HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2016-07-17

Az öltöny 30. fejezet

30. fejezet

Reggel, már korán csengetett Kinga Péteréknél. Kis időbe beletelt, amíg Péter kisántikált a kapuhoz.
- Fáj a lábad, - kérdezte Kinga.
- Igen, - válaszolta Péter. - lehet, hogy tegnap kicsit túlterheltem. Akkor fel sem tűnt.
Sikerült kinyitni végre a kaput, így végre Péter nyakába ugorhatott Kinga, amitől kicsit felszisszent, de állta a sarat. Az első csók után, kicsit hátrább lépett. - Ne haragudj, nem tudtam magam visszafogni. Semmit nem aludtam az éjjel, legszívesebben rohantam volna hozzád.
- Én sem, - válaszolta Péter. - minden gondolatom nálad járt, csak ritkán zavarta, meg amikor belenyilallt a fájdalom a sebbe. Dr. Seres figyelmeztetett rá, hogy ez már így lesz, ha időváltozás jön.
- Tudod milyen jól meg lehet élni az időjóslásból? - ugratta Kinga. - Ráadásul, ha odafigyelsz, te még el is tudod találni, hogy milyen idő jön.
- Bejössz? - kérdezte, csak úgy mellékesen Péter. - Vagy figyeljük az időjárást, itt a kapuban. - mosolygott talányosan Kingára. - Most jól jönne a noteszod, felírhatjuk, hogy milyen az időjárás, én meg elmondom, milyen fájdalmakat éreztem éjjel.
Kinga szokásával ellentétben, most nem bokszolt az oldalába, hanem újból megölelte.
- Nem hoztam noteszt, - mondta széles mosollyal. - szabadságon vagyok, és nem hagyom, hogy felbosszants.
- Eszembe sem jutott, - puszilta meg Kinga homlokát. - örülök, hogy ilyen korán jöttél. - ölelte meg ismét, kicsit szorosabban.
- Mit szeretnél csinálni a nap folyamán?
- Nem terveztem semmi különöset. - nyitotta Kinga előtt a bejárati ajtót. - Majd elütjük valahogy az időt. Meddig érsz rá? - kérdezte Péter.
- Egész nap ráérek, nincs otthon semmi munkám, - nézett Péterre, mert érezte, hogy kérni akar valamit. - de miért kérdezed?
- Eddig nem sikerült beszélnem a szüleimmel Jolánról. - válaszolta magyarázatként Péter. - Ma korán érnek haza, ráadásul együtt. Arra gondoltam, ma megemlítem a dolgot.
- Ehhez szeretnél egy kis háttértámogatást? - kérdezte Kinga.
- Igen, nem mintha félnék előhozakodni a témával, de biztos kíváncsiak lennének a véleményedre.
- Maradhatok, ha ez segít, de én alig ismerem. - válaszolta Kinga.
- Jó emberismerő vagy, - tessékelte be a nappaliba Péter. - ezt a szüleim is tudják, így biztos, hogy kikérik a véleményedet.
- Annyit mondhatok, hogy nekem szimpatikus.
- Ez bőven elég lesz. - nyugtatta Péter.

