Ha engem kérdezel, őszintén felelek,
mint hófödte hegyek, olyan fennkölt leszek,
kristálytiszta légben, messzi sziklaszirten,
hirdetem válaszom, zengő örömhírben.

Ha engem kérdezel, csak igazat mondok,
még ha zúgó vihar gyanánt rád is rontok,
akkor is kimondom, mi szívemen, számon,
pedig nincs ki jobban szeret e világon.

Ha engem kérdezel, mint visszhangzó barlang,
ismétlem válaszom, tudjad, értsed, halljad,
mert a véleményem nem rejtem előled,
akkor sem ha ezért egyszer tán lelőnek.

De hidd el nem nehéz így felelni néked,
mert aki kritizál, veled szemben téved!
Csak dicsérni tudlak szívemből, lelkemből,
mert elfogult vagyok izzó szerelemtől.