrzi itt a jószágot, sztá van elég, ellik annyit, néha el is csapjuk.
- Hát akkor te minek vagy itt? - vágtam vissza, hogy megméregessem, milyen a természete, ha mán a pillantásomat kerűli nagy ívekben.
- Mert valahol lenni kell a világban - felelte.
- Sze én is csak azt akarok, lenni valahol a világban... - szóltam csendesen.
Ekkor végre reám nézett, felvetett fővel.
- Hát az elég baj - felelte nagy komolyan. Azután lenézett engem, tetőtől talpig, s élesen odavetette: - Majd a bátya megmondja, miféle vagy!
Így, ippeg. Én erre, mint aki még sose látott birkát, ugy fordítottam néki hátat. Nem azért sújtottam le tulajdon jóapámat, s lettem igazán Bujdosó, hogy itten is így beszéljenek vélem!
A legény láthatta, hogy alázón szólt hozzám a mi finomkodó, kétszínűsködő, falusias mércénk szerint, úgyhogy enyhültebb hangon szólt:
- No, intézkedek.
Azután tölcsért csinált a markából, s akkorát kurjantott kelet felé:
- HÉJJJÓÓHÓÓ! -, de akkorát, hogy azt hittem, akkor dobbantott a szívem utolsót.
- A bátyának szóltál? - kérdeztem rá.
Meglepve villant felém a szeme, de mán a levegőnek felelt megint:
- Nem kuvaszom az, hogy kurjongassak néki! A kisbojtárt ugrasztottam meg. Sztá pár araszt hajt a Nap, s ide is terem.
Leültem a fűre, az erdő aljába. A legény csak állt tovább a napon, szétvetett lábbal, még árnyékba se húzódott. Időnként felém pillantott, de nem szólt. Mikor a kuvasz lihegve odaügetett hozzám ismerkedni, a legény csak halkan reászólott:
- Csikasz!
Mire az odatakarodott lábához, s odaűlt lihegni. Értette a dólgát az a legény, sze tán haramiák kémje is lehetek, ne békéljen meg vélem a kuvasz, míg nem tudni: miféle vagyok...
Teltek-múltak az órák. Hát hol az a legényke mán, töprengtem. Egyre jobban éheztem isment, a málna azért mégsem szalonna meg hagyma. Tán vetnek elém valamit, meg estére jó vólna valami szállás...
S szivárványt láttunk egyszerre, magosan ívelni a táj felett. Szív-árván... csak ne szomorodjak halálra... Szív-várván, most nincs más dolgom, mint csendesedni s várni, mit hoz az élet...
A legény riasztott fel. Mintha előző gondolatomat hallotta volna meg, ételről, szállásról, így szólt:
- Aztán itt nincs pajtafedél, mint nektek a faluban! Járta van csak, hol itt, hol ott leverve, jöhet hó is, hő is, abban alszunk...
- Nekem mán nincs semmi a faluban, elbujdostam otthonról - feleltem rá, mert minek játsszam magam.
Ekkor nagyon megméregetett. Legelébb kapcsolódott össze a szemünk. Jó szúrós pillantása volt, nyólcas lehet a csillaga, de tán még Bökönc is a Napja vagy a felkélő jegye...
- Há' mérges bort ittál te, az a bajod - szólt reám.
Legyintettem.
- Olyan kisasszonyos pályinkát ittam tegnap, épp csak csengő hangon nem dalolt.
Felröhögött.
- No, akkor rosszféle asszonytermészete vólt! Sárkány lakozott a királylányban, látom én rajtad!
Töprengtem, s végül igaza volt. Valóban "mérges" lehetett az a pálinka, rosszféle: olyan, amitől megbolondúl az ember, busong vagy veszekszik s mindig csak inni kíván még. Lámpába való szesz volt az, nem az ember lelkibe.
- Sztá hogy hínak? - kérdezte hirtelen, s még reám is teküntett hozzá.
- Bujdosó János.
Röhögött megint.
- Tréfálsz-e, vagy tényleg így mutattak meg a tűznek s víznek, mikor születtél?
- Így a, öregapám is Bujdosó vólt már, meg annak az öregei csupa. S neked, mi a neved?
- Bandi - felelte. Négy-öt évvel idősb lehetett nálam. Eszembe ötlött, talán már nem is legény, de nős.
- Milyen Bandi? - kérdeztem azért.
Magára nézett.
- Zőldruhás, most épp! - vidámkodott. - Nálunk csak egy neve van mindnek, a bátyát kivéve. Annak van vagy tíz...
Arra hallgattunk egy sort megint.
Hogy a kutyát jobban izgattam én, mint a terelés, a birka igencsak elkezdett széllyelbitangolni, de a Bandi még nem törődött véle. Gondoltam, megmutatom a tudásomat, füttyögni kezdtem nekik, majd felálltam, oszt "ne-ne-ne!" s mindenféle terelőhanggal próbálkoztam. A Bandi meg már ott állt mögöttem, mosolygott, s füttyentett végül egy sor furcsát, mintha két hangja lett vólna egyszerre, mély duruzsolás és magas csippantások egyidőben, mire a vezérkos ütemesen ügetni kezdett körbe s mögécsomóllt a nyáj.
- Így nem tudják zsiványok elhajtani - mosolygott tovább fensőbbségesen. - Nem tudják a füttyünket megtanulni, s csak arra hallgat itt minden: ló, tehén, birka, disznó, szamár, kutya, sólyom...
- Ezt mind tartotok?
Biccentett.
- Háromezer jószágot terelnek a bátya szolgái, húsz-harminc csomóba', mikor hogy. De mind a Királyé; a bátya a számadó kigyelme.
Azzal megint füttyigetett, most a lovaknak, melyek kezedettek szertelenné lenni, hogy nem állt ott mellettük meredten.
Oszt a Bandi füttyére messziről, a távoli dombocska háta megől egyszerre nagy csujogatást hallottunk, egészen gyerekhangon. A Bandi válaszolt, de már nem olyan rettentő nagyot, mint mikor szólította a fiúcskát. S hamarosan meg is láttam, fehér inges, kurta nadrágos kiskölyök szaladt le a dombról, egyenest a Bandi felé, nyomában ősz, bozontos öreg cammogott, hatalmas fehér subában, göcsörtös, magos botra támaszkodva.