Hamar eltelt a nap, sokat nevettek, beszélgetés közben. Ebéd után sétáltak egy keveset. Péter lába, ma hamarabb elfáradt, mint előző nap. Délután kártyáztak egy keveset, és társasjátékot is játszottak.
Nyílt a bejárati ajtó, amin először Sára lépett be, de szorosan mögötte ott volt Péter apja is. Kinga azonnal felugrott, hogy üdvözölje őket.
- Csókolom, Sára néni, Pali bácsi. - puszilta meg mind a kettőt.
- Szervusz, Kinga, - ölelte meg Sára. - hányszor mondtam, már, hogy felejtsd el a nénizést, meg a bácsizást. Amíg gyerekek voltatok, elfogadtam, de azóta felnőttetek.
- Azt is nehezen szoktam meg, hogy egezhetlek benneteket, de erről nem tudok leszokni, - magyarázta Kinga. - nálam a megszólításotokhoz hozzá tartozik. De ha nagyon zavar, megpróbálom magamra erőltetni, hogy elhagyjam. Remélem sikerül. - tette még hozzá.
- Nem zavar, és nem is leszúrás képen mondtam, csak szeretném, ha éreznéd, hogy te itt már rég óta családtag vagy. - simogatta meg Kinga arcát. - Amúgy, hogy telt a napotok? - kérdezte. - örülök, hogy nem hagyod egyedül unatkozni Pétert.
- Jól eltelt, - lépett oda Péter is üdvözölni a szüleit. - de örülök, hogy ilyen korán megjöttetek, mer valamit meg szeretnénk beszélni veletek. - kezdte mondandóját Péter, és nem véletlen többes számban.
- Miről akartok beszélgetni? - üdvözölte Pál is Pétert és Kingát. Közben megfordult a fejében, hogy itt valami komoly bejelentés jöhet, ha a fia így kezdi a mondandóját.
- Gyertek be a nappaliba, - invitálta őket Péter. - üljetek le.
Péter apja most már biztos volt benne, hogy a fiatalok bejelentik az eljegyzésüket. - fűzte tovább korábbi gondolatát, és egyre szélesebb mosollyal foglalt helyet, közben megfogta Sára kezét, és jelentőségteljesen rá nézett. - Hallgatunk fiam. - nézett Péterre. - Mit akarsz mondani.
- Eddig nem sokat beszélgettünk, azaz nem sokat meséltetek apu bátyjáról, Sándor nagybátyámról, - kezdte felvezetni a történetet Péter. - én nem is találkoztam vele soha.
- Régi história ez Péter, - nézett szomorúan fiára Pál, mert kénytelen volt rájönni, hogy itt most nem lesz eljegyzés, és ez a téma őt elég kínosan érinti. - nem kellene bolygatni a múltat.
- Nem bolygatni akarom, csak érdekel, hogy miért nem tartottátok a kapcsolatot ilyen hosszú időn keresztül?
- Jó elmesélem. - adta meg magát Pál. - Nagy volt a korkülönbség kettőnk között. Én felnéztem rá, bíztam benne, erős támaszom volt, amíg itthon lakott. Nagyon egyedül maradtam, amikor elköltözött.
- Azt hiszem, én, mint kívülálló, - szólt közbe Sára. - jobban el tudnám mesélni.
- Jó akkor mond el te. - hagyta jóvá Pál. - Nekem úgy sem menne részrehajlás nélkül.
- Égen, nagy volt köztük a korkülönbség, - kezdett bele Sára. - és itt a faluban a fiúk a koruknak megfelelő csoportba tudtak csak bekerülni. Abban az időben bandáknak hívták őket. - magyarázta Sára. - Sándor beemelte apádat, az ő bandájába, ahol ő vezető szerepet töltött be. Mivel nem találkoztál vele, nem tudod, hogy Sándor lényegesen erősebb felépítésű, volt, mint öccse. Már gyerekkorában szeretett fával dolgozni, állandóan a fészerben volt, és fűrészelt kalapált, mindig fabrikált valamit. Ettől a felsőteste úgy ki volt dolgozva, mintha konditerembe járt volna. Abban az időben sokat számított a fiúk között, hogy ki milyen erős. Mellette apád, elég csenevésznek tűnt. - nézett bocsánat kérően férjére Sára. - Ne sértődj meg, - kérte Pált. - de fontos, hogy így meséljem, mert ebből fogja a legjobban megérteni.
- Meséld tovább, ahogy te láttad, - törődött bele Pál. - úgy is látják, hogy most sem vagyok egy díjbirkózó. Én anyámra hasonlítottam, ő törékeny, alacsony asszony volt. A pám mellette óriásnak tűnt, Sándor az ő alkatát örökölte.
- Test erejének köszönhetően, - folytatta Sára a történetet. - minden el tudott érni a bandatagoknál, még azt is, hogy a testvérét, teljes értékű tagként kezeljék. Amikor felköltözött Pestre Pál egyedül maradt a bandában. Nem tudta magát a továbbiakban, se megvédeni, se elfogadtatni. Kénytelen, volt ott hagyni őket. A korosztályának megfelelő társaság, pedig már nem fogadta be.
- Egyedül maradtam, - vette át a szót Pál. - és nem csak a testvéremet, a védelmezőmet, veszítettem el, hanem azt a közösséget is, ahol voltam valaki. - nézett maga elé szomorúan. - Igaz csak a bátyám jóvoltából lehettem valaki. Akkor még alig múltam tíz éves, és nagyon egyedül maradtam, és e miatt őt okoltam, meg azt a lányt, aki miatt elhagyott.
