HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49227

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Szabó István GáborFeltöltés dátuma: 2016-06-29

Betelgeuse - 1.rész

Veronikának

----------

FIGYELMEZTETÉS:

E könyv tudásanyagának gyakorlati alkalmazása életedre nézve erőteljes és pozitív hatásokkal jár majd, és biztosra veszem, hogy ha magadévá teszed az ebben leírtakat, életed meg fog változni, beleértve a világról alkotott szemléleted, a valóság(ok)ról alkotott elképzeléseidet. Legfőképp tudatszinted megemelkedésével és érzékelésed dimenzióinak döbbenetes kiterjedésével számolj.
Megeshet, hogy csupán az olvasás hatására módosulnak alvási és álmodási szokásaid, észlelési perspektíváid. Ennélfogva nem vállalok felelősséget a benned spontán bekövetkező éber álmokért, alvási paralízisért vagy testen kívüli élményekért, valamint az esetleges alvászavarokért, rossz közérzetért vagy lelki megrázkódtatásért sem.
Csak akkor lapozz tovább, ha a fentieket tudomásul vetted és szembe mersz nézni kíváncsiságod következményeivel - no meg önmagaddal.

--------

A nulladik éjjel

Bevallom férfiasan, hogy először még én is megrettentem a fa mögül leskelődő alak természetellenesen torz arcától. Nehéz volt hozzászoknom a látványhoz. Albertnek kevésbé, aki térdig érő fűben heverészett, mit sem sejtve arról, hogy a domb legeslegtetején, a tőle néhány méterre cövekelő robosztus kőrisfa mögül figyelik. Hozzám hasonlóan a cselekvére várt a vaskos törzs takarásából sandító szokatlan szerzet.
A fekvő alak hosszú útról tért megpihenni e magaslati helyre (bármennyire is rajongott álmai városáért) és nem akaródzott akárcsak kisujját megmozdítania, mert ebben a félig önkívületi, félig nihil állapotban a harmónia tökéletesen körülfonta saját különbejáratú, zavartalan békeszigetén. Az otthonos tisztásra menekülten, a fenséges látképre félig nyitott szemekkel alátekintve Albertnek úgy sejlett, hogy ennél többre nincs szükség az életben. Hallottam a gondolatait:
„Boldog vagyok. Végre azt csinálok, amihez kedvem tartja, ott és amikor csak akarom, nincs erő ami céljaimban megakadályozhatna. Hátrahagyva béklyóimat végre önmagam lehetek, és senki sem korlátozhat többé. Szabad vagyok."
Körülményeit tekintve önvallomása megrendítő, a ténnyel egyetemben, hogy eufóriája illékony jelenlétének hajszálvékony jegén nyugszik - alatta pedig ez a jég repedezni kezdett. Ekkor az alak megelégelte a tétlenséget és előlépett rejtekéből.
A léptek neszeire Albert felkapta fejét és még állizmai is megfeszültek, amint felismerte nyugalmának megzavaróját. Azt a valakit, aki dögmadárként körözött felette és kísérte szívós elszántsággal, azt a valakit, kinek személyét legalább olyan zavarónak és nyugtalanítónak találta, mint fejének groteszk ábrázatát: egybemosódott fülei, szemei, szája és orra tejüvegszínű maszkként torzult azon a helyen, ahol az arcának kellett volna lennie. Vonásainak kivehetetlensége, a félelmetes beazonosíthatatlanság identitásnélküliséget kölcsönzött neki, úgy tűnt, mintha nem létezne igazi személyisége, holott legalább olyan belső kaliberrel rendelkezett, mint ő.
- Nagyszerű! Keresve sem találhattál volna ennél jobb búvóhelyet - szólalt meg Arcnélküli a maga kíméletlen módján -, de nem rejtőzhetsz el.
- Hogy lehettem ennyire ostoba, hogy azt gondoltam, végre megszabadultam tőled?! - vágott vissza Albert - Komolyan kezdtem azt hinni, teljesen elvesztél. Mégis minek köszönhetem a szerencsét az újabb találkozásnak?
- Túl sokat voltam távol, ezért jöttem vissza. Mielőtt elmentem volna, úgy éreztem talán túlzásba vittem a jelenlétemet a közeledben, időt kellett hagyjak neked, hogy feltöltődj és fellélegezhess. Amint látom, a színpad mit sem változott, mert minden megy a régiben... Vártam, nem akartam rád rontani. Szívtelenség lett volna elrontani az örömödet.
- Hosszabban maradtál ki a szokottnál. Merre jártál az elmúlt...
- Kérlek?...
Felpattant és kiosztotta Arcnélkülit szemtelenségéért és rivalló megmagyarázatába belekavarodott, de hiába, mert nem értette meg hogy az időt érzékeli, csak megzavart alélt állapotából még nem ocsúdott fel és... De rosszul jött ki belőle, és fortyogva csak ennyit mondhatott:
- Menj vissza, ahonnan jöttél! - Farkasszemezésük kudarcba fulladt. Az arc nélküli ember érzelmei mindenkor kiolvashatatlanul - szemeinek "hiányában" - állandóan az ő malmára hajtotta a vizet: öncélú játszmáiban csak Albert veszíthetett.
- Úgy hallom, menned kell - a letisztult, halk válasz célba ért: Albert felismerte helyzetének komolyságát; a fenti messzeségekből, az elviekben létező felhőkön túlról halk morajlás szűrődött alá. Kérdőn fürkészte az eget, de onnan nem kapott választ a miértekre és Arcnélkülire visszanézve tőle sem. Még bizarr kísérője sem menthette volna meg, hiába fogja kézen vagy akár láncolta volna a kétszázéves fa ormótlan törzséhez: semmi sem akadályozhatta meg kényszerű távozását.
A lombozat zöldje és a környező virágtenger kegyetlenül szürkébe fakult, Albert látótere beszűkült és vak feketeségben, az eszeveszett kapálózás után megadta magát annak a liftszerű érzésnek, ami visszarepítette arra a helyre, ahová egy életre elkárhoztatták.