A kisbojtár odaszaladt a Bandihoz, kicsit meggyörnyedt, és fejjel kezdett nekidörgölőzni a hasának, mint a macska, csak épp nyomakodva minden erejibűl.
- Hasonmásom! - dünnyögte neki, pedig nem látszottak testvéreknek.
- No hé, mi ez a búgatás? - így a Bandi, de egy lépést se tántorúlt hátra. Beletúrt a gyerkőc szőke hajába, de aztán inkább húzás lett belőle, s úgy emelte el fejét az öléről. A gyerek nem sivalkodott; vihorgott tovább, mire a Bandi arcon legyintette, de úgy, hogy hátrabucskázott tőle. Még ettől se szeppent, de menten négykézlábra szökött, s most már fejjel az egyik nagyobbacska kostoklyónak ment neki, amire az egyből megvadult s ő is fejjel állt a gyereknek. A kutya is ott vakkangatott körülöttük, részes akart lenni a játékba valahogy. Hát nesze, a kölyök a fülit tépte meg.
Sze miféle vademberek ezek? Oszt városon reánk, az alföldi parasztra mondják, hogy faragatlanok vagyunk?
Közben a csimbókos öreg is odaért hozzánk. Hatalmas nagy darab ember volt. A Bandi reáfordúlt, mint a Napra, összefonta két karját a vállára, s úgy hajolt egészen mélyre, varkocsa nagyot röppent. Arcával nem alázkodott a föld felé, de a bátyára nézett. Az öreg csak boccantott, s atyailag érintette a legény vállát, amint az egyenesedett föl.
- Ez itt szolgálni akar - mutatott felém a Bandi, de a bátya már engem nézett.
Ő nem kerülte pillantásomat, egyből a szemem közé nézett. Nem volt benne semmi hetykeség, felsőbbködés, egészében meleg atyai szemekkel tekintett reám; csak a melegség mögött ott bujkált a pusztai emberek nyers vadsága.
- Adjon az Isten, bátya - köszöntem, de én nem hajlongtam; talán nem illő, talán nem is jól csinálnám, bolonddá tenném magam. - János a nevem, és azért...
- Tudom, tudom - bólogatott. - Atyádnak szeme közibe vágtál, azért kellett elszaladnod hazulról.
Én meg éreztem, mindjárt sűllyedek el a Föld alá, hogy a másik legény előtt ezt elárulja. S abba egyszerre gyütt a bizonyosság is: hogy ez a bátya bizony egy Táltos! Hunnan máshunnan tudná, mi esett jó egy nap járóföldön is túl, négyszemközt az öregemmel?
- No jer - szólott békésen - még jó fenn a Nap, vakulás előtt a táborhoz érünk, sztá ott megtömheted a hasad.
Székelyesen beszélt, de csak úgy ippeg. Volt a kiejtésében egy csepp a régi világ rossz lelkű nyivákolásából is, de valami mélyen zendítő, nagy ősiség is.
- És majd kitaláljuk, mi leszen veled. A véred tán épp jó lesz - folytatta.
Ezt ugyan nem értettem, de rákérdezni nem mertem...
- Te nem jősz, te legény? - fordult aztán a Bandihoz. - A csillag Andris itt elvan a csikasszal, de a lovat haza es dörögtethetjük. Nyár van, ilyenkor nem kell takarékolni a biodízellel, nől mindenütt.
Rámhunyorított, de nem értettem ezt sem. Bijodízel?
- Nem, nem, én tegnap ettem jócskán - így a legény. Hát mifélék ezek, hogy napokig önként koplalnak s nem bánják?
Ilyenformán el is indultunk, elköszönés nem is hangzott senki részéről, csak menni kezdtünk, dombra fel, dombról le, a dombtetőről mintha egy falut is láttam vólna a messzeségben, s közben a bátya, a Táltos nem szólt semmit, csak bólogatott maga elé lassan, csendesen, léptünk ritmusára.
Így lettem a Táltos szolgája, aki királyi számadó kigyelme, akinek e világon nem parancsol más senki, csak a Megváltó, Magyarország felett, a hegyek csúcsán trónoló Táltoskirály maga.

2016. június 27.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
58
Időpont: 2016-07-03 16:43:20

Köszönöm! Itt is van a következő rész:

http://iroklub.napvilag.net/iras/56800
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5302
Időpont: 2016-07-03 09:56:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon élvezetes nyelven íródott ez a rész is. Nagyon szép kifejezésekkel írod ezt a különös történetet, ami úgy játszódik a jövőben, mintha a múltban lenne.

Judit
Alkotó
marioatreides
Regisztrált:
2016-01-19
Összes értékelés:
58
Időpont: 2016-06-28 16:47:28

Folyt. köv. a héten. Ezt elfelejtettem a végére, és már ezért nem ugrasztok szerkesztőt.

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A lovag című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (5) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az aranyhajú dadus néni című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (4.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Anyák napja a Bummbele családban című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (3.) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (2.) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az aranyhajú dadus néni címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Talán egy fának... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A vesszőfotel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Anyák napja a Bummbele családban címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)