- De hát ő nem tehet róla, - szólt közbe Péter. - már én is tudom, hogy ha valakibe bele szeret az ember, akkor menni kell utána, még akkor is, ha a végén rosszul sül el a dolog. Ráadásul, ők tényleg megtalálták a boldogságot, szépen éltek, míg a nagybátyám meg nem halt.
- Ezt meg honnan tudod? - nézett rá csodálkozva apja.
- Találkoztam Jolánnal, - mondta ki határozottan, mint aki tudja, hogy itt az alkalom. - ti csak Jolinak hívjátok.
- Hol, és hogyan találkoztál vele? - kérdezte Sára, és megfogta férje kezét mintha félne valamitől.
- Meséltem, hogy mikor először jártam Pesten, - kezdte mesélni a történetet most Péter. - egy hajléktalan asszony segített, először abban, hogy éhen ne haljak, utána meg, hogy legyen pénzem a hazaútra.
- Joli volt az? - kérdezte Sára, és könny szökött a szemébe. - milyen kicsi a világ. - mondat, alig hallhatóan.
- Igen. - válaszolta Péter. - Nagyon rossz körülmények között él. - tette még hozzá.
- Miért? - nézett Pál csodálkozó szemekkel fiára. - Jól menő asztalosműhelyük volt Pesten. Szép nagy házban laktak. Amikor eltemettük Sándort, egy szóval sem említette, hogy nehézségei vannak.
- Akkor még lehet, hogy nem is tudta. - magyarázta Péter.
- Amúgy is, - szólt közbe Sára. - Ha tudott volna róla, gondolod tőled kért volna segítséget?
- Igazad lehet. - mondta Pál. - De mi történt?
- Ez is hosszú történet. - kezdte Péter.
Pál felállt, kiment a konyhába, behozott egy üveg bort, négy pohárral, töltött mindenkinek, és visszaült eddigi helyére. - Ráérünk, - mondta fiának. - meséld el nekünk.
Péter részletesen elmesélte, amit Jolántól hallott. Nem hagyta ki azokat a részeket sem, hogy milyen odaadással ápolta, már akkor is amikor még nem tudta, hogy rokonok. A mesélés közben néha anyjára tévedt a tekintete, és látta rajta, hogy megrázza a történet. Péter szorosan fogta Kinga kezét, mintha abból erőt tudna meríteni a folytatáshoz.
- Megígértem Jolánnak, hogy befogadjuk. - zárta le a mondandóját.
- Ezt, hogy gondolta, a nélkül, hogy velünk meg nem beszéled? - kérdezte apja, de a hangjában nem volt semmi harag, semmi elutasítás. - Kinga, - fordult, most először a lányhoz. - te is találkoztál vele?
- Igen, ha jól emlékszem kétszer.
- Háromszor. - helyesbített Péter.
- Ez mindegy, - szakította félbe vitájukat Pál. - jó emberismerőnek tartalak, mi a véleményed róla?
- Nekem szimpatikus, - válaszolta határozottan Kinga. - kedves művelt, csak sajnos meglátszik rajta, hogy az utcán él egy ideje. Láttam rajta, hogy Pétert nagyon megszerette, és ez akkor is így lenne, ha nem derül ki. hogy rokonok.
- Mikor költözne? - kérdezett közbe Sára, aki már eldöntötte, segíteni kell.
- Várjál már kedvesem, - intette le Pál. - befogadjunk egy idegent?
- Nem idegen, - szögezte le Sára. - a bátyád felesége, és segítségre van szüksége.
- Hova fektetnénk? - kérdezte, még mindig ellenkezve Pál.
- A vendégszobát, kisajátítottad műhelynek, - mondta a kész tervet Sára. - azt kiköltöztetjük a fészerbe, és régi funkciója szerint fogjuk használni azt a helyiséget. Péter szobájában két heverő van, az egyiket átvisszük, azon alhat Joli.
- Ha Kinga itt akar aludni, akkor hova fektetjük? - kérdezte feleségét, próbálva megvédeni, Kinga érdekeit.
- Legfeljebb, nem alszom itt egy darabig. - mondta Kinga, hogy segítsen Sára tervének megvalósításában.
- Ha befogadjuk, akkor etetni is kell. - szögezte le Pál. - Miből?
- Nem egy nagyigényű asszony, - próbálta megnyugtatni apját Péter. - a fizetésemből, mind a ketten meg fogunk élni.
- Segíthet is nekünk. - terelte másfelé a beszélgetést Sára. - Teljesen el van hanyagolva a kertünk, mert sokat dolgozunk, ha rendben tartaná, annak még haszna is lehetne.
- Jól van, úgy látom, alul maradtam, fogadjuk be. - mondta ki az áment Pál. - Hiába ellenkezem, minden mondatomra van két-három ellenérvetek, és amúgy is többen vagytok. Pedig leendő menyemtől elvártam volna, hogy mellém áll.
Ezt a megjegyzést, Kinga kivételével, mindenki elengedte a füle mellett. Ő elmosolyodott, de csak úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. - Ezen dolgozom elég rég óta. - gondolta, és megszorította Péter kezét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2016-07-18 09:26:46

Kedves Ylen
Köszönöm, hogy mindig jelzed, hogy olvasod a folytatást. Örülök, hogy tetszik.

További jó szórakozást.

Üdv: FJ.
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2016-07-17 18:19:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
Fifikás nőszemély ez a Kinga, nagyon tudja, mit akar! Jó karaktert találtál ki.
És Jolán élete is megoldódni látszik.
Élvezettel olvastam:
Ylen

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)