Nem a világgal van baj, hanem azzal, ahogyan szemléljük.
Amit a világról gondolunk, az nem a valóság, hanem a saját tévképzetünk.

A hangyák csak a saját világukat látják.
*
Ha van egy nagyon nagy kő, amit nem bírsz szétverni, tudod-e, mit kell tenned?
Keress a felületén egy icipici gödröt. Tegyél bele földet, ha csak borsónyit is, vessél bele megfelelő magot. Az majd kicsírázik, s ha sikerül gyökeret eresztenie, nyert ügyed van. Mert a folyton növekvő gyökérzet egy idő múlva egyszerűen szétrepeszti a kezdetben masszív és egyetlen kődarabot sok-sok pici apróra.
*
Nem létező dolgoknak örülünk. Semmi nincs úgy, ahogy gondoljuk. Becsapnak bennünket, és mi is magunkat.
Az ostobának nagyobb a hatalma, mint a bölcsnek.
Az igazi vétkesek sohasem azok, akiket annak kiáltanak ki. Ők áldozatok.
Ha puha vagy, ledarálnak a fogaskerekek, amint közéjük kerülsz. Csak a gyémántkeménységű tudja megállítani a gépezetet.

A régi világban az volt az igazán nagy kaland, ha a tanyáról, a faluból elindult a legény a városba szerencsét próbálni, világot látni.
Ma az értelmes városi férfi menekül kifelé, a falura, a tanyára, hogy megélhetést teremtsen a családjának.
*
Műanyag levelek a fák kiszáradt ágán,
naplemente vetítővásznon,
a szmogban az arcod csak emlékeimben él,
hat és fél milliárd felesleges ember,
a föld mélye öklendezik, rázkódik a kérge,
tűzfolyó mos el birodalmakat,
a pénz elvész,
az aranytömbök titkos kamrákban várakoznak,
a rózsaszín festék elfogyott, a vásznon komor pacák,
a hitből üzlet lett,
agymosás piszkít fáradt agyakat.
*
A börtönök minden korban jól karbantartott épületek.

Országok válhatnak koncentrációs táborokká.

Júdás áldozat a manipulátor Jézus kezében.

Az istenhit arra jó, hogy valakik érdekeit szolgálja.

A jóslatok mindig igazzá tehetők - ha valaki úgy akarja.
*
Ha a belső valóság, mint kibomló, dús szirmú rózsabimbó, ráterül a valóságnak hitt külső világra, előbb-utóbb beteríti és eltakarja azt.
Ha a rózsa lázas, izzón megfertőzi az álmodót, hogy az fázni kezd és vacogni a külvilág félhomályában, és ott már nem leli többé a helyét.
A lélek keresi a Fényt.
*
Ha egyszer, egy megvilágosodásnak tűnő pillanatban, maga az Isten szólna hozzám, nem lehetnék eléggé elővigyázatos. Kötelező lenne kételkednem. Azt kellene kérdeznem, ki az, aki beférkőzött az agyamba, és próbál manipulálni?
Valami azt súgja, Isten nem így, nem ilyen közvetlen módon üzen.
Isten sokkal hatalmasabb annál, hogy kicsit is érdekelje, mi van az én bolhányi életemmel. Jelentéktelenségem a vízcsepp egyetlen atomjának picinyke töredéke a hatalmas óceán vizében.
S mivel a felsőbb hatalom nem fog nekem súgni, és nem fog irányítani, magamnak kell rájönnöm, mi a szerepem a teremtésben.
Csak így növekedhetem.
*
Nem nézek tévét, nem olvasok újságot, kerülöm a nagyváros forgatagát, kivonultam egy tanyára - s kezdek mind többet megtudni magáról a világról.

A világ megváltása azzal kezdődik, hogy megváltoztatom magamat.