--------------------------------------


ELŐSZÓ

Kedves Olvasó!

Korántsem tartom magam írónak, de hiszem, hogy e könyv sokakat kiterjesztett szabadsággal ajándékoz meg. Hosszú évek alatt felhalmozott tudásomat és tapasztalataimat osztanám meg ezúton veled, hogy elősegítsem felidézni elfeledett képességedet: álmaid irányítását. Elsajátítva és mindennapjaid részévé téve varázslóként lehetsz jelen egy általad megteremtett világban. Izgalmasan hangzik, ugye?
A kézikönyvben nem térek ki az álomfejtésre (hitvallásom szerint nincsenek egyetemes álomjelek, melyek akár két ember számára ugyanazt a jelentést hordozná), és nem foglalkozok a jelenség pszichológiai, biológiai természetével. Ebből következően ez nem egy tudományos mű: a témában fellelhető szerény mennyiségű irodalom, bőséges tapasztalataim és azok általi elmélkedések által egybegyúrt szubjektív munka, melyet iránymutatás gyanánt egyfajta kiindulópontnak szánok - az utadat neked kell megtalálnod.
Ez egy módszer a sok közül, ami hatékony lehet a lelki béke és egészség eléréséhez. A való életben ugyan nem ismerek hozzám hasonló éjjeli kalandorokat, így csak önmagam nevemben beszélhetek: álmaim tudatos megélésével lecsapolhatatlan erőforráshoz kaptam hozzáférést, mellyel elkerültem a legrosszabbat, amit egy elkeseredett ember tehet magával
Új életem minden elképzelhetőt felülmúl. Remélem írásom hatására a tiéd is pozitív irányban fog megváltozni, és személyiségedet sikerül határtalanul kibontakoztatnod. Sok-sok élvezetes éjszakát és tartalmas nappalokat kívánok!

Kedves Olvasók! Regényemet olvashatjátok az alábbiakban, húsz felvonásban. üdv: SzIG

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szakadárok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)